Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-11 / 24. szám
188. oldal. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. 1916. Mindössze 15 ref., ennél valamivel több r. kath., kevesebb ág. h. ev. és egy unit. lelkész volt hivatalos. Minden meghívott nem jelent meg, de igyekeztünk helyettük új jelentkezőket bejuttatni. Dunántúlról csak két hivatalos lelkészről nyerhettem értesülést, de hűségesen jelen volt az egész tanfolyamon Kis József pápai esperes-lelkész úr, aki bölcs tapasztalataiból kiindúlva részt vett az előadásokat követő eszmecseréken is, Komjáthy Aladár tárkányi, Színay Sándor nagyölvedi lelkész és alulirott. Az eredetileg meghívottak egyike nem jelenhetett meg. Alábbiakban fonalát óhajtom nyújtani az előadásoknak. Ezeket az előadásokat az egyes szöv. mozgalmak vezérférfiai, jelesei tartották, akik valamennyien lelkesedéssel hirdették azt a nagy erkölcsi, művelődési, anyagi és nemzetfenntartási erőt, kincset, mely a szöv. mozgalmakban rejlik, amelyek tehát nem egyebek, mint a kér. élet lelki törvényeinek és céljainak anyagi téren való valósítgatásai s mint ilyenek, teljesen hozzáillenek a lelkészhez, a népét szerető, óvó, féltő, erősíteni iparkodó lelkészhez. A szöv. mozgalmak az ő támogatásaikat mindenkor kikérik, sőt kijelentik egyenesen, hogy az állam által is pártolt eme gyönyörű munkában a lelkészek segédkezését csak a legritkább esetben tudják nélkülözni. Ember kell, altruisztikus érzelmektől lelkesülő, krisztusi szeretettől vezérelt, kicsi mustármag nagyra növésében hinni tudó, akadályoktól meg nem hátráló, de szeretettel, tapintattal és okossággal minden bajt legyőzni tudó művelt ember e mozgalmakhoz. Ki más volna ez a falun, mint épen a lelkész, aki a testvéri szeretetlenség minden diadalai ellenére újra meg újra hirdeti csüggedetlenűl a tiszta szeretet. Az Istenben és a jobb jövőben való bizodalomnak eme sok próbát kiállottt hirdetői mindenek fölött, hogy és pszichológiai adatokból, Jézus Krisztus megváltói munkájából, e keresztyén öntudat tartalmából vonjuk le azt a teljes mértékben logikus következtetést, hogy a dogmatika anyaga Isten országa, feladata Isten országának rendszeres kifejtése. Ebből az anyagból úgy történetileg, mint pszichológiailag Jézus személye áll elénk elsősorban. Ő az evangélium élő megtestesülése, az élő és beszélő evangélium, a megszemélyesűlt evangélium. Ő hoz mindent. Ő Isten országának kijelentője, megismertetője, alapítója, saját személyében Ő annak a megvalósítója, mi bennünk is Ő teremti meg azt egyénben, társadalomban egyaránt, Ő annak az alapja. Őt megismerve látjuk meg, hogy Isten országa személyes élet. És ezt mindjárt a legelején kell szemlélnünk. Nélküle semmit se kezdhetünk. Jézus mutatta meg, hogy milyenek legyenek Isten országának tagjai, Ő fejezte ki annak rendeltetését, Ő készít nekünk helyet, Ő a király. A dogmatika első része foglalkozik Isten országának királyával: Jézus Krisztus személyével. Akibe Jézus beplántálta Isten országának csíráját, ne mondjam csaknem egyedül alkalmasak arra, hogy az eddig teljesen önzésének élt s az altruisztikus körben épen azért csetlő-botló nép hibáit elhessegessék mindaddig, amíg a szövetkezetek áldásának megtapasztalása folytán kifejlődik a népben a szövetkezeti érzék, amely azután magától is biztosítója lesz a szövetkezet fennállásának és felvirágzásának s vele a tagok fokozódó jóllétének. Mi, akik a tanfolyamon megjelentünk, mindenesetre a legmelegebb szívvel ajánljuk lelkésztársainknak, hogy e munkában részt vegyenek, vezérséget vállaljanak. Sok lelkész látja szomorúan, hogy legbuzgóbb igyekezete mellett is egyre fogynak templomban rája hallgató hívei. Használjuk föl a kor szövetkezeti szellemét arra, hogy népünk fölötti jogos befolyásunkat önzetlen munkával és szeretettel visszahódítsuk. Útbaigazítással, tanáccsal és munkaerő kiküldésével a központok mindenikőnknek rendelkezésére állanak. (Folyt, köv.) Kiss Zoltán. A Vöröskereszt Egylet Péter-Pál napi gyűjtése. A Magyar Vöröskereszt Egylet, amely a legnagyobb kiegészítő szervezete a hadseregnek, beszámolóval és kérő szóval fordúl a közönséghez. Beszámolóval, mert érzi, hogy számot kell adnia majdnem 2 éves háborús működéséről azoknak, akik oly bőségesen támogatták, de egyúttal kérő szóval is, mert a hosszú háború határtalan feladatok elé állította és hacsak működését korlátozni nem akarja, kénytelen a közönség újabb áldozatkészségéhez fordúlni. annak öntudatában realizálódnak az Atya tulajdonságai, annak akarata, annak törvényei. Jézus már megmutatta az Atyát, általa megismerhetjük őt. Nem hideg, elvont spekulációval, de a vallásos élet meleg levegőjében megfürödve, erkölcsi magaslatra jutva. Az ő akaratának, az ő törvényeinek megismerése nem mint elhivés, de mint életmagatartás, mint bennünk megvalósúlt tapasztalat lesz sajátunkká. A dogmatika második része foglalkozik az Atyával, Isten országának erejével és törvényével. Nem annak pszichológiáját vagy logikáját adja, hanem bennünk realizálódott akaratát és hatalmát. Ismét történeti úton, de főleg pszichológiai úton eljutunk önmagunkhoz, az emberhez, Isten országának tagjaihoz. Jézus megmutatta az embert, az embertípust; Ő az emberiesség revelációja, a második és utolsó Ádám, az új emberiség feje. Ő a norma, a mi bűnös állapotunk, a mi vallásos tapasztalatunk az anyag. A harmadik rész tárgya az ember: Isten országának elhívott tagja. Ámde Isten országa az Atya kegyelme folytán az
