Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-18 / 25. szám
25. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 195. oldal. szerint sorshúzással döntené el, ki lesz a gyülekezet lelkésze ? Csak általánosságban érintettem a kérdést, a részletek kidolgozásába nem bocsátkozom, csak annyit, hogy a sorshúzást a választó gyülekezetben kellene megtartani istenitisztelet végeztével. Ismerek gyülekezetei egyházmegyénkben, ahol az egyház már ilyen formán választott papot. A paphallgatók két pártra szakadtak s hogy a gyülekezet békéje, csendessége megóvassék, mindkét párt elfogadta a lelkész — aki már más gyülekezetbe volt megválasztva — azon bölcs tanácsát, hogy sorshúzással döntsenek, s a gyülekezet meg van elégedve papjával s elkerülték a sok egyenetlenséget és viszálykodást. A másik dolog, amiről szólni akarok, a lelkészek drágasági pótléka. Nem haza beszélek; én már az egyház részéről kaptam 20%_°L Hogy az állam nem adott, az nem lepett meg (az a 250.000 K csekélység !) mi mindig mostoha gyermekei voltunk, jóllehet annyira bízik bennünk, hogy a rongyszedéstől kezdve egész a magtárak átkutatásáig felhasznál. Ezt meg is tesszük hazafiasságból. De már különös, pedig úgy van, hogy az egyháznak is mostoha gyermekei vagyunk. Ne a presbitérium bölcsességétől tegyük függővé, kap-e a lelkész drágasági pótlékot vagy nem, hanem igen is^ döntsenek az egyházmegyék. Készítsen a számvevőszék javaslatot; melyik egyház bírja meg a drágasági pótlék megadását s azt kötelezze az egyházm. közgyűlés legalább 400 kor. megadására s amelyik egyház meg nem bírná, annak lelkészeinek adassék más forrásból, de adni kell. Itt nem próbálgathatunk, mert ez sem nem énekeskönyv, sem nem tanterv. Dunamocs, 1916 junius. Csiba Imre. WiffiifffffWWWfif csak nyereségemet, hanem még az örökségemet is elvesztettem. Hogy mennyit szomorkodtam, mennyit sírtam én ezután, ezt édes anyám tudja legjobban. Éjjel nem volt nyugalmam, nappal pedig még enni sem tudtam, annyira bántott a lelkiismeret. Eszembe jutott, ami meg van írva a szent könyvben: „Ki az igazi nagy ember?“ A felelet is meg volt benne: „Az, aki önmagán tud uralkodni!“ . . . Nekem azonban önmagamat így kellett vádolnom : „Ha én még egyszer sem tudtam magamon uralkodni, miért olvasom én akkor a szent könyvet? . . . Nemde sokkal alatta állok a tanulatlan embereknek?!“ . . . Ettől fogva új pályán, új ösvényen akartam járni, de nem tudtam, hogy hol találom ezt meg. Éppen ebben az időben Csüng Csin pák meglátogatott aki Csehi chiu nevű városba lakott, mintegy 100 lépésnyire a berlini missió egyik állomásától. Elbeszélte nekem a keresztyén vallásra való áttérését és hogy az új tanban milyen nagy vigasztalást és békés-Szövetkezeti Tanfolyam. (Folytatás.) A 23-án reggel 9 órakor Pest várm. székházában kezdődött tanfolyamot gróf Mailáth József, a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének elnöke nyitotta meg. Beszédének főbb pontjai: a szövetkezetek valódi célja szövetkezeti iskola fölállítása volna. Mert a népiskolában mindent tanítanak, mint mondotta még azt is, hogy pl. a bőgő majomnak hány oldalbordája van, de a megélhetés megkönnyítésének, szebbé, fejlődésképesebbé tételének gyakorlati alapjait ismeretlenül hagyják. Szükséges és nagyon hasznos volna, mint Dániában van, parasztakadémiák fölállítása. Ám a tanfolyamon a cél most csak előadások tartása a papság szociális feladatairól. Magyarországot gazdasági téren is meg kell hódítani a szellem erejével. Hogy ezt tehesse, kell, hogy a pap a falu fejlődésének örülni tudjon, a népet szeresse, cselekedjék érte és tudjon beszélni a nyelvén. A pap feladata, hogy a népet a szövetkezeti eszme valamely ágának megnyerje s ezzel az összetartásban rejlő nagy erejének fölismerésére rávezesse. E célra segítőt mindig kap a központtól. Utána dr. Horváth János, a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének igazgatója tartott előadást „A magyar szövetkezetek története és szövetkezeti törvényeink“ címen. A szövetkezés ősformája a biztosító szövetkezés önvédelem szempontjából. Az első keresztyének is bizonyos kommunisztikus alapon akarták elérni a nagy célt, hogy köztük szegény ne legyen. A szövetkezés keresztyén intézmény, mely az egymást segítő felebaráti szeretet erőin épült föl. De éppen úgy mezőgazdasági intézmény is a szövetkezés. Pl. a közbirtokosság. Magyarországon az első szövetkezet 1742-ben alakúit Révkomáromban. Címe volt: „A hajósok magyar assecuráns társulata“. Minden tag befizeséget talált. Mindjárt elhatároztam magamban, hogy elmegyek arra a missziói helyre, fogok beszélgetni a lelkésszel és ezt meg is tettem. Ho lelkész úr magához hívott éjszakára. Egy kolporteur is volt ott s így hárman késő estig együtt voltunk. Másnap kértem mindkettőjüket, hogy kísérjenek el engem lakásomra. Amikor a falu lakosai ismeretlen vendégeimet észrevették, kíváncsian kezdtek érdeklődni tőlem, én mondottam nekik: „Ezek missiói lelkészek“ . .. Erre mindenki megijedt s csakhamar egész sereg ember jött utánam: „Te zsivány, ezeket az idegen ördögöket hívod magadhoz ... no jó, most már tudjuk, hogy te is ilyen idegen ördög akarsz lenni !“ ... Ezt válaszoltam nekik: „Ti, úgy látszik, vakok vagytok, ha nem ismeritek el, hogy ezek kínaiak; hogyan is tehetitek azt, hogy őket, mint idegen ördögöket szidjátok ?“ ... A bibliaárustól kértem mindenféle keresztyén könyvet. A katechismust gyorsan megtanúltam, azonban az eszemmel még nem tudtam fölfogni. A könyvekkel
