Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-02 / 27. szám
214. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. különböző vidékein, s ezek közül kettő a leányoké. Örvendezve gondoltunk arra, hogy ügyünk mindenfelé előrehalad. De ez nem is lehet másként. A mi ügyünk az Úr ügye. „Imé én adok elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat.“ „Isten velünk. Kicsoda ellenünk?“ Diákleány. Megjegyzések. A szabadság egyháza. Nem részesülhettem abban a szerencsében, hogy gróf Tisza Istvánnak a konventen tartott ágendavitáját hallhattam, vagy szószerint olvastam volna, de azokért a kivonatokért is, melyeket beszédéből egyházi lapokban olvastam, hódolatomat fejezem ki neki, mint a protestáns szabadság világi apostolának. Mennyire szerettem volna mellette látni, hallani a protestáns szabadság papi apostolát is! Mennyire örültem volna, ha ez a pap, ez a sugárzó szemű, hivő szabadságapostol a dunántúliak közül állott volna ki a dunántúli főgondnok mellé ! Óh szivünk kedves Dunántúlja, „Bakony alja, Ság mezeje, Vitézek fölnevelője, Gyöngyös mente, Rába völgye, Pápa tájjá, Győr eleje . . .“ emlékszel-e még a protestáns szabadságra, melyet a legkésőbb kölönvált kálvinizmus és lutherizmus te benned engedett virágozni legtovább ? Protestáns szabadság?! Hiszel-e még — nehéz tapasztalataidon okulva — benne? Van-e, találkozik-e történelemprofesszor, aki tanítani merje theológusoknak, hogy a jézustalan ceremónia-vallással szemben a protestántizmus azért látszott elveszteni csatáját, azért ejtette ki az Istentől fölkínált diadalt a kezéből, mert azt a lélek szabadságának megfékezésére nyitotta ki, mert lelépett a lelkiismereti szabadság talajáról, melyből gyökerei az életerőt szívták ? ! Lelkiismereti szabadság? Éljen! — Rómával szemben. Lelkiismereti szabadság ? Csitt! — vagy: ki vele! — ha Luthernak, Kálvinnak, XVI. századnak sorompóját túl akarja lépni. És micsoda sajnos, az igazság egyetemes voltát mennyire megcsufoló, hogy ennek a korlátnak fölállítását csaknem mindenütt igazolta az, hogy ahol a szabadság, racionálizmus Luthert, Kálvint túlszárnyalta, ott — csaknem mindenütt rombolt, csupán csak rombolt, elragadott kincsek helyett semmit sem nyújtott s a tovább fejlődésnél hitelét vesztette. Vessünk zabolát a fájdalom kitörni akaró áradatára. De komoly megfontolás okáért nézzük csak újra röviden a protestántizmus látszólagos csatavesztésének két főokát. Egyik: a lelkiismereti szabadságnak elébe tette Luther, Kálvin sorompóját. S a mélyebb, vagy valami árnyalaton eltérő hitet valló, jézusi életet élni akaró, protestáns hitetlenségtől elforduló s a rokon vélemény kicsi szobájába menekült kicsi közösségeket, ahelyett, hogy nekik a lelkiismereti szabadság egyházában szabad fejlődést biztosított volna, bujkáló hamis atyafiaknak nevezte, kebeléből kizárta. Micsoda öngyilkolás ! Ah ! de nekünk (nem igy tesz Róma is ?) a dogma a fő ! Ha ettől eltérsz csak egy hajszálnyira, bár krisztusi szív légy, ne szólj, vagy, ha szólni mersz, kifelé! S az egyház hajója sokszor úszik tovább a benne maradott önző, irigy, pogány szivek többségével, üresedő templomaival s hívei (?) lelkében elhatalmazott materiálizmussal. Hát, mind Nyáry Pál mondotta lapjában, azok az irigyek, anyagelvüek, isten törvényeit megrontók, Pünkösd napján takarodok, kártyázok, kvaterkázók — ezek nem szokták ? Ezek jobbak, mint a — szelíd „szektáskodó“ ? Micsoda öngyilkolás! A legjobbak kiválnak, a protestáns egyhásak darabolódnak, szaporodnak, mig nem a fejlődés egy bizonyos pontján az újak is hasonló sorsra jutnak. Másik: ahol meg azt mondták az emberek, hogy ők bizony nem azért protestánsok, hogy a szabad vizsgálódás útjába sorompót állítsanak, ott meg romboltak, csak romboltak. Tisztelt racionálizmus! Hát neked, szivünk drága növényének, vágyának, reményének így kell magadat lejáratnod ? Nevelni papokat és világiakat, kiknek minden vallása a csodáknak s velük mindennek tagadása ? . . . „Akik pedig megmaradnak közületek, azoknak szivébe gyávaságot öntök az ő ellenségeiknek földén, és megkergeti őket a szállongó falevél zörrenése és futnak, mintha fegyver elől futnának és elhullanak, ha senki nem kergeti is őket“ (3. Móz. 2636). Prófécia ez ? Jön a káromkodás! És Te félsz miatta ? Csak száraz levél ... A materiálizmus ! Rettegsz, hogy összetör ? Koppan a földön, ahova vágyott . . . Csillog a ceremónia. Bámulod hatalmát ? Festett koporsó, halál őszi ecsetjével pirosított halott levél. . . Vagy Alkalmas egyházi beszédek és imádságok a világháború idejére CHUGYIK P.: Múlt, jelen és jövő. Intő és vigasztaló szavak az emberekhez — — — — 1*— K GYURÁTZ F.: Kézi agenda. Templomi és halotti imák szertartási beszédekkel. Fűzve 7 K, ktv. IO*— „ ÜRMÖS J.: A lelkipásztori gondozás és a gazdasági szociális kérdés — — — — — 2‘— „ SZOLNOKY G.: Mennyország kapuja. Imakönyv. Második kiadás — — — — — — P20 „ SZOLNOKY G.: Háborús idők imádságos könyve. Nyolcadik kiadás — — — — — 1*— „ Megrendelhetők KIS TI VA DAR könyvkereskedésében Pápán, Fő-utca 21. »••••••••••••«
