Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-21 / 3. szám
22. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. I RO DA LOM. Az ember. Győrfi István theologiaí akadémiai tanár, kolozsvári prédikátor templomi beszélgetései Kókai Lajos bizománya. Budapest. Ára 2 K 50 fillér. Szerző az olvasóhoz intézett néhány szóban így jellemzi álláspontját, eljárását: „. . . Lehet, hogy az olvasókban sok ellentétes nézet fog kiváltódni, sőt óhajtom, hogy úgy is legyen! . . . Sok állítás, mondhatni, készakarva hívja ki a tagadást, kényszerítve az olvasót, hogy haiározott álláspontot foglaljon el . . . A magunk sajátos erejéből, tehetségéből, világnézetéből kristályosítsuk ki személyiségünket! . . . Mint halvány, fehér arc, világító, csoda két szemével vonz, hiv fönnebb-magasabbra az eszményi ember ideája! Vágyva, sóvárogva török utánna s hitem soha el nem hagy, hogy beérem, az enyém lesz! A hús és vér szerint élő ember szól minden lapon belőlem s beszél való életet élő embertestvérekhez. Mély bölcseségű tanácsokat nem adok, szabálykorlátokat senki számára nem állítok; tanítványokat nem nevelek, követőkre még kevésbbé vágyom ..." Ugyan miért beszélget és miért ir hát ? „Jöjjenek kereső emberek, tőlem távol, vagy velem szemben, de emberibb élet vágyával, törjenek fölfelé! A Beszélgetéseket, alkalmak szerint, közvetlen érzés sugallta, egyéni felfogás öntötte formába! Minthogy pedig a cél csupán érdeklődés keltés, figyelem ébresztés : nem stiluses, iskola-beszédek! Ha előveszem a szabályok mérték-könyvét, magam is sok hibára találnék, de nem javítgatok ! Maradjanak csak meg a formahibák, hátha így több marad meg a gondolatszületés, az érzelemfakadás természetességéből1 . . .“ Azt kell mondanunk, hogy az iró egészen jól jellemzi itt magát, illetőleg beszélgetéseit. Jellemzéséhez nincs semmi hozzáadni valónk; csak annyit jegyzünk meg, hogy unitárius iró. K. J. Protestáns Szemle. 1916 9—10. sz. A dr. Ravasz szerkesztésében mindig nagyobb súlyt nyerő és hiszszük, lassanként országos tekintélyű szemle gazdag tartalommal jelent meg. Tankó értekezését kivéve, amely azonban az időszerűségtől eltekintve is önálló beccsel bir, a többi mind az alkalom jegyében született. így is kell ennek lennie. A magyar protestáns közvéleményt irányítani hivatott folyóiratban — és mi volna ennél magasabb felada a Pr. Sz.-nek? — minden cikknek olyannak kell lennie, hogy a ma emberének a dolgaival foglalkozzék. Még a múltat is a mának a szemüvegén nézze. Irtózzék az antiquár dolgoktól, legyen az eszme, vagy felfogás. Ismertető legnagyobb érdeklődéssel olvasta Kecskeméthy István cikkét: A reformáció vallástörténeti megvilágításban. A figyelmes szemlélő mélyreható elvi ellentétet talál Sebestyénnek a kálvinizmus iránt érzett rajongása és a reformációnak a Kecskeméthy cikkében található felfogása^ között, nem kételkedünk, hogy az igazság az utóbbi mellett van. Szerkesztőt azonban kérjük, hogy máskor ne engedje meg, hogy a Szemle cikkei előzetesen más lapban is megjelenjenek. Ezt megköveteli a Szemle tekintélye és akkor az olvasó meg lesz kiméivé az 588. lapon levő jegyzet rejtélyének a megoldásán való töprengéstől. T. i. Kecskeméthy értekezésének egy része megjelent a kolozsvári Református Szemlében és ennek a lapnak a jegyzete maradt benne a Prot. Szemlében, amely természetesen igazat ad a jegyzetnek és hozza az egész értekezést. VE Q Y E S. . 3 Gyászhir. Részvéttel közöljük az alábbi gyászjelentést, amely egy nyugalomba vonult Baranya megyei lelkész haláláról szól ugyan, de aki fiatal éveit Somogycsurgón, a mi egyházkerületünkben töltötte, mint tanár. A debreczeni theol. akadémiáról került oda; a magyar és latin nyelveket tanította nagy energiával. Amikor a tanári fizetések még messze állottak a mostanitól, elfogadta a siklósnagyfalui gyülekezet meghívását. Hatalmas alakja, hangja, szónoki képessége és széleskörű tudása, magyar temperamentuma itt és ott közkedveltséget szerzett neki. Kár, hogy a jól megérde mlett nyugalmat csak napokig élvezhette. Haláláról népes családja a következő gyászjelentést adta ki: „Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akiket illet, hogy forrón szeretett kedvesünk, a hűséges férj, a gyermekeit odaadással szerető édes apa és nagyapa, a szeretett testvér, sógor és rokon nt. Domby Vince, a siklósnagyfalui ref. egyháznak harmincegy éven át volt lelkipásztora, ezt megelőzőleg a csurgói ref. főgimnázium tanára, kiérdemült egyházmegyei tanácsbiró stb. életének 67-ik, boldog házasságának 25-ik évében, harmincegy évi lelkipásztorkodás után megkezdett nyugalmának tizedik napján, 1917. évi január 10-én hosszú szenvedés után visszaadta lelkét Teremtőjének. Kedves halottunkat református keresztyén egyházunk szokása szerint, folyó hó 12-én, pénteken délután 3 órakor, a pécsi központi temető halottas házából temetjük el a feltámadás élő reménységével. Pécs, 1.917. évi január hó 10-én. Szerető szivünk hálás kegyelete őrzi az ő drága emlékezetét!“ Gondnokbeiktatás. A drégelypalánki református egyházmegye gondnokát, Konkoly-Thege Sándor udv. tanácsos úr Öméltóságát Balassagyarmaton 1917. évi január hó 24-én a református templomban tartandó közgyűlésében fogja tisztébe beiktatni. A beiktatás d. e. fél 11 órakor ünnepi istentisztelettel kezdődik. Prédikál Sörös Béla losonczi ref. lelkész. Közgyűlés után d. u. 1 órakor társas ebéd a „Rák-szálló“ éttermében. Délután fél 6 órakor egyházi estély a református íemlomban. Lelkészválasztás. A kocsi ref. egyház a f. hó 15-én tartott lelkészválasztás alkalmával Süveg István magyarszentkirályi lelkészt választotta meg szótöbbséggel. — A berhidai ref. egyház lelkészévé Komjáthy János taápi
