Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-30 / 5. szám

36. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. ez a cél fényesen megvalósult. A háború szele szülte ezt a konferenciát. A háború szele által Istennek fel­rázó ereje hívta össze annak résztvevőit. A háború intő jelei, a nagy megrázkódtatás által a mélységből előhozott, Isten keze által előhozott, problémák meg­oldásának égető vágya teremtete azt olyanná, amilyen csak a reformáció első küzdelmes időszakában volt ismeretes előttünk. Új reformációra van szükség a háború után —, mondotta megnyitójában a szövetség elnöke. Új reformációra, mert Isten már elvégezte a magáét a lelkek mélyén, a harctéren, a lövészárkok­ban, a hihetetlen szenvedések, a halál ijesztő árnyékai között. Megnyitotta a sziveket, vágyakozást teremtett, imádsággá varázsolta a káromlást, égő tűzben meg­tisztította, szomjas vágyban megmosta a lelkeket. Most jövünk mi. Mit teszünk? Mit tegyünk? Az első napon megláttuk a kálvinizmus hatalmas erejét. Sajnos, az előadó, dr. Kovács István, nem nagyon emelte ki, hogy ez az erő csak potenciális és nem aktuális. Sajnos, egy új reformációra van szük­ség, hogy a soli deo gloria ne csak üres frázis, de élettapasztalat legyen ismét. Büszkék voltunk a tartal­mas, magasan szárnyaló előadás hallgatása alatt, büsz­kék voltunk, mert megláttuk, hogy a kálvinizmus hatal­mas erővel telt lényege legteljesebb összhangban van a magyar nép lelkivilágával, tulajdonságaival, aszpirá­­cióival. Büszkék voltunk, de elégedetlenek. Ha olyan nagy az összhang, miért nem uralkodik akkor bennünk az a hatalmas Isten, az a mindenható, az a sorsunkat intéző, elrendelő és vezető egyeduralkodó, miért van széthúzás, mikor egyesülni, szövetkezni kellene az életbevágó nagy célok érdekében ? A bölcsészet, keresz­­tyénség, protestantizmus cimű második előadásban dr. Szabó Aladár már a felelet körül mozgott. A külön­féle áramlatok és eszmei irányzatok között megalkuvás­ban, elfogultságban, mesterséges egybeszerkesztésben fejeződik ki keresztyénségünk, protestantizmusunk, vagy büszke kálvinizmusunk. A nagy cél érdekében össze kell olvasztani az áramlatokat, hogy Istennek dicsősége, Jézus Krisztus világossága ragyogjon ki azokból és haladjon a tökéletes diadal mindent meg­világító és éltető fényessége felé. E végből nekünk is cselekednünk kell. Ott vannak gyülekezeteink kicsinyei, a gyermekek, az ifjak, a szenvedő és vágyakozó lelkek. Ott vannak mindnyájan és reánk tekintenek, lelki­­pásztoroktól várnak mindent. Ne idegenkedjünk az evangelizáló mozgalmaktól. Az evangélium diadalmas­kodni akar. Az evangélium terjesztésére minden alkal­mat fel kell használniok az apostolok utódainak. Álljunk csak meg egy kissé. Tekintsünk magunk körül. Csak egy a nagy egészből, a magyar gyermekvédelem kérdése, Ruffy Pál min. tanácsos lelkes előadása nyomán, olyan hatalmas felrázó erővel szóllott hozzánk, hogy tétlen­ségünk, gyengeségünk érzetében, intenzív munkálkodás lázában alázatosan borultunk le. Vajmi keveset tettünk eddig. És most, mikor úgy megnövekedett az elhagya­tott gyermekek száma, mikor a jövő nemzedék tekin­télyes része az erkölcsi elzüilés veszedelmének van kitéve, nem kell-e cselekednünk? Nem kell-e szorgal­masan utána járnunk és elhagyatottnak nyilvánítanunk az ártalmas légkörbe taszított gyermekeket, hogy így legyen formális jogcímünk azok felkarolására és lelkűk megmentésére irányuló lelkiismeretes cselekvésre. Te­kintsen körül minden lelkész a maga gyülekezetében. Micsoda rengeteg munkaterületet lát. Forgács Gyula a maga teljességében feltüntette ezt a munkamezőt. Előttünk álltak a gyermekek, kiket a háború édes­apjuktól fosztott meg, az özvegyek, a szomorkodók, az ifjak, az öregek, sőt láttuk a harctérről hazatért, átalakult, megnyitott szivü embereket is. Mennyi alka­lom ! Mennyi munkára hivó szó! Használjuk ki a háború nyújtotta alkalmakat. Most szivesen fogadnak bennünket mindenütt, mert megnyilt az ajtó az Úr befogadására, mert szükség van az Ő erejére. Most sötétségben vagyunk. Ő világosság. A világosság éltet, a világosság melegít. Melegségre, meleg szivekre van szüksége ennek a fagyos, elhidegült világnak. Új világosságba, új látásba emelte fel szivünket a beteg­sége miatt meg nem jelenhetett Kenessey püspököt helyettesítő Ravasz László lelkeket megmozgató ige­hirdetésében. A második nap súlyos elméleti problémákat adott. A kálvini theologia jelent meg előttünk fővonásaiban Sebestyén Jenő rendszeres, alapos és világos előadá­sában. Talán nagyobb megszívlelést érdemelt volna a modern vallásos szinezetü áramlatok és a keresz­­tyénség cimü előadás Veress Jenőtől, aki páratlan készültséggel és nem mindennapi elmeéllel vonultatta fel előttünk azokat az áramlatokat, melyek a keresz­­tyénség hiányait pótolni, vagy azt egyenesen helyet­tesíteni .akarják. Sokat tanulhatunk tőlük, megmutat­ják gyengeségeinket, de egyúttal nagyobb fényt köl­csönöznek az emberiség közepén álló megdönthetetlen oszlopnak, az Úr Jézus Krisztusnak. Ö nap, a többiek A konfirmációi oktatás kezdetének közeledése alkalmából a nagytiszteletü lelkész urak szives figyelmébe ajánlom a következő műveket: Kis József: Konfirmáció Káté. V.-ik bővített kiadás. Ára 40 fill. Tóth Ferenc: Agenda. Ára 20 fill. Szives megrendeléseket kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Kis Tivadar könyv,- zenemű- és papirkereskedő Pápán, Fő-utca 21. szám. Saját ház. Konfirmációi emléklapok kehely-jelvénnyel darabja 6 fill. Konfirmációi aján­dékoknak alkalmas zsoltárok, imakönyvek, szent­­irások, vallásos iratok, „Koszorú“ füzetek, bibliai fali mondatok nagy választékban. Megrendeléseket a beérkezés napján azonnal pontosan és lelkismere­­tesen elintéz Kis Tivadar könyv-, papír-, zenemfi- és Írószer kereskedése Pápán, Fő-utca 21. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents