Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-18 / 25. szám
196. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. tett 5000 irtot. Ez volt az első életbiztosító is. Azután „Marosszéki tüzkármentesítő társulat“. Azután takarékintézetek: 1839-ben a brassói, 1840-ben a pesti hazai első, mely azonban hamar részvénytársulattá lett. Gyönyörű célt szolgált Kossuth védegylete is. Jelentősebb szövetkezeti munkát hozott létre az 1864-iki Ínség. Követtük Schultze-Delitsch német rendszerét. Keletkeztek évtársulatok, minők Dunántúlon rna is vannak. 1867-ben még csak 29 szövetkezet volt Magyarországon. Az alkotmány helyreállta után kezdtek nagy lendületet venni. A valódi első szövetkezeti törvény az 1875. kereskedelmi törvényben van. E szerint szövetkezetnek meg nem határozott számú tagokból álló az a társaság tekintetik, amely tagjai hitelének, kereskedésének, gazdálkodásának a kölcsönösség alapján való előmozdításán alapul. Tehát bár kereskedelmi társulat, de az egoizmus ki van zárva, altruizmus uralkodik. Egyesület és szövetkezet közt a különbség: az egyesület célja erkölcsi, a szövetkezeté anyagi. A részvénytársaság nyereségre törekszik, a szövetkezet célja tagjainak védelemnyújtás s itt az osztalék is korlátozva van ; felosztásnál pedig 5% községi célokra fordítandó. A kereskedelmi törvény szabadságát, mely az első időkban a szövetkezetek becsületet rontó és sok szövetkezetei megbuktató csalásokra vezetett, az 1898: XXIII. t.-c. megszorította. Azóta csak az Országos Központi Hitelszövetkezet kebelében 2440 szövetkezet alakult. Szépirodalmilag a szövetkezet célját leghívebben kifejezve találta Vörösmarty „Gondolatok a könyvtárban“ c. müvében. (Folyt, köv.) Kiss Zoltán. A test nem használ semmit, a Lélek az, amely megelevenít. Egyházfentartási alap. Az egyházfentartási alap létesítése tárgyában kiküldött bizottság f. hó 6-án tartott ülésében elkészítette javaslatát. E javaslatot azzal a figyelmeztetéssel és kérelemmel közöljük, hogy egyházmegyei közgyűléseink ezt legyenek szívesek alapul venni és véleményeiket ehez fűzve terjesszék fel az őszi egyházkerületi közgyűlésre. íme a javaslat: A reformáció négyszázados évfordulója alkalmából kötelezze egyházkerületünk minden egyes gyülekezetünket, hogy lehetőleg a mostani adóterhek emelése nélkül, egyházfentartási alapot létesítsen. Az alap rendeltetéséül állapítsa meg, hogy kizárólag csak az egyháznak és intézményeinek jövőben való fentartására és fejlesztésére szolgál. Az alap jövödelmei legyenek: 1. Az egyház régebbi alapjai és alapítványaiból azok, amelyek egyenesen erre a célra adattak; azok, amelyek az alapítók szándékainak teljes figyelembe vételével, most e célra rendeltetnek. 2. Egyeseknek ezen alap javára szolgáló adományai, hagyományai és alapítványai. 3. Az egyházi törvényekben erre a célra rendelt összegek. 4. Az egyházak évvégi számadásai szerint mutatkozó tiszta maradványnak nélkülözhető része. 5. Az egyház pénztárába a tüzkárbiztosításból vissza folyó jövödelem. 6. A perselypénz és az Isten dicsőségére hozott kegyes adományok, valamint a harangozási díjak. E pontra való tekintettel, kérje fel egyházkerületünk az egyetemes konventet, hogy az adócsökkentési segélyben részesülő egyházak normál költségvetésének fedezeti rovatába, az Isten dicsőségére tett adományokat és a perselypénzt ne vétesse fel. komolyan akartam foglalkozni, különösen pedig Márk evangéliumával .. . Mielőtt még aludni mentünk volna, a lelkész csendes órát tartott. Hallottam, amint Istenhez így imádkozott: „Uram, mi Te előtted mindnyájan szegény, nyomorúlt bűnösök vagyunk“ . . . Mivel az Isten igaz imádásáról még semmit sem tudtam, ezeken a szavakon magamban sokat kellett nevetnem. Azt gondoltam, ezek mindketten igen nagy bűnösök lehetnek, mivel ilyen rosszakat mondanak magukról; éppen úgy tesznek, mintha legalább is valami rablók volnának . . . Két nap múlva vendégeim eltávoztak. Ezután szívtam ismét az ópiumot, a könyveket, egyiket a másik után csak úgy felületesen elolvastam. Annyit azonban mégis megértettem belőlük, hogy Isten a világnak teremtője és kormányzója; azonban a megszabadító és üdvözítő Jézus Krisztusról, a keresztségről és az úrvacsorájáról, az ünnepszentelésről és szent életről még halvány sejtelmem sem volt. Ekkor még nem volt eltökélt szándékom, hogy keresztyénné leszek, azonban a bálvány istenek imadásával már felhagytam. Ho lelkész úr több alkalommal írt és mindig figyelmeztetett, hogy az ópiumszívással szakítanom kell, majd kért, hogy a tízparancsolatot megtanúljam, a vasárnapot megtartsam és hogy új ember legyen belőlem ... „Ha a keresztyén hit rossz volna, amint ezt az emberek állítják, akkor csak nem fáradozna a lelkész olyan sokat, hogy engem megtérítsen ? . . . Ha rossz a tan, akkor miért kell azoknak, akik hívőkké lesznek, szakítani az ópiummal, a pénzre való játszással és mindenféle rossz dolgokkal ?“ .. . E tények meggondolása annak a belátására vezetett, hogy a keresztyén vallás tanai valóban igazak és ezeket nekem is követnem kell. Amikor érzésben teljesen megerősödtem, azt az elhatározásomat, hogy keresztyénné leszek, közöltem szeretteimmel. A családunknak valamennyi tagját összehívtam és bátran kimondottam: „Mától fogva a mi házunkban bálványimádásnak és
