Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-01 / 13. szám
98. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. erőszakosságokat, gyötrelmeket szült a vallásháborúkban és a csendes erőszak kimélétlen-Nem valami csodálatos, nem valami megfoghatatlan dolog-e az, hogy alvilág erkölcsi állapota úgy szólva semmit se javult évezredek óta ? Amiiyen csodálkozással, elragadtatással szemléljük azt a mesés haladást, a műveltségnek azt a magas fokát, amit az emberiség a tudományok, a művészetek, a találmányok terén elért, épen olyan csüggedten, leverten állapítjuk meg az erkölcsi téren való tökéletlenségét, sőt elfajulását, elcsenevészesedését. Csodálatos dolog ez, mert hiszen évezredek óta varinak az egy igaz Istennek prófétái, apostolai, papjai, akiknek .elsőrendű kötelességük, élethivatásuk az istenfélelmet beplántálni a szívbe és ez által erkölcsileg egészségessé tenni azt s a legáldottabb működésre alkalmassá. Évezredek óta közkincse az emberiségnek az a kijelentés, aminek isteni, magasztos célja a lélek megszentelése, a tökéletes isteni akarat előtt való meghódoltatása és így az egyes embernek s az egyesek által az emberiségnek boldogítása. Megszámlálhatatlan az alkalom, amelyen az Isten lelke egybe akarta gyűjteni, az isteni cél munkálására egységesíteni akarta az embereket, de nem lehetett, mert ezek nem akarták. > Az egységnek, az összefogásnak, az egymás megértésének hiánya még akkor is, amikor az egyén egész leikéből az Istennek akart, vélt szolgálni, milyen rettentő igazságtalanságokat, ségeiben. A fajszeretet, ez a mindenesetre felette értékes, erény szinte örök izgatottságban tartja a világot és időnként szörnyű pusztulásokét zúdít az emberiségre emberéletben és vagyonban. Pedig Jézus azt mondja, egy atyának gyermekei, testvérek vagyunk. Az Isten lelke iránt való engedetlenség teljes romlást, pusztulást hozott Jeruzsálemre és az egész zsidóországra. A mai beláthatatlan, megmérhetetlen pusztulás között lehetetlen, hogy meg ne remegtesse lelkiismeretünket a virágvasárnapi jelenetnek ama része, amelyben Jézus közeledvén Jeruzsálemhez, mikor meglátta a várost, sira azon. Sirhat e mi világunkon is. Sirathatja vakságunkat, hitetlenségünket, a hamis próféták iránt való hiszékenységünket. . . De sirathatjuk mi is; korunknak szerencsétlen gyermekei. Bizony, hogy akart minket is egybegyüjteni Jézus, de mi nem akartuk. Bizony, hogy ajánlotta e mi világunknak is a maga üdvözítő kegyelmét, ajánlotta a lelki békességet, de mi elutasítottuk. Ha hallgatnánk szavára, hírből se lennének ismeretesek se a vallási villongások, se a fajgyűlölet őrjöngései. Megérzi-e, észreveszi-e ez a szerencsétlen világ, hogy csakugyan nincsen senkiben másban idvesség, nem js adatott emberek között más név, ki által kellene megtartatnunk, csak a Jézus Krisztus neve?! Bárcsak látná beP fú ' ‘ ' ■= 11 ■ * ; - ! " ■' 'i ' °QQoo, ; v TÁRCA. Hozsánna! ■ Harmatos a hajnal. A tubafák lombján ' Remegve riad fel a reggeli szél. Galilei tenger fodruló vizében Most pihen el lágyan a tegnapi éj. A reszkető légen illat suhan átal. Zizegő lágy zengés . .. ezernyi madárdal . . : 1 Majd harsogó hang kél, mint vihar zúgása; Hozsánna . . . hozsánna!... ' , \ ; .• j'W . > -T Merre Betfagéba vezet ki az utca Sürü zászló-rendben tömörül a nép Zöld ágakat szelnek, virágokat szórnak, Ne érje a földet lába, hova lép A szivek ajtaján csodák titka zörget, Új lsai törzset, Dávidot köszöntnek S zúgva zeng a lelkek szent várakozása: Hozsánna ... hozsánna !. .. Megkönnyül a lelkem ajka mosolyán. Meggyógyít. . . én tudom 1 jön hozzám ... én látom . . Szelíd, szent alakját szeretem .. . imádom . .. Hiszek benne!. . : Ő az éri lelkem királya! ... Hozsánna... hozsánna!...“ — És megy, megy a szelíd, szent, hófehér Etriber Könnyes szemén ragyog az isteni fény ; — Jöhet már a kereszt, a vérpad, a máglya, Nem győzhet a világ soha az igén. Béborulhat vérbe, lőporfüstbe, gyászba, Szeretet az élet szent megújhodása S mig hit lesz: — szállni fog előtte, utána, Hozsánna ... hozsánna!... Alsósegesd, 1917 március 24. Györék József, ref. lelkész. Vallás és erkölcs. (Folytatás.) X. Válahol — ahol már kezdődik a város, Haldokló beteg nyög ágya vánkosán. — „Mirjám, öreg Mirjám . .. egy percre hadd lássam . .. A vallás területére vonatkozólag eddig csak nemleges ítéleteket mondottunk ki. Láttuk, hogy a vallás nem csupán morál, nem csupán értékelméleti síkban terül Virágvasárnap.., Máté 2337: „Hányszor akartam egy begyűjteni a te fiaidat. ., és te nem akaiv tad.“ ' 'Ä
