Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-02 / 27. szám
27. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 213. oldal. ügy ítélkezett, hogy a díjlevelekben levő felsőbb egyházhatósági jóváhagyás nélkül meg nem változtatott naturaliákat: köteles a presbitérium az illetőknek természetben kiszolgáltatni. A gyűlés lefolyása sima, bár általános érdeklődést keltő volt és a déli órákban ért véget. Nagyrákos, 1916 junius 26. Csukás Endre. Diákleányok konferenciája Pápán. Junius utolsó napjaiban többször jelentek meg Pápa utcáin szokatlan leánycsoportok: nagyrészt ismerős, pápai arcok, de részben idegenek, más vidékről valók. Úgy látszott, hogy mindnyájan nagyon jó barátságban vannak és ennek jeléül kis rózsaszinszalagos fehér cédulát tűzött ki mindegyik, esetleg még virágot is mellé. De a cédulára mindegyik fölírta a nevét, hogy társai is olvashassák. Micsoda rejtély ez ? Barátok és mégis ismeretlenek? Az Evangéliumi Leánydiákszövetség tartotta országos nyári gyűlését Pápa városában, junius 22-től 29-ig. Az evangélium szeretetének közössége és a belőle való gazdagodás, együtt tanulás vágya hozta össze az ország különböző részeinek leánydiákjait és tanítónőit. Ez tette őket ismeretlenül is ismerősökké, sőt barátokká, amint egy kis pápai leány mondotta: „Én azt a pesti leányt sohasem láttam, de azért úgy ismerem!“ Junius 22-én d. u. virágcsokrok üdvözölték a vidéki vendégeket, aztán a ref. leányinternátus fogadta be őket bőkezű vendégszeretettel. Este megtörtént az ismerkedés. Másnap kezdődött a komoly munka és a sok vidám kirándulás. Reggelenként a Márk evangéliumát tárgyaló bibliakörökbe csoportosultak a lányok, az internátus gyermekeimmel szülőhelyemre elutazni... A vasárnapi prédikáció után tartottam egy beszédet... A kápolna egészen telve volt. Megfogtam feleségem kezét és így szóltam hozzájuk: „Testvéreim, jöjjetek és nézzétek meg, vájjon hibás-e az én feleségem . . . Avagy talán azt gondoljátok, hogy az egyes testrészeket ismét összeraktuk? . . . Látjátok milyen balgatagok vagytok, hogy ilyen hazugságokat is elhisztek 1“ . . . Amig így beszéltem, az egész tömeg csendes volt és belátta mindenki, hogy becsapták .. . Azok az ördög szolgái, akik újabb és újabb hazugságokat tudnak kitalálni, hogy a tudatlan népet félrevezessék! . . . Most azután elismerték feleségem szülei is, mindenekelőtt pedig édes anyja, hogy a gonosz hazugságok és kósza hírek csalóktól erednek; meggyőződtem arról, hogy gyermekük és unokáik egészségesek és előbb is azok voltak. Erre ők is elhatározták, hogy az evangeliomot, amely már annyi ember életét áldottá és boldoggá tette — elfogadják, és egyúttal megkeresztelkednek. (Vége.) Kiss János. szép nagy kertjében. Aztán felvonultak a díszterembe, ahol délelőttönként két-két előadás hangzott el, némelyiket komoly felszólalások, megbeszélések is követték. Az előadások foglalkoztak részint értelmi kételyeknek, problémáknak az evangélium segítségével való megoldásával, részint a nőnek különböző helyzeteiből folyó különböző feladataival és az evangélium értékesítésével minden körülmények között. íme a főbb előadások cimei: Materializmus és evangélium (Rácz Kálmán). A szenvedés problémája (Kiss Géza). A természetfeletti realitása (Benkő István). Krisztus istensége (Pongrácz József). A nő emberi értéke (Pongrácz Józsefné). A leánydiákság feladatai (Kayser Margit). A nők mint a nemzet munkatársai (Orth Ambrusné). A család és a társadalom (özv. dr. Misley Sándorné). A biblia értéke (Fazekas Lajos). A jellemképzés eszközei (Gábor Zsuzsánna). Szolgálat, uralkodás, szabadság (Tildy Jolán). A délutánok közül kettőt arra használtunk fel, hogy megtekintsük Pápa város nevezetességeit. Láttuk a főiskolai könyvtárnak sok kedves és nagy emlékét, Petőfire, Jókaira és a többi nagyokra vonatkozó sok drága emléket. Láttuk a Főiskolai .Régiségtárt, annak nagy ritkaságát, a múmiát. Aztán a gyönyörű várkertet. Egy kedves délutánt töltöttünk kinn főt. és mélt. Németh István püspök úr szőllőjében, mint a Pápai Ref. Leányegyesület vendégei. Egy másik délutánt Pongrácz tanár úr kedves családja körében töltöttünk. Máskor ismét otthon maradtunk az internátus kertjében, ahol felkerestek bennünket előbbi kedves vendéglátóink és valamennyien gyermekekké lettünk a vidám játszás és fényképezés közben. Az esti órák ismét összehoztak bennünket azokkal, akiktől délben elváltunk: agyüléseink iránt érdeklődő pápai közönséggel. Esténként egy előadás hangzott el a délelőttiek szellemében, azután, akik szorosabban éreztük összetartozásunkat, bizalmasabb kört alakítva, elcsendesedett szivvel hallgattunk meg egy-egy mélyenjáró bibliamagyarázatot és meghajtottuk fejünket csendes, örvendező, békességet adó imádságra. Vasárnap, junius 25-én délelőtt testületileg mentünk el a ref. templomba, hol Kis József esperes úr szívességéből Benkő István tartott alkalmi prédikációt. Mindez azonban csak krónikája, nagyrészt csak kerete a konferenciának. Az igazi konferencia az volt, ami mindezeknek nyomán a mi lelkűnkben ment végbe: az a békesség, amely eltöltött bennünket, az a szeretet, mellyel körül tudtuk venni egymást, akik azelőtt sohasem találkoztunk, az a reménység, mely látomásokat láttatott velünk a jövendő, boldog Magyarországról és az az erő, amely elindított bennünket, hogy a meglátott eszmény megvalósításáért felvegyük a harcot, a szeretet és szolgálat fegyverével. Valaki a konferencián megemlékezett arról, hogy ezelőtt tiz esztendővel 10 fiú gyűlt össze az első magyarországi diákkonferenciára, ezen a nyáron pedig 7 ilyen keresztyén diákkonferencia van az ország
