Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-05 / 45. szám
362. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. kább két végzett theologusra, akik a szellemi irányításban volnának nagy segítségére a vezetőnek. Ezek, éveiknél fogva is, közelebb állván a növendékekhez, könnyebben baráti viszonyba juthatnának velük. Ami a harmadik kérdést illeti, hogy miként lehetne ezt megvalósítani, erre nézve is sokat gondolkoztunk. Tudjuk, hogy kerületünknek erre fordítható nagyobb tőkéje jelenleg nincs, államsegélyre a mostani viszonyok közt nem igen számíthatunk. Bizonyára egyházkerületünk vezetőinek bölcsesége majd fog módokat találni a megfelelő anyagi eszközök előteremtésére, én csak egy segélyforrásra vagyok bátor felhívni a figyelmet: forduljunk gyülekezeteink áldozatkészségéhez ! Azzal tisztában lehetünk, hogy hazánkban, közelebbről dunántúli kerületünk gyülekezeteiben van pénz, csak a vagyonos barsi, komáromi, inezőföldi, somogyi gyülekezeti tagokra gondoljunk. A Kálvineum sikere azt is megmutatta, hogy megfelelő célokra szívesen adakoznak szegények és gazdagok egyaránt. A gyűjtésnek meg vannak a maga sajátos szabályai. Pl. némely ember, ha körlevelet kap, bedobja a papírkosárba, ellenben ha személyesen és határozott célra kér tőle a barátja, esetleg 1000 K-t ad. Mi azt gondoljuk, hogy a nagy terv megvalósításához szükséges összeget mondjuk öt év alatt, vagy legrosszabb esetben 1931-re, főiskolánk fennállásának 400 esztendős évfordulójára össze lehetne gyűjteni. Bizottságot kellene kiküldeni, amely a gyűjtés munkáját végezné, szívesen jelentkeznénk többen is, akik elmennénk egyes gyülekezetekbe és ott alkalmi istentisztelet és magánbeszélgetések, látogatások alkalmával felhívnánk ez ügyre úgy a gyülekezet, mint egyesek figyelmét. Ne féljünk egyházunk tagjai ilyen fokú áldozatkészségére számítani. A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol Isten országának pénzre volt szüksége és voltak emberek, akik az illető ügyért önzetlenül fáradtak, a pénz mindig összejött. Müller György 5 milliót koldult össze árvái javára. Bodelschwinget Weltbettlernek nevezték, de hitük nem volt hiábavaló. Nem haltak ki végleg a Szondy Zsuzsánnák, Péczeliek, a Gondolok, Gergelyek és Lakyak, nekünk számitanunk kell arra, hogy ezt a par excellence egyházi ügyet gyülekezeteink tagjai mindenképen méltányolni fogják. Igen könnyen akadna pl. 30—40 olyan család, amelyik elvállalná egy-egy szoba bebútorozását. Mi csak pár emberrel beszélgettünk és csak -felvetettük előttük az eszmét, de mindenik hajlandó legalább 100 K-val hozzájárulni. Pedig ezek nem is vagyonos emberek. Egy idézettel végzem: „Vájjon elég nagyok-e . az idők arra, hogy nagyokká tudják tenni az embereket: a feladatok meglátására is, megoldására is ?" . (Vége.) VEGYES. Gyászhir. Mély megilletődéssel vettük a hirt, hogy Barakonyi Kristófné szül. Halka Erzsébet ref. lelkészné Homokszentgyörgyön, 1916. évi október hó 26-án este 7 órakor, életének 56-ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Halálát férje, Barakonyi Kristóf lelkésztársunk és kiterjedt rokonság gyászolja. Helyreigazítás. Lapunk 43. számában, az egyházkerületi közgyűlésről szóló tudósításban az olvasható, hogy Kenessey Miklós egyházmegyei gondnok úr elhunyt kedves fia emlékére a pápai ref. főiskolánál 1000 K-ás alapítványt tett. Csak az igazságnak teszünk eleget, midőn a tudósításnak ezt a részét helyreigazítjuk s közöljük, hogy a nemes lélekre valló alapítvány nem 1000 K, hanem 10.000 azaz tízezer korona. A jó Isten áldja meg a nemes alapítót! Látogatás. Főiskolánknak okt. 20—22-én kedves vendége volt ifj. Vidor János diákszövetségi főtitkár személyében. Ittlétét főleg személyes munkára használta fel, többször volt alkalma theologusainkkal elbeszélgetni. Egy alkalommal a theologusok egyik bibliatanulmányozó-körében ő vezette az órát. 21-én a Konfirmált Ifjak Egyesületében tartott igen látogatott előadást a keresztyén lovag eszményképéről. 22-én Kötse István állami tanítóképző-intezeti igazgató szíves engedélyével a képző protestáns növendékeihez szólt. Azonkívül bibliaórát tartott külön a lányok és külön a gimnázium felsőbb osztályai számára. Fennmaradt idejét látogatásokra használta fel, előkészíteni akarván a legközelebbi látogatása alkalmával tartandó tanári értekezletet. A reformáció emléknapján főiskolánk körében igen szép két ünnepély folyt le. Az egyiket a theol. önképzőkör rendezte a gyülekezet templomában; a másikat a nőnevelő-intézet Lorántffy Zsuzsánna-köre az intézet dísztermében. Az elsőn Győry Elemér főisk. szénior, segédlelkész, a másikon Vargha Gyula nőnevelő-intézeti vallástanár mondott ünnepi beszédet. Mind a két beszéd a legszebben sikerült. A szónokok, mert valósággal azok voltak, nem a régi, agyon taposott nyomokon haladtak, hanem magas nézőpontbó vizsgálták a múltat és próbáltak irányt jelölni a jövőre Mind a kettő mindvégig igen lekötötte hallgatóságát a tartalom és a forma kiemelkedő értékével. Új köztartási felügyelő. A kér. elnökség lie. Rácz Kálmán főgimn. vallástanárt bízta meg a köztartási felügyelői tiszttel. Lie. Rácz Kálmán úr értesíti az érdekelteket, hogy a főisk. köztartás ügyében mindennemű megkereséssel hozzá szíveskedjenek fordulni. Egyházker. tanácsbiróválasztás Tiszántúl. A tiszántúli egyházkerület új világi tanácsbirójául dr. Márk Endrét, Debreczen polgármesterét választotta meg, aki tizennyolc esztendeig volt ügyésze a kerületnek és a kollégiumnak. A megválasztottat egyh. tisztében különösen melegen üdvözölte Debreczen város tanácsa.
