Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-21 / 3. szám
3. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 21. oldal. Számtalan, bár hivő, de modern egyén kívánhatja, hogy ne nyavajogjunk még mindig a régi aszkétikus frázisokban a „földi dicsőség“ „hiábavalóság“-án, holott ma a Hindenburgok éppen úgy, mint a közlegények, férfiasán kardjukra és mellükre ütve dagadó önérzettel igen is kívánva kívánják, sőt követelik a dicsőséget. A dicsőség kívánása elsőrendű erény. Aki szomjuhozza a dicsőséget, az végezni is akar dicső, nagy tetteket. (Vagy talán dobja vissza Hindenburg és a többi a kitüntetés keresztjét? Ahá! valahogyan a kitüntetés keresztjei ellen, melyek sokszor még ref. papjaink, sőt püspökeink mellét is ékesítik, berzenkedik a csökönyös fanatikusság. Miért? mert „pápistás“. De hát miért nem lutheránusos, evangélikusos ? Hagyj fel felebarátom a fanatikusokkal és idiótákkal való vitával. Ezt a kis kitérést szellemem kikerülni nem bírta.) (Folyt, köv.) BELFÖLD. A Kálvin-Szövetség konferenciái. Budapesten, január 16—19-én tartotta a Kálvin- Szövetség, immár harmadik, négy napra terjedő konferenciáit, amelyeken szép számmal vettek részt a vidéki lelkészek közül is. Tőlünk ott voltak Németh István püspök úr Vass Vince titkárával, Vargha Sándor (Komárom), Komjáthy Aladár, Somogyi Zoltán (Szentgál), Juhász József (Balassagyarmat), Szinay Sándor és Kis József lelkészek, Süttő István egyházkerületi tanácsbiró. Az erdélyi egyházkerületből is többen eljöttek, pedig onnét most szinte merész vállalkozás az elindulás. Kolozsvárról ott voltak dr. Boér csak azok osztályrésze lehet, akik nemcsak elhiszik, hogy Istennek mindegyikünkre gondja van, hanem akik Vele való rendszeres érintkezésben komolyan alkalmazzák is ezt a hitüket. Ha tehát megnyugtattuk az értelmünket az Isten egyéni gondoskodása felől, csak a dolog kezdetére jutottunk el, nem pedig a végére. Csak ezután jön az életbevágó, kritikus feladat: megszerezni a tapasztalatát annak a gondoskodásnak, melyben hiszünk. A gondolkozás teréről a cselekvésére kell átlépnünk, az agynak szorgos vizsgáló munkáját elvégezve ki kell szállanunk egész lelkűnkkel az imádság gyakorlásának vállalkozására. Az Evangélium nagy kiváltságot ajánl fel nekünk; az imádság igénybe veszi. Kálvin megkapó képében: „Az imádság kiássa azokat a kincseket, amelyeket az Ur Evangéliuma felfedez hitünk számára“, ' (Vége.) Károly főgondnok, dr. Ravasz László és dr. Révész Imre. Nagy Károly, akinek programmszerű előadása elé nagy várakozással tekintettünk, még mindig nem épült fel betegségéből annyira, hogy orvosa e hosszú útra el merte volna bocsátani. Itt emlékezünk meg igaz sajnálattal arról is, hogy dr. Szabó Aladár se tarthatta meg előadásait, mert ágyban fekvő súlyos beteg. Kérjük és reméljük Istentől mielőbbi felgyógyulását. Csomasz Dezső se jöhetett el, akinek egy áhitat tartásával szintén szerepelnie kellett volna a programm szerint. Első napon, 16-án, Petri Elek püspök úr imájával és bibliamagyarázatával kezdődött az értekezlet. Nagy Károly kolozsvári theol. tanár és főjegyző helyett ugyanazon tételről, amiről neki kellett volna értekeznie, Sebestyén Jenő tartott előadást. E tétel: A kálcinizmus és a modern gondolkozás. A modern gondolkozás tulajdonképpen atheista; nincs Isten, nincs halhatatlanság; nem ismer semmi viszonyt Isten és ember között. Az ember úgy testileg, mint lelkileg a fejlődés eredménye, produktuma. Mit csináljon a kálvinizmus ? Bele olvadjon ebbe a gondolkozásba ? Vagy előkelőén lenézze, elzárkózzék tőle, visszavonuljon. Ez a két eshetőség fenyeget. Egyiket se szabad cselekedni. A kálvinizmusnak fel kell venni a harcot a maga igazáért. Vissza kell adni a világnak Istent; vissza kell adnia az embert önmagának és az Istennek . . . Szünet után Szinok Zoltán erzsébetfalvai lelkész beszélt „Templomi éneklésünk és az új énekeskönyv“ c. tételről. Hibáztatta az új énekeskönyv II. kiadásában, hogy minden zsoltárt felvettek bele, tehát olyanokat is, amik ma már teljességgel használhatatlanok. Felének a felvétele is elég lenne. A dallamokban is sok a kifogásolható; elsősorban a nagy számuk az. Szeretné, ha a vasárnapi iskolák- és ifjúsági istenitiszteletekre való tekintettel a Hozsánnából is vennének föl bele úgy 40 éneket. Ez az előadás oly terjedelmessé bővült, hogy még délután is folytatni kellett. A délutáni konferencián dr. Szabó Aladár helyett Victor János tartott előadást a Szentirásról és annak magyarázatáról. Hat órakor kezdődött a Kálvin-Szövetség közgyűlése a kálvin-téri templomban. Igen szép közönség jelent meg, több magas állású világi férfiúval. Petri Elek püspök úr imádkozott; utánna Kulcsár Juliska, a M. Kir. Opera tagja énekelt gyönyörűségesen. Prédikált Sörös Béla losonczi lelkész. Prédikációja úgy tartalmilag, mint formailag és az előadás megnyerő, kellemes voltával osztatlan elismerést nyert. (Folyt, köv.) A jó és kegyes cselekedetek senkit se tesznek jó és kegyes emberré, hanem a jó és kegyes ember teszen jó és kegyes cselekedeteket Luther. v
