Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-30 / 5. szám
5. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 37. oldal. csak halvány fényt árasztó parányi csillagok. S a sötétség, a tudatlanság, a babona mégis uralkodik közöttünk. Elszomorodva láttuk dr. Berend Miklós törzsorvos hazafiságtól és emberszeretettől duzzadó előadásában azokat a jelenségeket, melyek a csecsemő halandóságot előidézik. Szinte vezetők vagyunk az európai államok között ezen a téren. Csupán csak Oroszország múl felül bennünket a gyermekhalandóságban. Fel kell világosítani a népet. Oktatni, tanítani kell, hogy ne hallgasson a babonára, a javas asszonyokra. Talán megvalósul egy-egy csecsemő ápoló tanfolyam, talán lassanként megalakulnak községeinkben a Stefánia-szövetség helyi egyesületei, bizottságai, melyek gondjukba veszik a tudatlanság miatt veszélynek kitett gyermekeket. S a lelkésznek itt is vezetni kell. Sőt itt már a papnékra vár a legnehezebb feladat. Igyekezzünk ezt is betölteni. A következő napok sem voltak szegényebbek problémákban. Láttuk, hallottuk, hogy mennyit kell cselekednünk. Ravasz László két előadásban az igehirdetés megújhodásáról beszélt s éreztük, hogy máskép kell prédikálnunk; éreztük, hogy prófétákká kell lennünk, hogy embereket, keresztyén jellemeket formálhassunk. Nagy Béla értékes előadása a kálvinizmus etikai alapgondolatairól szinte izzott a ránk háramló feladatok égető tüzétől. Istenitiszteletünkben adjunk helyet a tizparancs felolvasásának, olvassuk végig a Szentírást minden esztendőben végig a templomban, gondoskodjunk népies magyarázatos bibliáról, szüntessük meg végre a hazugságot és ne jelentsük, hogy „mindenek ékesen és . . .“ stb. Dr. Rácz Lajos a modern morálfilozófiába, Andrássy Kálmán pedig a falura vezetett bennünket s megmutatta, hogy mit lehet ott teremteni energiával, Isten erejével. Ő nem fél, hogy az állam megvonja segítségét az egyházaktól, nekik nincs szükségük államsegélyre, és — óh micsoda kálvinizmus! — náluk még egyházfegyelem is gyakoroltatik. Dr. Szőts Farkas a szociálizmus, dr. Bernát István az intelligencia veszedelmét tárgyalta. Egyházunk és az intelligencia — fájdalmas, szomorú, kétségbeejtő probléma. Mit tegyünk, hogy intelligenciánk közönyét és hitetlenségét megszüntessük? Minden tanács ebben kulminál: dolgozzunk! A további előadások: Szellemi áramlatok egyházi életünkben, Hamar István; Egyházpolitikánk, György Endre; A kálvinizmus szociális alapgondolatai, Sebestyén Jenő; A kálvinizmus és a szekták, Lukácsy Imre; A lelkészek teendői a patronázsmunka terén, dr. Lázár Andor; Liturgiális kérdések, B. Pap István ; A lelkipásztor eszménye Kálvin szerint, Pruzsinszky Pál — kivétel nélkül megerősítették a résztvevőkben a vágyat a munkára, felkeltették az érdeklődést s annyi-annyi kérdést adtak, hogy alig várjuk a legközelebbi konferenciát, mely a felmerült problémákra lesz hivatva feleletet adni. Bizony-bizony nagyon sok problémánk van nekünk. Ki oldja meg őket ? Isten már segít nekünk. Ő az, aki ezeket felébresztette szivünkben. Vájjon mi mit teszünk ? Ő már tett. Csodákat müveit. Látunk és látjuk, hogy gyengék, bűnösök, hanyag szolgák vagyunk. Adja Isten, hogy ez a konferencia hathatós eszköznek bizonyuljon kérdéseink helyes megoldásához. Adja Isten, hogy minél gyakrabban, minél többen összejöhessünk és beszélgethessünk az Úrnak dolgairól olyan komolyan, olyan alázatos lélekkel, mint itt. v. KÜLFÖLD. A galicziai orosz uralom napjaiból. Mikor az oroszok Galicziát birtokukba vették, azt remélték, hogy állandóan megtarthatják. Ezért az emberekkel és az országgal csínján bántak, de az evangélikus németekkel éreztették gyűlöletüket. A galiczia—bukovinai egyházkerület 30 egyházközségéből 28-at megszállottak, némelyeket csak egypár hétig, másokat hónapszámra, Josefowot több, mint egy évig. A gyülekezetek közül egy sem volt elkészülve erre; az emberek bíztak abban, hogy az osztrák-magyar csapatok az oroszok betörését vissza tudják utasítani. Mindezek után az oroszok olyan gyorsan bemasiroztak, hogy alig néhány gyülekezet gondolhatott a menekvésre. A stanislaui gyermekotthon három hétig volt úton, mig végre Gallneukirchenben Linz mellett letelepedhetett. Ezen kívül egészében megmenekült a dornfeldi gyülekezet (Lembergtől délre négy mérföldnyire). A menekvők csapata kb. 1000 lelket számlált és Csehországban, Bécsben, Sziléziában, főképpen pedig Felső-Ausztria evangélikus gyülekezeteiben talált ideiglenes otthont. Más gyülekezeteknek egész sorát érték útol menekvésközben az oroszok és hurcolták vissza kifosztott falvaikba. A stanisiauiakon és dornfeldieken kívül, ami a német gyülekezeteket illeti, még csupán több lelkésznek, tanítónak s néhány családnak sikerült a menekvés. A bécsi központi belmissiói egyesület, a galicziai keresztyén németek szövetsége és más egyesületek vették fel a szétszórt menekvők gondját. A német telepesek rendesen sokkal jobb módúak voltak, mint a környezetük s most egyszerre csaknem az egész vagyonuk elhamvadt. Mariahilfben a kozákok 1914 szeptember 15-én 110 ház közül 91 -et benzinnel felgyújtottak. A többi falvak csaknem valamennyien napszámra a tűzvonalban állottak, egyik kézből a másikba mentek át s ezáltal akarva, nem akarva elpusztíttattak. Brigidau csak az oroszok uralmának a végén 1915 júniusában égett le. A rekvirált gabonát és állatokat kezdetben szabályszerűen kifizették; a rablás és zákmányolás azonban hovatovább bevett szokássá lett, különösen az utolsó napokban, amikor az oroszok uralmukat inogni érezték, mindent elhajtottak. A veszteségek annál súlyosabbak voltak, mivel az oroszok a szomszédos lengyel és ruthén helységeket kímélték, sőt a németektől elrabolt állatokat sok esetben ezek lakóinak adták el. Legnyomasztóbbak voltak azonban
