Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-18 / 25. szám
25. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 197. oldal. 7. Az egyházi takarékmagtár jövedelméből évenként erre a célra fordítható összeg. 8. Minden egyházban nyittassák egy aranykönyv és abba minden egyháztag írja be nevét és erre a célra tett adománya összegét. Az egyházfentartási alap külön számadás mellett kezelendő, tőkéje értékpapírokban vagy egyházi hatóság áital megkötött takarékpénztári könyvön kezelendő, sem tőkéje, sem jövödelme a felettes egyházi hatóságok engedélye nélkül el nem költhető és csak ingatlan földbirtok vásárlására fordítható. IRODALOM. Református Egyházi Könyvtár. Hazai református egyházunknak ez a szerencsésen megtervezett vállalata, egyházi irodalmunk fejlesztése terén nagy reményekkel bíztat, sőt már eddig is kiválóan értékes müvekkel gazdagította azt, eddig ami sajátos viszonyaink között nem részesült kellő figyelemben és méltatásban. Olyan müvek megjelenésénél, mint Kálvin Institutióinak új magyar fordítása, avagy Kálvin nagy életrajza, a figyelmet felgerjesztő nagy és részletes ismertetések és bírálatok helyett többnyire csak rövid lélekzetű tudósítások jelentek meg, amelyek éppen csak hogy konstatálták a megjelenés tényét. Hiába, nálunk még mindig legtöbb erőt és figyelmet köt le a politika és az egyházi közigazgatás, úgy, hogy tudományos dolgokra a megmaradt erőnek és figyelemnek is csak kis része jut. Egy nagyobb tudományos munka alapos ismertetése, vagy éppen bírálata sokszor hónapokon át tartó erős szellemi munkát kívánna. Hány ember akad nálunk azok közül is, akikben meg van a kellő képzettség s akik rendelkeznek is a kívánatos tudotestsanyargatásnak helye nincs; mindez elveszett munka! Egyedül az igaz Istent kell minden időben imádnunk! Erre tüstént megragadtam az ópiummal telt csészét, a bálvány istenek képét s az ősök tábláját és valamennyit porrá zúztam. A papírból készült oltárt is letéptem a falról . . . mennyei világosság töltötte el a lelkemet. A szomszédaim, akik mindent láttak, nevettek és azt hitték, hogy teljesen elment az eszem . . . „Nézzétek csak — mondották — hogy ragyog a szeme ! Az idegen ördög szolgálatába állott, majd kap ezért sok pénzt.. . különben érthetetlen volna“... Ismerőseim közül sokan kérdezték: „Hónaponként mennyi pénzt kapsz azért, hogy követed az idegen ördögöt?“ Mondottam azután nekik: „Én a tant követem, nem pedig az ördögöt; inkább pénzt kell fizetnem a közös pénztárba, nemhogy a lelkész adna nekem valamit!“ (Folyt, köv.) Kiss János. mányos segédeszközökkel, hogy vállalkozzanak ilyen erős munkára, holott az elismerés szellemileg és anyagilag alig valami, sőt legtöbbször semmi. így lehet azután megérteni azt a furcsa jelenséget, hogy e vállalatnak csupán az az egyetlen kötete keltett nagyobb érdeklődést és és feltűnést, amelyhez egy kis botrány félét lehetett hozzá kapcsolni. Nevezetesen a Vargha L. hazai egyháztörténetének Zoványi-féle átdolgozása. Tehát itt sem a tudományos szempont és érték csinálta az érdeklődést, hanem az a körülmény, hogy személyes ügyet lehetett belőle csinálni s ennek a kapcsán egy embert keményen lehetett támadni. Ily kedvezőtlen körülmények között tudományos irodalmat fejleszteni igen nehéz dolog, még ha az anyagi eszközök megvannak is ahhoz, hogy egy nagyobb tudományos munka megjelenhessék, sőt még szerzője tisztességes jutalomban is részesüljön fáradtságos szellemi munkájáért. S ezért külön elismerést érdemel e vállalat érdemes szerkesztője, dr. Antal Qéza, aki rendkívüli agitálásával hivatott férfiakat tudott összetoborzani, hogy vállalkozzanak nagyobb tudományos munkák megalkotására; sőt nemcsak össze tudta őket toborzani, hanem képes volt lelkesíteni, kitartásra serkenteni, hogy az elvállalt nagy munkákat befejezzék. Többé nem lehet hivatkozni arra, hogy valaki csak azért nem vállalkozik theologiai téren nagyobb arányú munkálkodásra, mert fáradságos munkájának úgy sem tud kiadót találni. Nagy haladás nálunk, hogy az értékes nagy munkákat kiadja az Egyházi Könyvtár, sőt fizet is érte illő tiszteletdíjat. Hogy mennyire értékes és nagyra hivatott vállalat az az Egyházi Könyvtár s hogy mennyire érdemes gyülekezeteinknek évenként meghozni rá azt a nem nagy anyagi áldozatot, tanúsítja a legújabban megjelent három kötet (X, XI, XII.). Alkalmam volt mind a három kötetet figyelmesen áttekinteni s ennek alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy megjelenésük nem csak e vállalat gazdagodását jelenti, hanem hazai tudományos irodalmunkban is számot tevő művek. Méltó tehát, hogy felhívjam reájuk a figyelmet annál is inkább, mert szinte üdülés mindenkire nézve, ha figyelmünket kissé félre terelem a háború zivatarától annak a felmutatásával, hogy azért a békés idők alkotó munkája tovább folyik s ref. egyházunk irodalmi vállalata e vérzivataros esztendőkben is három értékes munkával gazdagította magyar irodalmunkat. Az első közülök (R. E. Könyvtár X. kötet) dr. Horváth József Bölcsészettörténete. I. kötet. Az ókori filozófia története. XI —{— 816 lap. E munka benső értékétől eltekintve, már terjedelménél fogva is nagy figyelmet érdemel. Eddig az ideig ez a legnagyobb magyar bölcsészettörténet, sőt még a roppant gazdag német bölcsészeti irodalomban is kevés olyan mű található, amely bővebben és részletesebben tárgyalná az ókori filozófia történetét, a bölcsészeti tevékenységnek ezt a legvirágzóbb és legjelentékenyebb korszakát. S hogy éppen protestáns irodalmi vállalat ajándékozta meg
