Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-05 / 45. szám
45. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 361. oldal. az internátusbán ellenben minden nehézség nélkül meg lehetne valósítani. Alig van növendékeink közt olyan, aki ne szeretne valamely modern nyelvet elsajátítani, többen óhajtanak külföldre menni tovább tanulni, az internátus ez irányban is jó szolgálatot tehet, esetleg csere útján jönne hozzánk külföldi diák. Internátus nélkül ilyen csereviszony szinte lehetetlen. Áttérek másodszor arra a kérdésre, hogy milyen legyen az internátus? Mert, azt hiszem, abban mindenki egyet ért, hogy szükség van rá, abban azonban eltérők a vélemények, hogy minő legyen a valóságban. Ha kissé soknak tűnik fel, amit kívánok, jusson a bíráló eszébe, hogy én ideált állítok fel. Ismerem a kínai közmondást: ha a legmagasabbra törsz, talán eljutsz a középszerűig, de ha megelégszel a középszerűvel, akkor biztosan a posványbán maradsz. Ugyancsak a már idézett Nagy Károiy-féle memorandumban olvasható az a mondás is, ami megerősíti azt a meggyőződésemet, hogy nekünk a legmagasabbra kell törekednünk : „egyházunk merészebb röptű jövő fejlődésének egyik leghathatósabb eszköze a lehető ideális papnevelés, ezért semmi sem elég nagy áldozat, ha gyümölcsözik“. Az én eszményképem, sőt örömmel mondhatom már többünké a következő: Tágas kertben elhelyezett, az egyházkerület tekintélyének és a főiskola céljainak megfelelő monumentális jellegű épület. A hely, azt gondolom, nem fontos, csakhogy az épület egészséges, vízmentes helyen legyen. Berendezése modern, központi fűtés, villanyvilágítás, vízvezeték. Maximum 60 bentlakót kell számítanunk, a theologusoktól igénybe nem vett helyre olyan felsőbb osztályú gimnáziumi tanulók jöhetnének, akik a papi pályára készülnek. Aki a viszonyokkal ismerős, tudja, hogy miért kívánjuk ezt is. így sokkal megfelelőbb anyagot kapnánk a theologiára. Mert, ne feledjük, a nagy feladatok elvégzéséhez megfelelő tehetségű egyének kellenek. Az már aztán külön feladat volna, hogy ily papnövendékjelölteket a megfelelőbb tanulókból toboroznának az erre illetékesek. [Krisztus szolgálata a legkiválóbb erőket igényli. Egy szobába legfeljebb két növendék jutna, de a többség egyes szobákban laknék. Felnőtt ifjaknak ez való, a legszükségesebbeket mindenki ott találná, azonban az elrendezés az ő joga volna. Mindenki egyéni Ízlése szerint varázsolná igazi otthonná szobáját. Kell olvasóterem, kisebb tornaterem, összejöveteli terem, nagy terem megfelelő ruhatárral, főző stb. helyiségekkel ünnepélyek, vallásos estélyek, szeretetvendégségek rendezésére. A megépítendő gyülekezeti terem mellett is szükség lesz erre. Ebben, találkozhatnék Pápa város közönsége az ifjúsággal. Szükség van társalgóra, amit most oly sajnosán nélkülöz ifjúságunk. Igen fontosnak tartanánk egy múzeumszoba felállítását, mely nagy mértékben előmozdítaná az intézethez való ragaszkodást, a testülethez való ragaszkodást, a testületi szellem kifejlődését. T. i. ebben gyűjtenék össze mindazokat a tárgyakat, könyveket, iratokat, amik az intézetről szólnak, ott helyeznék el a jutalmakat, kitüntetéseket, fényképeket. Régi és új tanítványok egyaránt szeretettel gondolnának e teremre. Itt és az előcsarnokban lehetne az intézet fontosabb eseményeit domborművekben, vagy másként megörökíteni. Most bizony az egész theologián a padfaragásokon kívül nem igen találni mást, ami elárulná, hogy ott mások is tanultak a mostani diákokon kivül. A newyorki Columbia egyetemen a múltnak ez a majd minden fordulónál feltűnő emléke ragadott meg legjobban. Az óvilág sok tekintetben tanulhatna az újtól, hogy miként kell az alma materhez való ragaszkodást fejleszteni. Természetesen szükség volna a szolga lakására, fürdő és egyéb mellékhelyiségekre. Ha az internátus helyiségének kérdését összekapcsolnánk a jelenlegi főiskolai épületen tervezett építkezéssel, akkor a mostani épületből ki kellene jönnie a könyvtárnak, a levéltárnak és a theologiának, akkor a tantermek közel volnának a lakótermekhez, mint ez van Budapesten és Kolozsvárt is. Akkor kellene még tanári szoba, igazgatói iroda, 4 tanterem, 1 szemináriumi terem, nagy olvasóterem a főiskolai könyvtárral kapcsolatban, ugyancsak a könyvtárral kapcsolatban kiállítási terem, külön tágas helyiség az egyház kerületi és külön a most még nem létező főiskolai levéltár rérészére, mindez nem fényűzéssel, de azért Ízlésesen kiállítva. Azután, ami nagyon fontos, szükség van megfelelő vezetőre és ennek lakásra. King, korunk egyik nagy nevelője mondja, hogy „a nevelésben a valódi erők személyek, még az értelmi oldalon is“. Az internátus értéke a vezető személyiségével áll, vagy esik. Az internátus legyen magyar, ne majmolja a külföldet. Nem zárt r. k. szeminárium, ne is sötétképű, a világgal meghasonlott rajongók gyülhelye, hanem legyen a szabadság levegőjét lehelő, de egyúttal Krisztus megszentelő és fegyelmező erejét megvalósító intézmény. Elismerem, nehéz oly embert találni, aki ezt valóra tudja váltani, de legalább az eszményt világosan kell látnunk magunk előtt. A vezető — akár tanár, amint ez hazánkban szokásos (így van Budapesten, Pozsonyban, Eperjesen stb.), akár csupán ennek élő lelkész legyen is, (mint pl. a baseli Alumneumban) — mindenesetre családos legyen. Nem is képzeljük, mily hatással van a budapesti theologiai internátusra, hogy a vezető neje is érdeklődik a hallgatók ügyes bajos dolgai iránt S hozzá, mint édes anyjukhoz fordulhatnak. Épp tegnap hallottam, hogy a múlt iskolai évben két Budapestről jött hallgatónk még mindig levelezett a nt. asszonnyal. Az ifjúnak vannak kérdései, melyeket a tiszta női lélekkel való társalgás old meg a lehető legjobban. A vezető mellett szükség van legalább egy, de .in
