Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-18 / 46. szám
314. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. Gondnoki megnyitó a belsösomogyí egyházmegye díszközgyűlésén. Nagytiszteieíü Egyházmegyei Közgyűlés ! * Tisztelt Ünneplő Gyülekezet! A negyedik éve szakadatlanul dúló világháború közepén ünnepet ülünk ma, az öldöklés, a kegyetlenség e szomorú korszakába ünnepeljük a nit, a vallás ünnepét. A négy éve tomboló felzaklatott emberi indulatok vészes áradatának hullámai még nem ültek el, még nem hallgattak el az ágyuk, sőt talán az eddiginél is erősebben dörögnek, mintha soha sem jöhetne el a kiengesztelődés, a mindannyiunk által hőn óhajtott áldásos béke korszaka ; — oly vigasztalannak látszik a helyzet, hogy nem sejthetjük ma, mit hoz a holnap. És én mégis ezen a mai nagy ünnepen, úgy látom mintha az emberi lélek felszabadulni készülne az indulatok békóiból, mintha ismét feltámadna a hit, a vallás ereje. Hiszen mindannyian tudjuk uraim, hogy a római kathölikus egyház suveren feje, a legutóbbi hetekben a krisztusi szeretet hangján tette meg a hadviselő államokhoz a béke közvetítésére vonatkozó nemes ajánlatát s mintha ez a béke ajánlat nem részesült volna oly merev elutasításban, mint az ezt megelőző hasonló kísérletek. S nem-e különös az' uraim, hogy e mai nagy ünnepen az összes egymásmással szemben álló nemzetek összes protestánsai, mintha egy pillanatra elfeledték volna, a közöttük tátongó áthidalhatatlan űrt, egy szivvel, egy lélekkel közösen ünnepelnek ma s minden nemzet protestánsainak mai ünnepi zászlaján ugyanaz a száraznak látszó, de sokat jelentő két számjegy van felírva : 1517—1917. S ha én kutatni akarom, hogy mi adja ennek a két száraz számjegynek ezt a varázs erőt, örömmel kell megállapítanom, hogy semmi más, mint a hit, a vallás ereje, a reformáció kezdetét az újjá születését, a megújhodást jelenti az egyik s ezen az úton egy fontos négyszázados mértföld követ jelent a másik. Ezen a nagy ünnepen uraim szabadítsuk fel mi is az emberi por hüvelyből a lelket, hadd szálljon az a magasba, hadd repüljön, mint a büszke sas fel a csillagos egekig, s onnét abból a távlatból tekintsünk le elfogulatlanul s minden emberi gyarlóságtól mentesen arra a hosszú, vérrel, verítékkel áztatott s szenvedéssel, mártír halállal és gályarabsággal kirakott útra, mely e két számjegy közé ékelve van. S ha ezt teszem uraim, akkor megjelenik lelki szemeim előtt az az egyszerű augusztinus szerzetes, aki 1917 október 31-ikén kiszögezte a vittenbergai templom ajtajára azt a 95 pontot, amely visszaállította krisztusi tisztaságába a keresztyén hitet, amely államban és egyházban a megújhodás, tudományban, művészetben a renesans kezdetét jelenti. Az általa világba röpített eszme tovább repült s röviddel utánna ugyanezt Írták zászlójukra Zvingli Zürikben, majd a mi lánglelkü és nagy energiájú reformátorunk Kálvin János Genfben. Ennek a három lánglelkü apostolnak a lelkesedése, mint világító fáklyafény világította meg azt az utat, melyen a mi hithü elődeink ez eszmét, nem törődve gálya rabsággal, mártír halállal tovább vitték s ez eszme terjedt s nem tudta azt elfojtani az egyházi hatalom, a világi hatalom semmi erőszaka, még az inkvizíció válogatott kínzó rendszere sem, de hisz ez természetes uraim, mert a hit szava, Isten szava. Ezeknek a mártíroknak törekvése eredményeket szült, mert hisz mig a kezdetén hosszú időkig csak a föld alul, elrejtett odúkból fátyolozottan, halkan repülhetett az Istent dicsőítő zsolozsma hangja fel az ég felé, később bár meg nem engedve, de tűrve imádhatták elődeink az Istent, majd lassan kezdjek épülni a mi templomaink, melyeknek büszke tornya ma már az egekig nyullik, s midőn e szenvedés teljes hosszú út után feljutottunk a négyszázadik mértföld kővel jelzett napsütötte hegygerincre, ma hála a mindenhatónak, teljes a vallásszabadság, a lelkiismereti szabadság. Ebből a rövid visszapillantásból és elődeink ragyogó példáiból vonjuk le uraim a tapasztalatokat, s vigyük át azokat az előttünk álló végnélküli hosszú útra, melynek kapuja fátyollal van borítva s nem láthatjuk annak nehézségeit, de ha félre billentem azt a fátyolt, a reménység szállja meg szivemet, mert hisz szabadságunk intézményesen biztosítva van és a törvényes hatalom részéről hála a mindenhatónak nem fényeget veszély. De nem szabad uraim felednünk azt, hogy ott a fátyol mögött is rejtőzhetnek leküzdendő veszélyek, hisz már a háború előtt mutatkoztak jelenségei a hitetlenségnek, atheismusnak, melyek ha a hosszú véres harc lelket ölő és eldurvító hatásai által fokozottabb méreteket öltenének és fenyegetnék, a hit, a vallás alapjait, úgy ezekkel is szembe kellene szánnunk s a múlt példáiból merítve erőt, — meg kellene mutatnunk, hogy nem rettenünk vitsza ha kell a mártír II. Lajos udvara. Háborús fejek. Férfiak és hősök. 1516-1526. Irta: Kósa Miklós. . , . s 0 , A sva ci reformáció es annak A M. Tud. Akadémiától Gorove-dijjal Ara o korona. áldásai, kitüntetett pályamű. ,,, e , , , , . ... Illa • Dr Foeel iózsef Mas fll"íal!lei“l)""H sellkl nei" vetl,et Irta: Dr. Hadorn Vilmos. ö J ' Irta: Révész János. , Ára 5 korona. Ára 1 K 20 fillér. Ára ^ korona 50 fillér. Kaphatók: KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fö-utea 21.
