Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-19 / 47. szám
47. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 377. oldal. kifejezetten csak a „törvénykezés“ szabályait, tehát az egyházi perrendtartást foglalja magában, egyáltalán helyt foglalhat-e anyagi jogszabály? De szó férhet ahhoz is, hogy a kir. ítélőtábla helyesen magyarázta-e az V. t.-c. 140. §-át, vagyis hogy helyes-e az ezen szakasznak adott azon magyarázat, hogy az itt említett 3 esztendőnek jogvezető, jogmegszüntető hatálya van ? Ami a zsinat jogkörét illető aggályt illeti, ezt az a körülmény, hogy Őfelsége a zsinati törvényeket szentesítette, még az esetben is eloszlatja, ha meg is állapítható, hogy anyagi jogi rendezések meghozatala a zsinat tárgyául felvéve nem lett s ily rendelkezések hozatalára a zsinat engedélyt sem kapott. Viszont a zsinat célját és azt az abnormitást illető kérdést, hogy egy az alaki jogot szabályozó törvénybe hogyan kerül bele anyagi jogi intézkedés, teljesen tisztázza a szükségszerűség, mely a törvényhozatalakor abból állt, hogy az elévülési idő szabályozásra szorult s hogy ily irányú intézkedésre egyedül a törvénykezés szabályait tartalmazó törvény állt rendelkezésre. Végül a kir. Ítélőtábla magyarázatának helyes, vagy helytelen sorsát illető kérdésre választ a zsinati elnökség 1906. évi jul. hó 1. napján kelt és Őfelségéhez intézett felirata ad, mely külön is kiemeli, hogy a 140. § célja az, hogy „az elévülés idejét és kezdőpontját szabatosabban állapítsa meg“, amely felirat szövegezése és helyes magyarázata szerint tehát a 140. §-nak nem az az eddig általában hitt célja van, hogy az egyházi közig, bíróságokat a három évnél régibb keletű igényektől tehermentesítse, hanem kifejezetten és egyenesen az, hogy az elévülés idejét, tehát azt a határidőt állapítsa meg, melynek leteltével a jog megszűnése áll be. A p.-i kir. ítélőtábla helyesen értelmezte tehát törvényünket, ami mig egyrészt örvendetes bizonysága akkor is tiszteletben tartják és alkalmazzák mikor ezek veszi körül Giran az ő hősét a XVI. században „a szabad hivőknek egész tömegjei“-vel, akit a valóságban igen kevesen követtek, ami életének éppen legnehezebb keresztje volt, ezért kellett a Kálvin tanai ellen igen szórványosan felhangzó tiltakozásokat „Kálvin ellen való fegyverkezésnek“ minősíteni (303. 1.); röviden, Giran erőszakos módon elmagyarázza a történeti tényeket. így aztán Giran kritikája jogossá teszi Kálvin némely követőjének azt a törekvését, hogy az új kor minden nagy vívmányát vele hozza összefüggésbe, mert a Castellio írásaiból vett némely részek legyenek bármilyen szépek és vonzóak, mégis egészében az ő elénk adott könyve nem más, mint szenvedélyes pártirat, mely a jelenkor orthodox és liberális keresztyénségének küzdelmét az e célra meglehetősen alkalmatlan XVI. századbeli csatatéren szeretné eldönteni. Alig lehetséges eléggé élesen tiltakozni az ilyen kísérlet ellen. (Vége.) annak, hogy világi bíróságaink egyházi törvényeinket rendelkezései az általános jogszabályokkal összeütközésbe jönnek, addig másfelől alkalmat szolgáltat arra, hogy mindazok, akik egyházi törvényeink joghatálya alá tartoznak, e helyes törvény magyarázatról tudomást szerezzenek és ezen elvi jelentőségű határozathoz magukat és érvényesíthető igényeiket tartsák. Dr. Matolcsy Sándor. Járdánházy Béla. 1894-1916. A világháború vérzivatara hány oly hősnek meleg vérével öntözte és öntözi a honi és idegen rögöket, aki hozzánk igen közel állott, akinek halálhíre újabb bánatbarázdát szánt a válságos idők által tépett, szerető szívünkre s amúgy is borús homlokunkra . . . A nyári nagy orosz offenziva dúló förgetegében véres csaták hosszú sorát átélve s hősként harcolva Járdánházy Béla barátunk is azok közé jutott, akiket már a galíciai nagy véres temető békés lakói közé sorol. A háború harmadik hónapjában elhagyta az iskola padjait, a szószéket, hol a nagy lelki küzdelmek erős és kész harcosaként szolgált, mint Isten országának jó és hivatott katonája. Az esztergomi 26-ik közös gyalogezredhez vonult be, honnan kiképzése után rövidesen a harctérre került. A nehéz kárpáti küzdelmek sok szenvedéseit na£y tűréssel, kitartással viselte, épp úgy súlyos sebesülését is, melyet a San folyó körüli elkeseredett csaták egyik rémes éjjeli ütközetében szenvedett. Gyógyulása után másodszor is — és utoljára — felkerült a harctérre s ott volt 11 hónapig, mely idő alatt sok nehéz napot élt át. A téli állóharcokban nagy szolgálatot tett patruillirozásaival s nem egyszer éjjeli portyázásai alkalmával pár emberével elv^igdosta a 300 méternyire levő orosz drótsövényeket. Bátorsága közismert volt mindenki előtt. Megbízatásainak pontos, lelkiismeretes teljesítéséért, a legénységgel való emberséges, keresztyéni bánásmódjáért méltán kiérdemelte feljebbvalói, társai becsülését s a legénység szeretetét. Századparancsnoka többször beadta előléptetésre, de a szigorú katonai törvények miatt, mivel ő csak a háború tartamára jelentkezett önkéntesnek s így tiszti iskolába nem mehetett, nem léptethették elő. De végre is érdemei méltánylásául az ezredes különös szolgálataiért soronkivül kadéttá léptette elő. Ily minőségben küzdötte végig utolsó nagy, véres csatáit. Élénken emlékszem még, midőn junius 5-én, az orosz offenziva megindulásának napján, eljött hozzám mögöttünk tartalékozó csapatából s közben történt meg az orosz offenziva kitörése s a legnagyobb ágyú- és E megemlékezés írója elesett derék papnövendékünknek jó barátja volt, egy ezredben szolgáltak. Betegsége miatt jelenleg a Tátrában van, onnét küldte lápunknak e sorokat. Szerk.
