Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-13 / 7. szám
50. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. Az adócsökkentési segélyakció decentralizálása. — Hozzászólás. — Prot. Egyházi és Isk. Lap december 11-iki számában dr. Benedek Zsolt érdekes cikket írt arról, hogy az adócsökkentési ügyek intézését az 1918-ik évvel kezdődő új 10 éves ciklusra az egyházkerületekre kellene bízni, oly módon, hogy mindegyik egyházkerület megkapná a konventi kezelés utolsó esztendejében fennállt arány szerint reá eső részt s abból úgy állapítaná meg az egyházmegyék meghallgatásával az egyes egyházak segélyét, a konventre pedig csak az egész akció elvi irányítása maradna; így olvasható a Debr. Prot. Lap 52. számából. Mindenesetre érdekes lesz az indítvány felett gondolkodni és a cikkíró kívánsága szerint egy kis vitát rendezni, hogy az minden oldalról meg legyen világítva. Több szem többet lát. Az indítvány első pillanatra igen tetszetősnek látszik és nem csekély kisértés rejlik abban, hogy a magunk ügyeit magunk intézhetjük. Ha hozzá vesszük még azt, hogy ezzel az adócsökkentési segélyügyek intézése oda kerülne, ahol a gyülekezeti élet mingen ágát-bogát, apró-cseprő ügyeit tapasztalatból ismerik s azok intézésére kellő érzékkel bírnak, mintegy örömmámorba ejtődünk. Mint a jéruzsálemi úton az elhintett fűvek, virágok, falombok s a megnyilatkozott lelkesedés, egy pillanatra eltakarták a veszedelmet, mely azután nem sokára ijesztő alakban állott elő. lAl Cr-:--- Ü A konventi kezelés ellen, ha panasz és elégedetlenség hallatszott, csak azért volt, mert a konventi iroda kizárólag világi erőket foglalkoztat, akiknek ámbár az egyháziassága, buzgósága minden kétségen felül áll, s ügyeinket bölcseséggel, kiváló szakértelemmel és szeretettel kezelik; de nem tudnak úgy bele illeszkedni a gyülekezeti élet miliőjébe, mint a lelkészek, akik egész életüket ott töltik el. Mégis, s ezt elfogulatlanúl tartozom kijelenteni, átlag elég helyesen és gyakorlati érzékkel oldották meg sok ágazatú feladataikat. Vizsgáljuk meg most már az indítvány lényegét s állapítsuk meg, mi a célja? A lényeg abban áll, hogy a kerületek az egyházmegyék meghallgatásával állapítsák az egyes egyházak segélyét. Hiszen — mint tudva van —, a normálkulcs megállapításánál közreműködtek a kerületek és egyházmegyék megbízottai s az ő részvételökkel készített munkálat került a konventre. Most sem lenne több beleszólási joguk, mint eddig, mert a konvent az elvi irányítást fenntartaná magának, csupán az adminisztrációt ruházná át. Kétségen kivűl a konventi iroda lényeges tehertől szabadúlna meg, ellenben a kerületek óriási megterheltetést vállalnának magukra, noha erre sem személyzettel, sem ehhez való anyagi erővel nem rendelkeznek s hozzá tehetjük még, hogy ily roppant tömegű iratot rendszeresen elhelyezni és kezelni sem tudnának. Intő jel gyanánt álljon előttünk annak meggondolása, hogy a kerületekben erősebb és gyengébb egyházmegyék vannak és hogy a gyengébbek nem egyenlő képviseltetés mellett hátrányt szenvedhetnek. A nagy TÁRCA. Jézus erkölcstana a hegyi beszéd alapján. (Részlet dr. King C. H. „The Ethics of Jesus“ c. könyvéből.) (Folytatás.) I. Jellem. Először is benne foglaltatnak az igazi jellem alkotó elemei. 1. A benne foglalt jellemvonások. Melyek hát azok a jellemvonások, amelyeknek Jézus alapvető jelentőséget tulajdonít az életben? Az első makarizmos jellemvonása. A lelki szegénység jellemvonása emlékeztet a korában elterjedt „szegény“ (ebjón) kifejezésre, amelyet a hű és istenfélő izraeliták csoportjára alkalmaztak.2 Ez arra az emberre illik, aki mélyen érzi szellemi, lelki fogyatékosságát s az Istentől való függését.3 Erkölcsi szempontból lelki szegények azok, akik alázatosak, a tanítást hajlandók befogadni, elfogulatlanok és bizakodók. Ellentéteik a büszkék, önteltek, elbizakodottak, akaratosak. Jól meg kell azonban különböztetnünk: Jézus nézete szerint a lelki szegény, az alázatos lélek nem az, amely magát helytelenül lebecsüli. Inkább azt mondhatjuk: Jézus határozott meggyőződése volt, amely áthatotta egész tanítását, hogy minden ember legyen tisztában lényének és hivatásának egész értékével, mely Őt, mint Istennek gyermekét megilleti és örüljön rajta. Ámde legyen tudatában annak is, hogy ama kiváló személyiség és hivatás valamennyi testvérének is osztályrésze. A maga hivatására és ügyére tehát őrömmel tekintve, fel kell ismernie ugyanazt a testvérei életében is és örvendenie kell annak a szélesebbkörü szolgálatnak és életnek, amely általuk tárúl fel előtte. így tekintve a dolgot, „nem fog feljebb bölcselkedni, mint amennyire szabad bölcselkedni“. S így bár őszintén tiszteli magát, másfelől épp ily alázatos, tanulékony és állandóan elfogulatlan mások irányában. Az alázatos fogékonyságnak ez a jellemvonása méltán foglalja el az első helyet az ideális élet eme rajzában, mert ez az első feltétele minden jobbá való átalakulásnak. Ez az út vezet a tudomány országába épp úgy, mint a menynyeknek országába. A második makarismos jellemvonása. Mivel mindegyik makarismos határozottan erkölcsi jellemvonásra vonatkozik, világos, hogy Jézus e kifejezése által: „akik sírnak“, azokat jelöli meg, akik bűneik miatt szomorkodnak, akik tudatában vannak bűneiknek és
