Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-25 / 47. szám
47. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 321. oldal. 1. Hogy a világi hatalomnak nincs joga a papság fölött, sőt ellenkezőlek a világi hatalom a papi hatalomnak teljességgel alá van rendelve. 2. Hogy senkinek sincs joga a szentirást magyarázni, csak a pápának. 3. Hogy csak a pápának van joga zsinatot összehívni. Másrészről nyíltan feltárta a reformköveteléseket a keresztyén nemesség előtt. Tanai miatt Luthert a császár a wormsi országgyűlés elé idézte. Wormsba való útjában értesült róla, hogy császári rendelet jelent meg, amely könyveinek elégetését rendelte el. Luthert hívei féltették és óva intették a wormsi országgyűlésen való megjelenéstől, amire azt felelte: „Ha annyi ördög lenne is Wormsban, mint ahány cserép a háztetőkön, akkor is be akarok jutni a városba“. 1521 április 17-én és 18-án jelent meg Luther a wormsi országgyűlésen, amelyen maga a császár elnökölt. Itt felszólíttatott az irataiban foglalt tételek visszavonására. I uther hosszabb beszédben válaszolt, s beszédét azzal végezte: '„cáfoljatok meg, ha tudtok“. A Luther fejtegetéseitől és válaszától maga a császár is megrémült és parancsot adott, hogy a tárgyalást szakítsák félbe. Az erre következett óriási izgalomban Luther az általa mondottak igazságától áthatva s a vértanuságra is elkészülve, harsány hangon kiáltotta azokat a világhírű szavakat : „Itt állok, nem tehetek másként! Isten engem úgy segéljen /“ A wormsi országgyűlés következményekép be kellett következni a szakadásnak a reformátor hivei és Róma között. Az egyházi tekintély csalhatatlanságának elve és a lelkiismereti szabadság elve állott egymással szemben. Megkezdődött a középkor és az új kor felfogása közötti harc, amely sok vért és könnyet kivánt, de végül az újkori felfogást, a lelkiismereti szabadságot juttatta diadalra. Ugyanabban az időben, amikor az előbb elmondottak a német birodalomban történtek, Helvéciában is megindult az a mozgalom, amely a keresztyén egyház megreformálását, a becsúszott tévedésektől való megtisztítását és az evangéliumi alapra való visszaállítását tűzte ki céljául. Zwingli Ulrik már Luthej előtt a reformáció terére lépett. 1516-ban mint einsidelni pap a búcsújárás és a Mária-imádás ellen kelt ki, azt hirdetvén, hogy : „Isten kegyelme mindenütt feltalálható. Krisztus és nem Mária a mi eg\edüli közbenjárónk és üdvözítőnk“. Zwingli 1519-ben Zürichbe jutott papnak Itt kíméletlen támadást intézett Sámson Bernát búcsúárus ellen. Innen terjesztette reformeszméit nagyobb arányban s hatalmas szellemével és az általa hirdetett tanok tisztaságának és igazságának erejével csakhamar meghódította az egész svájci köztársaságot úgy, hogy a Zwingli 67 tétele értelmében megreformált egyház csakhamar egységes köztársasági egyházzá lett Helvéciában. Zwingli is, mint Luther, a hívők egyetemében látta az egyházat s a hívők egyetemét tartotta szuverén hatalomnak minden egyházi kérdésben. A hívők egyeteme azonban törvényes képviselete, a tanács útján gyakorolja a kormányzást úgy, hogy a püspöki joghatóság a tanácsot illeti meg, mégpedig tisztán a szentirás alapján, tekintet nélkül minden emberi szabályra. Zwingli elvetett mindent, amit a szentirás nem parancsolt meg. A vallást visszaállította eredeti evangéliumi egyszerűségébe. A templomokból eltűnt a disz. Az oltár helyét egyszerű asztal foglalta el. Az úi vacsora tekintetében pedig az átváltozás dogmáját elvetve, azt hirdette, hogy a kenyér és bor az Úr testének és vérének csak jelképe. Zwingli az evangéliumi tanokért a reformáció ellenségeivel vívott csatában a kappeli csatamezőn 1531-ben hősi halált halt. Utolsó szavai ezek voltak; „A testet megölhetitek, de a lelket nem“. Lelke csakugyan halhatatlaná lett, követőiben tovább él. (Vége köv) N y i11 levél Nagyméltóságú Gr. Tisza István Egyházker. Főgondnok Úrhoz. Azon meggyőződésben, hogy mig egyrészt Nagyméltóságodnak nincs tudomása azon reánk, lelkészekre hátrányos és sérelmes esetről, mely szerint a május hó folyamán még a Nagyméltóságod kormányelnöksége alatt kiadott felruházási segély tárgyában megjelent rendeletben családtagjaink számára biztosított illetményt még máig sem kaptuk meg: úgy másfelől nincs kétségünk az iránt, hogy Nagyméltóságod közbelépése ezen nekünk nagy károsodást okozott mulasztásnak, indokolatlan halogatásnak azonnal véget vethet, — irom e nyílt levelet. Már az a körülmény is érzékeny anyagi hátrányt okozott nekünk, hogy mig a nevezett rendelet minden más kedvezményezettjei, felvehették illetményeiket május hó folyamán, addig mi a hagyományos kunktátorság és a szokásos sorrendi kielégítés nehézkes tempója miatt a saját személyünkre szólót is csak hónapok múltán kaptuk meg, ellenben a családunk tagjait illető ruházati segélyre még most is várakoznunk kell! Hogy ez mit jelent háztartásunkban, elég csak azt felemlítenem, miszerint iskolás gyermekeimnek amig május hóban 32—36 koronába került egy pár lábbeli, ma ugyanannak az ára már 100—110 koronára emelkedett, ilyen szédületes a drágulás a felső- és alsó ruházati cikkek és anyagok tekintetében is ! Sajnos dolog, hogy különösen e nehéz időkben szükségeink, igényeink kielégítése során mellőzést, hátratételt, rövidséget szenvedünk! Ez; sok esetben adminisztrációnk nehézkességének köszönhetjük. Autonómiánk valóságos kerékkötője az ügyek egyszerű és gyors lebonyolításának ! Kongruánk, korpótlékunk rendszerint egy hónappal később jut kezeinkhez; a most szóban forgó illetményekre pedig már a hatodik hónapja várakozunk ! A közoktatásügyi minisztériumban a késedelem okául azon körülményt említették, hogy a kerületek egyrészt még nem számoltak el a személyre szóló ruházati segélyekkel, másfelől a családtagokra vonatkozó kimutatás felterjesztése is késett. Mind a két ok
