Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-23 / 51. szám
336. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 51. szám. A gyertya csillog, a szív zsibbad és az értelem ? Mikor álom száll a gyermekek szemére, az értelem így keserg : Bizony, nehéz bízni a vezető kézben. Az élet ? Mint a lámpa. Ég, egy darabig küzd a sötéttel, aztán kifogy az olaj belőle és vége. Életünkben számlálunk néhány boldognak képzelt órát, a többi nyomorúság és küzködés. Az olaj kifogy és eHobban a mécs. Mi hasznod van belőle ? Mi célja lehet Istennek a mi életünk létrehozásában ? Hiszen az emberek nagy része, talán a nagyobb része úgy sincs megelégedve az életével s jobb szeretné, ha meg sem született volna. A nemeslelkü embereknek meg épen szomorúság az életük. Van egy nehéz tapasztalásuk : akik az életet szeretik, akik nem akarnak meghalni, azoknak egyéniségéből a pénz, a nyereség vonja ki a boldogság nevetését, tehát épen azok a dolgok, amelyeknek mások elől elvonása milliókat dönt romlásba. És a vezető kéz ? Bizony sokáig, mind a világ végéig elhallgatja a földi nyomor kiáltozását. Sokszor szeretné értelmünk, ha Jézust családosnak láthattuk volna, hogy láttuk volna őt is gyermekeiért, a nyomor ellen küzdeni . . . Karácsony 1 Hát mégis belecsendül az élet( gondjaiba is, belsőnkbe is, ma is Jézus neve ? Karácsony ! Alusznak a gyermekek, ellobogtak a gyertyák, eszmélj zsibbadt szív, befelé fordulj lélek, a Krisztus beszél. Lázongó értelem, fűzd vele kapcsolatban tovább forró gondolataidat: ... De az Ő életében is látjuk — s ez végtelen vigasztalás követőire — az Atyától való elhagyattatást, a következő percben mégis halljuk a meggyőződés hangját: „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én telkemet“. Tehát Isten csak a földi lét vonatkozásaiban hagyja el a mi lelkünket. Itt aztán nagy válaszút áll előttünk. Annyira szeretjük-é földi vonatkozásainkat, hogy az azokban való elhagyattalásunk miatt megtagadjuk az Istent, vagy úgy fogjuk föl a létet, hogy az, aki bennünk van, a mi lelkünk fölemészti testi létünket, tehát a küzdés, nyomor, elhagyattatás mind csak a lélek életét szolgálja ? Meg nem értett evangyéliomi igéket tár föl a nyomor előttünk: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik. Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek“. Jézusnak testi létét emésztette, keresztfára vitte az Istennel egyesülő lelke s ették az emberek, kiknek az ő harca javára vált; a mi testi létünket is eszi a saját lelkünk, mert annak, ha „tökéletesen eggyé“ akarunk lenni (Ján. 1723), föl keli emésztetnie s emésztik Fogyasztják azok, akiknek a mi szegényes küzködésünk hasznára válik, családunk, társadalmunk, hitünk, hazánk. Jézusnál a testi létet úgy a lélek, mint az emberek egységes akaratból emésztettek: ő az Atyával való egyesülést az emberek legszentebb érdekéért való önfeláldozásban kereste és találta. íme, az élet megoldása ! Jaj nékünk, ha önös célok emésztik, nyomorgatják a földi létünket, de erőssé, boldoggá tesz, fölemel, Istenhez visz közelebb minden szenvedés, a mely embertársainkért ér bennünket. Önös célokért akarunk emésztődni ? Az Isten oly végtelenül gazdag, hogy itt is kielégít : adjuk oda magunkat akkor a földi vagyon hajhászatának, kincs, gyönyör, étel, ital, ruha, uralom lett az osztályrészünk (a szegény pénzhajtó életében is megvannak ezek aránylagosan !) s Jézus azt mondja rólunk: „Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat“. A lelki lét jutalmaira itt számításunk nem lehet. —■ Meg kell tanulni, hogy a Mammonnak is, Istennek is szolgálni nem lehet. Belekóstolni a lelki lét, a megbocsátás, a szolgálat, a szeretet gyönyöreibe s közben odapislogni a Mammont szolgálók boldogságára: ez a keserves szenvedés. Megkivánni azok kényelmét, gondtalanságát, de viszont a tisztább élveket Ízlelt lélektől meggátoltatni abban, hogy az eszközökben válogatás nélkül törtessünk mi is a vagyon felé : ez a nyomor. Sem Istenhez, sem a Mammonhoz nem jutunk így el. Nyomorunknak, ha igazán meg akarjuk az életet érteni, az az egy oka van, hogy szemünk odapislog a Mammont imádók boldogságára. Le kell számolnunk. Vagy egészen ide, vagy egészen oda ! Az Isten végtelenül gazdag. Ha csak az ő akaratára nézünk, ha az életet így fogjuk föl, amint Jézus tanította, hogy az a lélek által embertestvéreink szeretetében való megemésztetés, akkor a nyomor, a küzdés, az Istentől való elhagyattatás, mint az élet magaslatai tűnnek föl, a miattuk való szomorúság, mint futó felhő elszalad s mi boldog megnyugvással adjuk át magunkat az Atyának. Álmodjatok szépet gyermekeink! — Krisztus a szivünkben született meg. Kiss Zoltán. Özvegy lelkésznők Otthona. Évek óta gyakran belemarkolnak szivünkbe azok a keserű panaszok, mik a lelkészözvegyek nyomorúságos állapota miatt most maguknak az özvegyeknek szájából, majd a sorsukat szemlélő és átérző lelkésztársak tollából jutnak el hozzánk egyházi lapjainkban. Innen van, hogy itt is, ott is, így is, úgy is próbálgatják kitalálni a segítés módját. Az én gyülekezetemben is van átlagosan 8—10 özvegy lelkészné. Jelenleg épen 15. Én is közvetlen közelből ismerem hát megélhetésük nehézségeit. Csak természetes, hogy én is keresgettem a módot, melylyel valamelyest lehetne könnyíteni nehéz helyzetükön. Tudom, hogy a lakás igen nagy gondot okoz nekik. Arról szó se lehet, hogy megszokott lakásuknak megfelelőt vehessenek ki. Olyant némelyik az összes évi segélyének a kétszereséért kaphatna csak. Be kell érniök 4 -f- 500 koronás lakással úgy, hogy ebben még tanulót is tarthassanak. Egy szobáért és konyháért is kell fizetni 240 koronát, ha csak némileg tűrhető környezetben akarnak lakni. Már t. i. olyanban, ahol nincs egy udvarban összezsúfolva 4—5, vagy épen
