Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-15 / 15. szám

15. szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

115. oldal.

Az „egyidejűleg kétféle ellátás kiszolgáltatása“ tehát a törvény határozott rendelkezésén alapuló kötelezettség s ha a végkielégített tag esetleg kedvezőbb helyzetbe jutna is 1— egy ideig — mint a 10 szolgálati évét betöltött és akkor nyugdíjazott tag: nem szabad szem elől téveszteni azt az eshetőséget sem, hogy a végkieiégített feleségének esetleges elhaltéval a túlélő munkaképtelen férj teljesen semmi nélkül marad, mig, ha a nyugdíjazott elhalna is, felesége azonnal az özvegyi évjáradék haszonélvezetébe lép.

De hát kik is azok a végkielégítéssel elbocsátott intézeti tagok? Végkielégítés fegyelmi büntetését az egyházi törvény nem ismeri. Megengedem, hogy a törvény e tekintetben tán hiányos is lehet, de tényleg így van. Az is igaz, hogy az egyházi V. t.-c. 35. §. d. pontjában foglalt két első fegyelmi büntetés alkalmazását a polgári törvények a maguk hatáskörükben kifejezetten tiltják. Az egyházi törvény emberségesebb, a lelkészekkel szemben alkalmazható is; bizonyos azonban, hogy a tanárokon és tanítókon, kiknek nyugdíjforrása állami kútfőből ered, ezt a fegyelmi büntetést végrehajtani nem lehet, ha százszor és mindenestől az egyház testéhez tartoznak és egyházi hatóságok alatt állanak is a magyarországi református egyház alsó-, közép- és felső iskolái. Engedelmet kérek az eltérésért, de ha már eszembe jutott: csak leírtam.

De térjünk a tárgyhoz, a nyugdíjintézet végkielégítéssel elbocsátott tagjaihoz. Azokhoz a szerencsétlenekhez, kiknek életpályája virradat után azonnal alkonyaira hajlott; azokhoz az Isten nyomorékjaihoz, kiket állandó lelki, vagy testi fogyatkozás tett hivataluk folytatására képtelenekké mindjárt a hivatalviselés kezdetén, kik akkor váltak munka- és keresetképtelenekké, mikor a munkatér még alig, hogy megnyílt előttük. Ezek azok a végkielégített lelkészek, kiket, mert a közegyház

ebből nő ki a vallás gyümölcsöket hozó fája. Ha a gyökér elszárad, elszárad a fa is. Ez a gyökér pedig nem más, mint lelkiállapot, állandó érzület, mely az örökkévalóság vágyától, az élet és abban rejlő értékek conserválásának szükségérzetétől lendített akarattal bensőnkben megragadott emberfeletti erőhöz való emotionalis kapcsolódás, végső kifejlésében kegyesség és imádás.

Vitális szükséglet fakasztotta ki, maguknak az értékek realizálásának a kényszere hozta elő ezt a legmélyebb mélységekből felbuzogó lelkületet, természetes tehát, hogy az egész életet átkarolja. Kilép subjectiv állapotából, mint az élet központjában elhelyezett elektromos telep, finom vezető szálakon keresztül átjárja és áthatja a szellemi élet minden functioját, hogy r jtuk keresztül szétvetődjék a valóságban, belelépjen az élet minden viszonyába, miáltal új megvilágítást, új színezetet, új jelentést, új értelmet kap minden : ez az élet a vallás. Ebben az életben intenzivebb mozgásba lendül az akarat s az egész életet átható és vezető áltöbbé hasznukat nem veheti, elbocsátani kénytelen s mert a szegénység az ilyenek holtig való ellátását ez idő szerint még nem engedi meg: egy bizonyos öszszeggel igyekszik kárpótolni egy összetört jövőért, védelmezni a rájuk törő nyomorúság első rohamai ellen, lehetővé tenni a szenvedő test, vagy lélek gyötrelmeinek enyhítését a legtöbbször annyira szükséges — és költséges — gyógykezelés által. Ezekért kell és ezekért személyes járuléka a végkielégített lelkésznek a végkielégítés összege, amely bizony végtelenül kevés és elégtelen is, ha nincs mellette magánvagyon, vagy egy, a nyomofuságban is hűséges feleségnek áldott, munkás két keze. És ha a törvény ennek a gondviselő két gyenge kéznek segítségére siet; ha özvegynek tekinti s az özvegyekkel ugyanolyan elbánásban kívánja részesíteni azt, kinek a legtöbb esetben az igazi özvegyeknél még nehezebb sors, még keményebb életküzdelem jutott osztályrészül: ezt a törvény nyújtotta segélyt éveken át elvonni, visszatartani még akkor sem látszanék méltányosnak, ha a nyugdíjintézet pénzügyei ezt parancsolólag követelnék is.

Lepsényi.

A próbaénekeskönyv második kiadása.

ii.

Az énekeskönyv második részében foglalnak helyet a dicséretek.

Legelői vannak összegyűjtve a felálló és kijövetelre való énekek, számszerint 37. Ide van számítva a Hymnus és Szózat is. Hogy az lm bejöttünk ... és Örül mi szívünk . . . kezdetű vasárnapi kedvelt énekeink hogyan kerültek ide, azt érdemes volna megmagyaráztatni. Talán, hogy eltemetődjenek ?

landó érzület és új életfelfogás képessé tesz bennünket az erkölcsi cél felé való következetes és rendíthetetlen küzdelemre. Itt találkozik ismét a vallás és az erkölcs. Ebben az életben magasra emelő szárnyakkal növekedik az érzelem is, tovább lendül a képzelet és megtisztul, az örökkévalóság fényétől megnemesedik az ízlés. A szép területével is kapcsolatba lép a vallás. Az imádat tárgyáról meg képzeteket akar alkotni az értelem. Tapasztalatok állanak rendelkezésre, valami csodálatos lelkiállapot élményei s tehet-e róla, ha ezeket csak az anyagi .világból vett formulákba tudja öltöztetni ? Nincs tisztában Istennel, de tisztában van vele való viszonyával s csoda-e, ha az e viszonyból realizálásra jutó értékek Isten akaratával hozatnak kapcsolatba, mint annak tartalma s noha az értékek, mint ősjelenségek, nem vezethetők le, csak analizálhatók, mégis nem kapnak-e világosabb és teljesebb értelmet, szilárdabb talajt, ha a szellemi világ öröktől fogva actioban levő személyes functiojára, az örök célt megszemélyesítő Istenre vitetnek rá, mint képzelettel reali-