Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-13 / 7. szám
Huszonhetedik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1916 február 13. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József c=> felelős szerkesztő cimére küldendők, a Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs cimére küldendők. Eltévelyedés. □= • • o □= =□ Ézsaiás 53. 6: „Mindnyájan mint juhok eltévedtünk; ki-ki az ő utára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté". Összegyűjti az Úr az ő nyáját, éltető erőket, frissítő nedveket, az életnek vizét adja a gyermekeinek. Legelteti a tisztaság mezején, tanítgatja, nevelgeti próféták által, intő jeleket ad nekik, hogy el ne tévelyedjenek. S mi „mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk“. Kétségbeejtő szakadékok partján, kövek, tövisek között véresre tépett lábakkal, reszkető idegekkel, néha pusztaságok, lelki ürességek sorvasztó lázzal telített végtelen ege alatt összeroskadunk, feltekintünk, előre, hátra nézünk s nem látunk szabadulást, nem látjuk az utat. Azután megállunk. Megállunk ott, ahova éppen sodortattunk. Nem ott, ahova akartunk menni, ahova kellett volna mennünk, hanem ott, ahova eltévelyedésünk, az őriző pásztortól való hűtlen eltávolodásunk taszított. Az eitévelyedett juh megáll és legel, ha sok bolyongás után táplálékra talál. Keres ott, ahova jutott s megelégszik alsóbbrendű eleséggel is. Mindnyájan eltévelyedve, távol az Úrtól, hallgattuk a szeleket, a tova rohanó, változó, csapongó szeleket, beszívtuk a „korszellemet“, kórosak lettünk tőle, alvajárók : elveszítettük az utat, az Úrnak kies mezejét. Hívogatott az Úr. Jeleket adott kürttel, trombitával s ah ! égzengéssel, ágyúk bömbölésével, testvéreink kereső, szomjuhozó, éhező, szenvedő jajkiáltásaival, vérnek szagával ... És mi mindnyájan . . . „ki-ki az ő utára tértünk“. Ott hagytuk a nyájat, elfeledtük testvéreinket, megálltunk, megtelepedtünk ott, ahova vetődtünk: a közönyösség, az elbizakodottság, az önzés, az életfenntartás, az üresség, a rövidlátás nem nekünk rendelt, nem nekünk praedestinált petyhüdt levegőjében. Hát akik nem juhoknak, de pásztoroknak hivattunk el! Tudjuk-e, hogy elhivattunk? Tudjuk-e, hogy mire hivattunk el? Jaj nekünk, ha nem vigyázunk a nyájra, jaj nekünk, ha eltévelyedésünkben mi is a mi önző utainkra térünk, ha elhagyjuk annak az utát, aki elhívott minket! Mivé lesz a tészta, ha a kovász gondatlanság miatt elveszíti erejét? Talán még nem késő. Ha eltévelyedtél, ne akarj tovább tévelyegni. Ne akarj elmenekülni a nyáj közül. Ne akarj elbújni saját érdekeid, dolgozószobád, vig cimborák mindent eltakaró leple mögé. Ne akard otthagyni a reád bízott lelkeket. Hallgass a hivó szavakra. Szeresd az emberi lelkeket. Az emberi lélek tanít meg arra, hogy az üdvösség, a te üdvösséged, nem menekülésben, de tüzes, szenvedélyes, nagylelkű harcban rejlik, a kovásznak a tésztába vegyüléséből áll. Keresd az emberi lelket. Félsz, mert már eltévelyedtél? „Az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté“. A pusztában tévelygő lelket megkereste s Fiának vére által megszabadította. Ismered-e ezt a kibeszélhetetlen szeretetet? Tudod-e, hogy a báránynak vére által megmosatik? Mivel felelsz erre a végtelen szeretetre, mely megalázó, de felemelő erővel is szól szivedhez ? Az Isten keres téged, éppen téged, te hozzád küldötte el. Érzed-e, hogy ott van nálad? S ha igen, mit felelsz hivó szavára? Még hosszú az út visszafelé. Még sokat kell harcolnunk, mig tájékozódhatunk, mig visszafordúlhatunk, mig az ezerfejű Sátánnal megharcolva a visszatérés nagy küzdelmét az Atya keblére hajthatjuk le eltévelyedéstől megmosatott fejünket s általadhatjuk neki bűntől megtisztított szivünket. De vissza kell térnünk. Vissza kell térned. Isten megtért gyermekeinek munkája a lelkeken végzett munka, embertársaink evangelizálása. A visszatérés, a megváltás elérésének személyes nagy küzdelme pedig háromnegyed részében belső munka. Belső munka a Krisztus keresztje alatt. Itt erősíthetjük magunkat, itt növelhetjük hitünket, ami feltétele minden igaz cselekvésnek, itt tisztúlhatunk meg s válhatunk Krisztus követőivé, ami feltétele minden lelkipásztori munkásságnak. Akarsz-e ide jönni ? Akarsz-e munkás lenni Isten országában? Ne tévelyegj, térj vissza, az Úr hiv téged; mindnyájunk vétkét ő reá veté. V. V. Gyújtsunk a háborúban elesettek árváinak!
