Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-15 / 15. szám

1 14, oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1917.

Egy kis törvénymagyarázat.

Az egyetemes konvent, felmerült esetből kifolyólag, abban a kérdésben, hogy a végkielégített orsz. refleik. nyugdíjintézeti tag feleségét az özvegyi évjáradék, gyermekeit pedig a neveltetési segély mely időponttól illeti, 298/1916. jkvi szám alatt azon elvi határozatot mondotta ki, hogy a beszámítható fizetés egy évi összegével végkielégített tag nejét és gyermekeit az ellátás a végkielégítés folyósításától számított két és fél év múlva, a beszámítható fizetés két évi összegével kielégített tag nejét és gyermekeit pedig öt év múlva illeti. A végkielégített tag további elhalálozása esetén az ellátás az elhalálozást követő hónap első napjától folyósítandó.

E határozat azzal indokolt, hogy ha a végkielégített tag neje és gyermekei a végkielégítéstől számítva azonnal ellátásban részesülnének, ugyanazon javadalom után egyidejűleg kétféle ellátás kiszolgáltatására volna a nyugdíjintézet kötelezve, eltekintve attól, hogy a 18. § ilyen magyarázata a kevesebb szolgálati idővel biró tagot rendszerint kedvezőbb helyzetbe juttatná azzal a taggal szemben, aki 10. szolgálati évét betöltötte, tehát több beszámítható szolgálati idővel bir.

Teljes tisztelettel hajlok meg az egyetemes konvent törvénymagyarázati joga előtt; azt is tudom, hogy ez elvi határozat a nyugdíjintézet teljesítőképességének szem előtt tartásával és egyenesen annak érdekében született: még sem tudom ezt jó lélekkel elfogadni, mert úgy tetszik nekem, hogy e határozat nem törvényszerű, de nem is méltányos.

A nyugdíjtörvény háromféle ellátást ismer: a tagok nyugdíjazását, a tagok végkielégítését és a tagok özvegyeinek évjáradékkal-, árváinak neveltetési segéllyel való ellátását. A törvény 10. §-a által szabatosan előirt

TÁRCA.

Vallás és erkölcs.

(Folytatás)

XII.

Amint a vallásos lelkiállapot különféle phasisainak e vázlatos leírásából is látjuk s amint azt a vallástörténet is igazolja, „minden vallásos genie két, elválaszthatatlanul egyesített, egyformán elengedhetetlen elemből szövődik: mystikus elemből és morális elemből.“3 Egyesülésük mikéntje adja meg a vallásos egyéniségek sajátos színezetét. Annál tisztább a vallás, minél tökéletesebb az egyensúly e két elem között. A mystikus elem túlsúlya a tétlen szemlélődéshez és a pantheismushoz vezet, a morális elem túlsúlya pedig a száraz és üres vallási rationalismushoz. Napjainkban ez utóbbi elem túlsúlyát észlelhetjük s visszahatásképen jelentkezik csak a másik elem, de leggyakrabban az is elszakítva emettől. A teljes élet a kettő egyesülését kifeltételek mellett elnyerhető nyugdíj a dolog természete s a törvény szerint is az egész lelkészi család ellátására szolgál, ennélfogva nem is ismer a törvény nyugdíjazás esetén se özvegyi évjáradékot, se neveltetési segélyt; a végkielégítés pedig a 10 beszámítható szolgálati év előtt teljesen munka- s ennélfogva keresetképtelenné vált lelkészeknek csak saját személyüket illető egyszersmindenkori segély, éppen ezért ez esetben a törvény e végkielégített lelkész családjának, nejének és gyermekeinek ugyanolyan ellátást biztosít, mintha az özvegy és ezek árvák volnának. Mivel pedig az özvegyek és árvák illetményei azon hónapot követő hónap első napjától állapítandók meg, melyben az Özvegy férjének, illetőleg az árvák apjuknak lelkészi javadalmát megszűntek élvezni (Ügyrend 118. §), az ugyanolyan ellátás elvéből következik, hogy a végkielégítéssel elbocsátott tag nejének és gyermekeinek nyugdíjintézeti illetményei is azon hónapot követő hónap első napjától állapítandók meg, amely hónapban a munkaképtelenné vált lelkész a maga lelkészi javadalmának élvezéséből kiesett. Mert a végkielégítés összege nem két és fél, vagy öt évre szolgáló lelkészi javadalom, hanem egyszersmindenkori és pedig csak saját személyére megállapított és kiutalt segélye, vagy kárpótlása egy elbocsátott intézeti tagnak, mert különben a végkielégített családja, felesége és gyermekei számára nem rendelt volna a törvény az özvegyekével és árvákéval ugyanolyan ellátást.

Mindezekből pedig és éppen a nyugdíjtörvény rendelkezései alapján, határozottan megállapíthatónak látszik az, hogy a végkielégítés és a végkielégített csa ■ ládjának ellátása egymással semmi olyan viszonylatban nincsenek, amely az utóbbinak az özvegyek és árvák illetményei kiszolgáltatásának módjától csak időbeli eltérését is indokolná, vagy megengedné.

vánja. A teljes emberi szellem nem állhat meg egyetlen képességének túltengése mellett. Neki harmonikus, egyirányú fejlődésre van szüksége. A szellemi világot a valóságban realizálásra vezető, személyes, szellemi erő, Isten közvetlen jelenlétének az érzete, az Istennel való rokonságról megbizonyosodás: ez a vallásos lelkiállapot mélyén levő mystikus elem. Az erkölcsi erőknek Istentől való elnyerése s ez erők karjain a személyiségnek az örökkévalóságba lendülése: a morális elem. A szív előtt érzékelhető Isten az erkölcsi értékek realizálására erőt ad, ennélfogva az örökéletről megbízó nyősit: ez a vallásos hit tartalma.

Sóvárgás, küzködés, tehetetlenség között erőhöz kapkodás, ez erőnek a megragadása s a szeretet emotionalis kötelékével hozzá való szilárd ragaszkodás, mely az erő természetének megfelelő állandó magatartást szül: ez a vallás psychologiája, ez a vallás fejlődéstörténete. Mert bár a vallás több ennél, mégis ezzel esik, vagy áll. Ennélkül nincs vallás. Ez a gyökér, ezen keresztül szívja magába a vallás az éltető erőket,