Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-02 / 27. szám
212. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. Az őrségi egyházmegye közgyűlése. Körmenden junius 19-én ülésezett a számvevőszék és a tanügyi bizottság, ugyanezen a napon tartotta gyűlését az egyházmegye tanítótestülete is. A bizottsági beható tárgyalásokon a másnapi gyűlés legfontosabb tárgyai megvitattattak és előkészíttettek. Másnap 20-án reggel 8 órakor a gyülekezet templomában buzgó áhítatosság után kezdődött a közgyűlés. A 37-ik dicséret éneklése után a gyülekezet lelkésze, Fülöp József imádkozott az egek urához. Az ima egyike legmegragadóbb háborús imáinknak. Utána szinte önkénytelenül tolult mindnyájunk ajkára a magyar nemzet fenséges imája, a Hymnus. A megalakulásnál örömmel győződtünk meg arról, hogy világi uraink teljes számban, a lelkészek pedig egy kivételével mind megjelentek. Gondnokunk, Chernél Antal, rövid, de a vallásos érzéstől áthatott beszéddel nyitotta meg az ülést, kifejezvén ezen nehéz időkben a vallásnak megtartó és felemelő erejét. Következett esperesünknek, Szűcs Lászlónak részletes jelentése. A jelentés kiemelkedőbb pontjai a következők: Egyházmegyénkben minden gyülekezetben jó rend és békesség van. Csakis Kerkanémetfaluban van a hivatalnokok és a gyülekezet között súrlódás a díjlevelekből származó félreértések miatt. Ide bizottság küldetett ki és remény van arra, hogy az egyházmegyei közigazgatási bíróság ítéletével itt is lecsillapodnak a kedélyek. A vallásos buzgóság külső bizonyítékai: az önkéntes adakozások, a múlt évi 2000 koronával szemben 6000 koronán felüli összegre emelkedtek. A jó példával előljár maga esperesünk, aki 30 éves lelkészi jubileuma alkalmából a senyeházai gyülekezet javára 1000 koronás alapítványt tett. mindent rendbe tettem. Ekkor búcsút vettem feleségemtől.. . Nagyon sokat sírt mindig, . . . nemsokára rá, ő is megbetegedett... Ez újabb s nehezebb próba volt számomra! . . . Haza siettem imádkoztam vele együtt... reményemet egyedül az Istenbe és Krisztusba helyeztem. — De hála Istennek, jobban lett s így két nak múlva ismét visszautazhattam . . . Egy hónap múlva gyermekeimmel együtt őt is megkeresztelték . . . A pogányok újra nevetségessé akartak tenni . . . többek között ilyen hirt terjesztettek el . . . a keresztelés alkalmával minden asszonynak lekellett tennie ruháját, mikor a misszionárius kezeit az én feleségem felé áldólag kinyújtotta, tűz esett ki a kezéből és a feleségemnek a haja meg a füle teljesen leégett; és most olyan csúnya, hogy rá sem lehet nézni! . . . Még igen sok gyalázatos hírt terjesztettek rólunk, amit mind el sem beszélhetek. A legközelebbi karácsony után a misszionárius, aki jól ismert már és tudta, hogy sokat tanultam; elküldött Csin-kong-ba, hogy az evangeliomot hirdessem a pogányoknak. Áz Ur ott számunkra nyílt ajtókat A közgyűlés ezen alkalomból kifolyólag a legszivélyesebben üdvözli esperes urat, kívánván neki hoszszas hasznos működést egyházmegyénk élén is. Hat gyülekezet szavazott meg hivatalnokai részére drágasági pótlékot; ezen gyülekezeteknek elismerését nyilvánította gyűlésünk. Két iskolánkban teljesen szünetelt a tanítás, kilencben üggyel-bajjal, helyettesíttéssel, több helyt a lelkészek közreműködésével lehetett a tanítást beállítani. A tanítás eredménye, tekintettel a háborús viszonyokra, általában megfelelő. Sztics László és Kiss János segédlelkészek az egyházmegye kötelékébe felvétettek. A körmendi és egyházasszecsődi tanítóválasztások megerősíttettek. Az egyházkerület által véleményadás céljából letett ügyek közül a családi pótlék, 400 éves ünnepi alkotások, tanítók minősítési szabályzata, módosításokkal fogadtattak el. A számvevőszék jelentése alapján két egyház számadását kivéve a többiek végleg jóváhagyattak, szintúgy a tanügyi bizottsági jelentés is tudomásul vétetett ; egy elhanyagolt iskolaterem miatt az illető presbitérium erélyesen megrovatott. Egyházmegyei ügyésszé egyhangúlag dr. Korbay Károly zalaegerszegi ügyvédet választottuk meg, aki eddig viselt egyházmegyei jegyzői tisztéről ennek folytán lemondott. Államsegélyre ajánlva lett Körmend, adósságtörlesztésre ; Baldácsy-alapra Senyeháza, tanítói lak renoválásra. Dienes-alapot kapja: Fülöp József Vili., Pátialapot : Csukás Kálmán V. és Hodossy Lajos II. oszt. pápai főgimn. tanulók. Két közigazgatási bírósági ügy is Ítélet alá került. Mindkét ügy a hivatalnokok és presbitériumok között a díjlevél mikénti kiszolgáltatása feletti huzavona miatt keletkezett. A bíróság mindkét ügyben vita nélkül mutatott. Három hóna múlva mintegy 60 ember jelentkezett a keresztségre. A következő év ötödik hónapjában elutaztam Kanton-ba, ahol a berlini missio megbízottja és néhány missionárius előtt — nyolc társammal együtt — letettem az evangeliom hirdetését engedélyező vizsgát . . . Isten megsegített... jó bizonyítványt kaptam. Felszenteltek bennünket; engem mindjárt elküldöttek Madzeau-ba, hogy ott hirdessem az evangeliomot. Azóta állandóan kemény munkát végzek itt . . . Isten általam itt munkálja az emberek megtérését. . . Most már több mint 100 embert kereszteltem meg ezen a helyen, ... s állandóan nagy vágyakozás él az emberek lelkében. Uram segíts meg ezután is! Az 1899-ik évben újra rossz hír keringett szülőföldemen: a misszionárius darabokra vagdalta feleségemet, csupán az egyik lábát hagyta épségben! .. . Számos levélben fenyegettek, mivel ezt elhallgattam. Még egyes szégyenletes híreket is terjesztettek . . . Mivel ezt a hazugságot elhitték, jónak láttam feleségemmel és
