Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-18 / 7. szám
50. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. Azt is, aki nagyobb volt Ábrahámnál, korán a pusztába vitte a lélek és mégis, mielőtt bévégezíe volna életét, ismét „szomorú volt halálig“. Ez a szomorúság, ami szükséges, a hívőre nézve egy fekete lap, amelyen az örök szeretetnek és hűségnek fénye különösen szembetűnik. Áldott az Isten az örömök hegyeiért és a békesség völgyeiért és a gyönyörűségek kertjeiért; de van völgye a halál árnyékának és a legtöbben átmentünk annak rettentő sötétségén. (Folyt, köv.) Tolstoj „Kurze Darlegunk des Evangéliumijának ismertetése. Szándékosan használom a német cimet — jelezvén vele, hogy az ismertetés nem az eredeti orosz műből, hanem csak annak Paul Lauterbach által történt német fordításából, tehát másodkézből ered s így tőlem már harmadik kézből nyeri az olvasó vagy hallgató, ami ennek az ismertetésnek értékét kellőképen leszállítja, ígérem azonban, hogy ezt az értékcsökkenést nem fogom egyéni nézeteim beleillesztgetésével még nagyobbá tenni, ismertetésem szigorúan a másodkézhez tartja magát. A fordító (i892-ben kelt) előszavában olvassuk, hogy a nagy Tolstojnak ez a legnépszerűbb müve. Magáról Tolstojról pedig ezt: „Tolstojban legalábbis ama kevés reformátor egyikét kell fölismernünk, akik életüket Írásaik szerint rendezik be. Hatása kiterjedt és üdvös, csodák történnek körötte, minőket csak Oroszországban ér meg az ember, az első keresztyének erkölcsei újra fölélednek. Napról-napra kap leveleket ismeretlenektől: adóbérlők, kötelességükről megfeledkezett államhivatalnokok, szóval a vámszedők helyezik gonoszul szerzett pénzüket a kezébe, ifjú emberek adják vezetése alá magukat, asszonyok, kik hibáztak, kérik segedelmét és tanácsát. Falusi magányban él és dolgozik a parasztokkal. Vizet hord, kaszál, szánt, csizmát varr. Nem szereti, ha regényeiről beszél valaki. Van egy képe, mely muzsikruhában ábrázolja őt, amint cipészettel foglalkozik.“ A mű előszavában említi Tolstoj, hogy ez a „Kurze Darlegung“ csak kivonata négy részből álló nagy munkájának, melynek megjelenését az orosz cenzúra nem engedte meg. Ez a mű egyet csinál a négy evangyéliomból s az egybeolvasztást Krisztus tanításának lelke szerint végzi. Az anyag fölosztását is a tan lelke szerint végzi. 12 fejezete van, melyek páronként mint ok és okozat függenek össze. A mű bevezetése János ev. első részéből, befejezése János első leveléből van véve. Midőn müvét befejezte, akkor vette örömmel észre, hogy fölosztása egészen a Jézus imája szerint való, hogy az u. n. úri ima nem egyéb, mint Jézus egész tanítása a legszorosabb foglalatban és épen abban az elrendezésben, amelyben fő is az egész anyagot elrendezte. Kéziratban maradt nagy műve harmadik részében, melynek kivonata a „Kurze Darlegung“, minden kihagyás nélkül felöleli az egész evangyéliomot, e műben azonban elhagyja a fogantatást, Keresztelő János születését, fogságát és halálát, Jézus születését, nemzetségfáját, Egyiptomba menekülését, Jézus kanaáni és kapernaumi csodáit, ördögök üzését, tengeren járását, a fügefa elszáradását, betegek gyógyítását, Krisztus föltámadását és azokra a prófétálásokra utalá-TÁRCA. Vallás és erkölcs. (Folytatás) IV. Ezen az utón mit tarthatunk értékesnek ? Megfigyeléseik szerint a tapasztalati adatok arra tanítanak, hogy minden az életért harcol, hogy az ember célja is a sub specie naturae tekintett életfenntartás. Végső érték a természetbe oltott élet. Ámde az erkölcs a szellemi élet magaslatán átlépi a természeti élet fenntartását, gyakran a legkeményebb konfliktusba keveredik vele s nem riad vissza az élet feláldozásától sem, sőt néha egyenesen követeli ezt, mintegy ezzel is megmutatva, hogy felette áll az életnek. Az erkölcs megvalósulást keres az életben. Szolgálatába állítja a természeti életet, csak nélkülözhetetlen feltételnek, eszköznek ismeri el, mely lehetővé teszi eszményeinek megvalósítását. Sohasem tulajdonít neki absolut értéket, sohasem tekinti eszménynek, öncélnak. Amiképen a nap nem azonos a földdel, melyre sugarait árasztja, épen úgy nem azonos a szellemi s ebben az erkölcsi élet sem a természetivel, mely amattól világosságot, jelentést, tartalmat nyer. S a szellemi élet ezt a kiáradást nem azért teszi, mert a természeti éle tét a legfőbb értéknek ismeri el, hanem azért, mert saját értékeit a priori szükségességgel kell bevezetnie az életbe. Neki érvényesülnie kell az életben; ha kell, az élet ellenére is. Ez lényeges alkotó eleme. A megvalósulni akarás sajátos természetében gyökerezik, mint a napnak a világítás és melegítés. A föltétel nem állhat meg tehát. Lássuk a következtetéseket. Ha az élet a végső érték, akkor az erkölcsiség criteriuma a cselekvésnek az élet fenntartására irányuló hatásában rejlik. Mi mozdítja elő ezt az életfenntartást? Az élvezet, a boldogság, a haszon. Az erkölcs princípiuma tehát ezek közül valamelyik. íme lássuk! A hedonikus Ítélet subjectiv természetű, relativ, nem általános érvényű. Épen ezért maga is szabályozásra
