Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-23 / 51. szám
Huszonnyolcadik évfolyam. 5Í. szám. Pápa, 1917 december 23. DDNÁBTŰLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA. KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József a felelős szerkesztő cimére küldendők, o Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Előfizetési dijak (egy évre 12 K, félévre 6 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Karácsony az életben. Mt. 624. Nem szolgálhattok Istennek és a Maminonnak. Karácsony ! Emlékeink világában egy jól befutott, lámpafényes szoba, ahol atyánk alig győzte csitítgatni a boldogan lármázó gyermeksereget, hogy tanítgathassa őket a „Krisztus Urunknak áldott születésén“ régi, kedves dallamára .Édes anyánk ez alatt szorgalmasan forgolódott a konyhában, hogy mire jól zeng az ének, mákos és diós kaláccsal jutalmazza buzgóságunkat. Dió is volt, meg mogyoró, aztán játékok: hordókkal rakott kis szekér, ló, babák, edények, amikben a lányok aszalt almát főztek; aztán szép tolltartó, közepén vastagon gömbölyödő tollszár (az előtt csak egy krajcáros volt), aranytoll, minden. Karácsonyfa nem volt. Olyan vidéken, ahol a kálvinisták 70—80 faluban csak magukban laktak, hírét se hallottuk. Édes apánk, aki komoly prédikációkra készült (halott is szokott karácsonykor lenni !), régi, erős protestáns, a fölületes gyertyáktól irtózott. Másnap templom, benne sok nép, igen megfáztunk. Karácsony! Most ? Most karácsonyfa. Az idén nem akartunk állítani. Hadd legyen egyszer olyan karácsonyuk gyermekeinknek, amely nem külsőhöz tapad, amelyben magunk is résztveszünk és már törtük fejünket, hogy külsőség nélkül miként is lehet karácsonyt csinálni. Már más tisztes papi családot akartunk megkérdezni, hogy tarfottak-e ők és miként, vagy legalább próbáltak-e karácsonyt tartani játék, karácsonyfa nélkül, hol a gyermek nemcsak a játéknak, a szülő nemcsak a gyermek pénzen szerzett örömének örvend, hanem valódi protestáns, evangéliomi Öröm lobog a gyertyánál százszorta szebb fénnyel ... De az ajándékok a nagymamától meg is jöttek már, a Rozi néni, meg egy falunkból Pápára költözött nő, rám parancsolt, hogy legyen ám karácsonyfa, mert a Géza diákkal ő is hazajön, aztán — valamit ő is akar a fára akasztani. Nem lehet kikerülni ... Karácsony! Hát nem kerülhetjük el, hogy a karácsony csak gyermekünnep, egyhamar szétfoszló, emlékké soványodó kedves álom, gyertyás karácsonyfa legyen ? Most az egyszer sem ? A végtelen nyomornak idején sem ? Áldjátok a szüléket, százezer esetben csak szülét, férjétől megfosztott, özvegy édesanyát, aki, mint amaz evangyéliomi szegény özvegy nyomorának utolsó filléreit is előkotorja, hogy azon vásároljon örömöt, karácsonyt az árvájának, hogy egy este édes, zsibbasztó álma feledtesse vele minden keserűségét. Áldjátok és sirassátok! Mert ő mégsem úgy ünnepel, mint amaz evangyéliomi. Ott a benső öröm kényszerít a külső adakozásra, itt a külső szokás külső fényre, holott ruha, cipő, kenyér nincs. Csak a gyereknek lehessen pénzen karácsonyt vásárolni. Jó lesz az, te szegény asszony úgyis, hogy a te árva szivedben keserűség, nyomor dúl ? Karácsony és nyomor! Karácsony az életben j Mi is van hát, nemcsak amaz árva, de kivülök is sok millió szívben ? — Másik tollat a kezembe, más szavakat a toliam hegyére ! Karácsony ott nincs. Kevesek szivében csak. Vagy ugyané tollal kell Írnom, mellyel az emlékké soványodott karácsonyról irtain ? Igen. Emlék, külsőség, gyertyafényes karácsonyest, vidám gyermeksereg, a szívben mi maradt ? Szóljunk-é róla ? Szólunk, hogy az evangyéliomból a vigasztalást is elmondhassuk. II. Lajos udvara. Háborús fejek. Látások könyve. 1516—1526. Irta. Kósa Miklós. Beszédek, elmélkedések. A M. Tud. Akadémiától Gorove-díjjal Ara 3 korona. Irta :Tr?F6gTjózsef. ’ Más fundaraenlomoisenki nem vethet Irta : Ravasz László. 6 J Irta: Révész János. A ... Ára 5 korona. Ara 1 K 20 fillér. Kaphatók: KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fő-utca 21.
