Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-09 / 28. szám
218. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. zösség kedvéért. A Krisztusban való férfias érettséghez hozzá tartozik az, hogy ezt a kettőt egyesítsük. A hű szolgára nézve bizonyára nem volna a legrosszabb jel, ha a világi emberek kegyeskedőnek s egyúttal a túlságosan szenteskedők világias prédikátornak mondanák. Lám, minő sors jutott Jézusnak és előfutárának! Mát llis, io. Nagyon természetes sors, ha néha e két ítélet egy és ugyanazon hű és igaz lelkésszel szemben elhangzik. Ennek így kell lennie. Kell, hogy az egyik ember nagyon szigorúnak, a másik ugyanakkor túlságosan elnézőnek lássa. Jensen után. Egyházunk és az intelligencia* Előadta: Bernát István, a Kálvin-Szövetség vil. elnöke. A vallásos törekvésekre nézve a helyzet, amint tudjuk, a legkevésbbé sem biztató. A haladásnak nevezeit modern áramlat ezzel ellentétes és habár egyesek, mint Brunetiére, már másfél évtizeddel ezelőtt a vallásos mozgalom feléledését jósolták, ez legalább nagyobb arányokban nem következett be. A háborúnak feladata, hogy itt is új helyzetet teremtsen; ahhoz azonban, hogy ez elérhető legyen, mindannyiunk munkájára szükség van. Nézetem szerint, amit a Kálvin-Szövetség közgyűlésén bővebben is kifejtettem, a háború előidézésében * Mutatvány a Kálvin-Szövetség most megjelent konferenciai emlékkönyvéből. és irányításában nagy, sőt döntő szerepe két protestáns nemzetnek : az angolnak és a németnek volt. Akik a helyzetet alaposan ismerik, tudják azt is, hogy az úgynevezett kapitálizmus kifejlődése és megerősödése nem kis részben annak a protestáns felfogásnak az eredménye, amely szemben állt a kánoni jognak évszázadokon keresztül uralkodott és a pénz erejét korlátoló felfogásával. Emellett a technikai találmányok nagy részben protestáns népek fejlődésének eredménye és Poroszország volt annak a szigorú közigazgatási rendnek bölcsője, amely nélkül a mai háború terjedelmét és tartalmát illetőleg bizonyára másként fejlődött volna. Mindezek a szempontok, amelyek bővebb kifejtésre szorulnak és amelyeknek tárgyalását a legnagyobb mértékben szükségesnek tartom, itt e helyen tovább nem fejtegethetők. Nyomatékkai kell azonban útalni arra, hogy mindezek azt mutatják, hogy a vallásos meggyőződéseknek hatása nagy még akkor is, amikor azok régi erejükből sokat veszítettek, sőt sok tekintetben el is halványodtak. Mindemellett az úgynevezett művelt osztályok, alaposabb kutatás és bővebb megfontolás nélkül, inkább a kényelem és az idők sodra által vezettetve, behódoltak annak a felfogásnak, hogy a haladás a vallásos kötelességek elhanyagolásában áll. Ennek megfelelően rendezkednek be és bizony, napról-napra ritkulnak azok, akik hajlandók lennének őseik példájára, mint világi emberek, magukra yenni az egyházi és vallásos feladatok végzését és felkarolását. Az, aki ezt tervezi, feltűnést kelt s ha meg nem mosolyogják, akkor legalább is impraktikus álmodozónak fogják bélyegezni; a mai felfogás szerint csak az méltó figyelemre, munkánkat okosan csak annak áldozhatjuk, ami . . . fizet. Fizet pénzben, de nem másként. Egyházunk szerkezeténél fogva az a veszedelem fenyeget bennünket, hogy nem TÁRCA. Ábrahám elhivatása I Móz 1127,12.-,. Vázlat bibliatanulmányozók számára. 1131. Táré családja Urból kivándorol. Miért ? Többféle ok lehetett rá. (Rósz, háborús viszonyok az elamiták hódításai miatt; családi gyász, 26 v. stb.) Egyik ok mindenesetre az a cél lehetett ami később Ábrámot vezette. A Csel. 72-ben István felelevenít egy olyan hagyományt, amely szerint Ábrám az isteni elhivatást már ekkor kapta. Hogy Táré elhatározására milyen befolyással lehetett az a vágy, mely fiát hajtotta Urból el és más országba vitte, azt nem tudhatjuk. Fontos csak az, hogy Ábrámot már ekkor későbbi hivatása foglalkoztatta és mozgatta is. Hogy mi volt ez a hivatás, később meglátjuk. 1131 b. A terv megvalósítása elakadt. Táré ugylátszik, bele fáradt az útba. (Gondoljuk el, mit jelentett ez az utazás: egy tekintélyes „törzsnek“ esztendőkig tartó nomád életét minden jószágával). Azok az indító okok, amelyek őt vezették, erőtelenek voltak: lemondott céljáról. A kínálkozó alkalmat (Hárán) felhasználja arra, hogy megint megtelepszik ugyanolyan viszonyok között, mint amilyenekből ki akarta vonni magát. És miatta fennakadást szenved Ábrám útja is. Évekre el kell halasztania eredeti ábrának megvalósítását. Tárénakelőbb meg kell halnia, hogy Ábrám folytathassa útját a cél felé. Mindenkinek élete így össze van kötve másokéval. Sokszor nehéz kölöncök rajtunk a közelállók. Miattuk halasztanunk kell kitűzött céljainkat. Egy ideig velünk jönnek — sőt néha az ő külső okokból történő törekvésük előbbre visz bennünket is célunk felé. De ha ez csak véletlen coincidencia, akkor hamar csődöt mondhat. Ok elakadnak s velük mi is. S ilyenkor várni — ez a nehéz feladat. Ábrám alakjában az a nagy, hogy a várakozás esztendeiben ott izott azért a hamu alatt a parázs — és amikor jött az elhívás pillanata, a szellőnek volt mit fellobbantania.
