Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-01 / 13. szám
Huszonnyolcadik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1917 április 1 DONANTDLI PROTESTÁNS LÁP AZ EGYHÁZ JÉ IS ISKOLA KÓRÉBÓL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József = felelős szerkesztő címére küldendők, a Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Előfizetési díjak (egy évre 12 K, félévre 6 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Mindenkiért — sokakért — érettem. 11 Kor 5ir.: „Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak.“ Máthé 20-28: „Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ö szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért.* Gál 220: „Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem “ Jézus Krisztus kereszthalála a keresztyénség központi ténye. A theologia mindaddig nem értette meg ezt a tényt és félremagyarázta, mig élete világosságában nem szemlélte azt. Krisztus élete és halála egy darabból való. Az életét szemlélőnek és élőnek megnyílnak halála titkai is a maguk mélységes jelentéseikben. A kereszt ugyanazokat a nagy tanításokat revelálja, melyeket élete nyilvánvalóvá tesz és amelyeket tanított: egy megragadó s mélységesen hősies tettbe belesürítve. A kereszt tanítása megragadóbb és energizálóbb, ahogyan a tett mindenkor hatalmasabb erő volt e világon minden szép és magával ragadó, „tekintéllyel“ szólott szónál. A kereszt aljában eleven erők árama árad életembe, amelyek legyőzik az élet mélységeit és magukkal ragadják életemet, magam se tudom, hová. A kereszten revelálódott Isten szeretete a maga teljességében. Istennek az egyénhez való szeretetét örök szépségű szavakban és hasonlatokban tanította Jézus. Mélyen belevéste a tett szavaival egyéni életekbe, melyekkel kontaktusba jutott. De teljes lett volna-e kijelentése a golgothai kereszt nélkül ? Belemarkolhatott volna-e az az emberi lélekbe azzal az erővel, amellyel a kereszt? Jézus Krisztus azt tanította: „Aki lát engem, látja az Atyát.“ Ha nem tanította volna is kifejezett szóval, az evangélium lapjain megőrzött öntudatában megtalálhatod e meggyőződését. Ha látni akarod, Isten szeretetét hozzád, nézz a keresztre. „Isten szenved érted.“ Isten atyai szive vonaglik ott a bűnös ember miatt. Az emberi élet alapelve is kijelentődön a kereszten. Ezt tanította is. Csak egyetlen helyére emlékezzünk: „Cselekedjetek jót, semmit érte nem várván.“ Az önfeláldozó hősiesség soha pregnánsabban ki nem feje- j ződött, mint a kereszten. Mikor mindenki elhagyta, | emberileg számítva, mert meghalni érettök. Az ön- I feláldozó szeretet, élet magvát, halála árán, bele akarta vetni az emberi szívbe és belevetette. Az emberek ma is és mindörökké a kereszt aljában telnek meg az önfeláldozó szeretet s élet leikével. Jézus Krisztusnak, e halála árán tett kijelentései: halála mindenkiért történtek. „Meghalt mindenkiért.“ Lehetőség szerint, mindenki járulhat a kereszt alá és veheti Isten legmélyebb s legmegragadóbb nyelvű kijelentéseit. A kereszt a világtörténelem középpontjában ácsoltatott s mindenkinek találkoznia kell azzal. Itt nem érvényesülnek nemzeti privilégiumok, még csak erkölcsi vagy értelmi diszpozíciók sem. Mindenkiért: a gonosztevőért épúgy, mint a legmegnyerőbb lelkű emberért. De vájjon mindenki életében realitássá lesz-e ez a possibilitás? Vájjon megérti-e mindenki, vagy meg akarja-e érteni a kereszt kijelentését Istenről s vájjon elfogadja-e az onnan kiáradó alapelvet élete alapelvéül? Hogy a kereszt váltság lehessen mindenkiért, ahhoz valahogyan a saját akarat is szerepet játszik s a mindenkiért történő meghalás possibilitása csak „sokak“ életében válhatik realitássá. Igen, „meghalt mindenkiért“, de csak „sokak“ és nem mindenki jut el Isten dicsőséges és boldog meglátására. „Meghalt mindenkiért“, de csak „sokak“ és nem mindenki lépnek bele az önfeláldozó élet boldog, harmonikus állapotába. S ez a váltság! Igen, van elégtétel is a keresztben, a kereszt váltság forrása is, de nem abban az értelemben, ahogyan Anselmus képzelte a maga értelem-szabta elméletében. Ö „az ő életét váltságul“ adta „sokakért", amennyiben sokakat beleállított a szerető Isten szolgálatába az önfeláldozó, szeretetteljes élet élése által. Elégtétel, váltság nincs „mindenki“ számára realitásban, csak azok számára van váltság, kik jártak és élnek a kereszt alatt. Mit érne hát az én számomra az a tény, hogy „meghalt mindenkiért“, ha én nem vagyok a „sokak“ táborában? Az apostolnak legujongóbb kitörése az, mikor azt mondja: „aki szeretett engem és önmagát adta érettem.“ Mindez a dolog csak merő dogma reám nézve, ha én magam is nem ujjonghatok együtt az apostollal e kijelentésben. Ha a kereszten át nem pillanthattam bele az élő Isten szenvedéseibe, melyeket érettem, gyarló emberért: a bűn mélységeit is megjárt Istengyermekéért szenvedett és szenved s ha nem éreztem meg e szenvedésben, gyötrődésben atyai szíve szeretetének melegét, ha hosszú, évek keserű tapasztalatai után meg nem ragadott végre a Krisztus Jézus, hogy az életemet Benne éljem, akkor mindaz, hogy „meghalt mindenkiért“, mit használ nékem ? Boldogtalanul, unottan járhatom az élet útját annélkül, hogy valaha eljutnék az általa biztosított váltságra. De ha a kereszt titka feltárult előttem, boldog ember vagyok. Uram „segítsd az én hitetlenségemet!“ Uram, add, hogy lássak! Spectator.