Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-25 / 47. szám
322. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. rajtunk kívül áll, de következményeit nekünk kell elszenvedni ! Indokolatlan elsősorban az, hogy miért kell a személyre szóló segélyek elszámolásától függővé tenni a családtagok illetményének folyósítását, hiszen az esetleges maradvány oly csekély lehet, hogy az utóbbinak talán századrészét sem fedezi ; másodszor pedig a családtagok összeírása és kimutatása sem oly munka, ami félesztendőt igényelne! Az orsz. lelkészt nyugdíjintézetnél fekvő pontos nyilvántartás a miniszteri rendelet megjelenése időpontjában is készen volt, vagy ha pótlásra szorult: úgy az egyházi hivatalos lapokban kibocsátható felhívásra egy hét alatt könnyűszerrel bekövetelhetők lettek volna a hiányzó adatok idő, papiros és autonómiánk szerpentin útjainak megtakarításával. Ha akad tunya ember, ki a felhívásnak nem tesz eleget: az viselje egyedül, magára való vonatkozásban a következményeket, de a nagy többség ne szenvedjen miatta ! Időszerű érdeklődésünk tárgya volna már a családi pótlék kérdése is, tekintettel arra, hogy ez már juüus 1-től számítódik, nehogy ezen a téren szintén a karzati állóhelyre soroztassunk az indolencia és néma türelmünk láttára ! De nem lehet keserűség nélkül konstatálnunk azt sem, hogy mig a feiruházási segélyt javunkra is megállapító májusi kormányrendeletben mi is a „Közszolgálati alkalmazottak“ kategóriájába tartozóknak ismertettünk el: a nemrégiben benyújtott és letárgyalt indemnitásban a „Közszolgálati alkalmazottak újabb háborús segélye“ reánk már nem terjesztetett ki. Ilyen hamar megbánta édes hazánk kormánya, hogy a rnostohaság állapotából kiemelt egy Ízben ! Ennyire vacillá! a megítélés vagy belátás mérő eszköze, hogy ma az igényjogosultak, holnap a jogfosztottak közé soroznak ? ! És e felett szó nélkül napirendre tér a hivatalos egyház ! A rekriminációra nagy okunk van, a mulasztás és a sérelem nyilvánvaló; olyan kárt szenvedtünk, ami helyre nem hozható! Hogy ez még magasabbra ne fokozódjék: arra nézve szabad legyen reményünknek kifejezést adni, bizodalmunkat, kérésünket a legilletékesebb helyre juttatni. Nem kétlem, hogy ezekben lelkészi karunk minden tagjának tolmácsa vagyok s az előadott panaszban és kérelemben szolidárisak velem. Mély tisztelettel maradtam Nagyméltóságú Főgondnok Úrnak alázatos szolgája : Nyitra, 1917 november 12. Sedivy László ref. lelkész. VEGYES. A Bethlen Gábor kör, a budapesti egyetemi és főiskolai hallgatók köre f. hó 10 én este tartotta meg ez évi alakuló közgyűlését a Lónyai-utcai főgimnázium dísztermében, melyet a tagok teljesen megtöltöttek. Egy, a háború kitörése óta mondhatni életnélküli protestáns kör kapott ez alkalommal új erőre, impozáns kifejezését adván a reformáció négyszázéves jubileuma keltette kötelességérzetnek. A hetes bizottság nevében Fröhlich József üdvözölvén a megjelenteket és megnyitván a közgyűlést, felkérte Laky Sándor felügyelő-bizottsági tagot, hogy a felügyelőbizottság nevében tegye meg jelentését, mire közgyü- és a hetesbizottságnak a felmentvényt megadta. Következett dr. Topscher Kálmán elnöklése mellett a nagybizottság megalakítása, mely egyhangúlag meg is történt. A tisztikart szintén a nagybizottság tökéletes egyetértésével választották meg. Elnök lett: Árokháty Béla, belmissziói alelnök : Csekey Sándor, irodalmi alelnök : Flachbart Ernő, segélyügyi alelnök : dr. Topscher Kálmán, pénzügyi alelnök: dr. Nagy István, zeneügyi alelnök : Schilling Endre, főtitkár: Bakó László, főjegyző : Szádeczky Kardos Tibor, főpénztáros : Széli Sándor, főkönyvtáros : Molnár Kálmán, ellenőr: Nősz Gyula, titkárok: Hatolkay Kázmér és Mihalovits Ernő, pénztáros : Frank Géza, jegyző : Benedek Jenő, könyvtárosok : Szontágh Judith és Mészáros Gábor, levéltáros,: Vásárhelyi Ibolyka, háznagyok: Csepanovszky Gyula és Vince Károly. Á közgyűlés Fröhlich József volt elnököt tb. elnökké választotta. A reformáció négyszázéves jubileuma méltó keretek között leendő megünneplésének elhatározása után a közgyűlés véget is ért, teljesen egyetértő magatartásával bizonyítván be határozott akaratát az intenzív munkára. Nyugtázás. A „dr. Thury Etele alapítványira érkezett újabb adományok: Jakab Áron ref. theológus (Pápa) 5 K, Szeremley Lajos ref. tanító (Tápszántmiklós) 3 K, N. N. 67 f. Eddigi gyűjtésünk eredménye 138967 K. A reformáció emlékünnepe Senyeházán. A senyeházi gyülekezetben november hó 4-én tartatott meg a reformáció négyszázados emlékünnepélye. Örökemléküvé teszi e napot az e napon tett alapítvány, tizezerkétszázharminckilenc korona, mely közadakozásfolyt be. Adakoztak 189 en, — ezek közül 69-en adtak 100—100 K-t, 29-en 50—50 K-t, a többiek kisebb összegeket. Az alapítvány ,,Reformáció emlékalap“ címén, mint egyházfenntaríási alap kezeltetik és a kamatok egyideig a tőkéhez csatoltatnak. Der Aufstand Bocskays und der Wiener Friede. | | Irta: Dr. Lencz Géza egyet, tanár.-------------- Ára ÍO korona 40 fillér. -------------Emlékkönyv a reformáció 400 éves jubileumára. I Szerkesztette: Uray Sándor lelkész. -H ------------- Ára 3 korona 60 fillér. - a I Az egyéni nevelés főbb szempontjai. Irta: Mitrovics Gyula. ® ------------------------ Ára 3 korona. ------------------------1 I A magyar reformáció könyve. J Szerkesztette: S. Szabó József. ■ ------------- Ára 2 korona 40 fillér. - ■ kaphatók: Kis Tivadar könyv* és papirkereskedésében ! Pápán, Fő-utca 21. szám alatt. — Pápa, 1917. Főiskolai könyvnyomda. —
