Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-11 / 24. szám
Huszonheteik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1916 junius 11 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József a felelős szerkesztő címére küldendők. <=> Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A tűzzel felelő Isten. I. Kir. I824. Az írások a Szentleiket gyakran tűzhöz hasonlítják. Ebben a szép hasonlatban, a tűz szimbólumában benn foglaltatik az egész vallástörténet, antik, egyetemes világnézet: pogány, zsidó, keresztyén egyszerre sugárzik belőle. A vallásos tapasztalat azt mutatja, hogy minden korban minden nép sajátszerű módon igyekezett a maga benső világát külsőképen is kifejezésre juttatni, mintegy egyéniségét a külső életnyilvánulások közé vetíteni. A régi rómaiaknál egy családban sem hiányzott a tűzhely, az oltár, melyen a tűz soha ki nem alvó lánggal égett. Vesta templomában egy papnőnek csak a szent tűzre való felügyelés volt kötelessége. Ha kialszik a tűz, kialszik a család is, mondja a klaszszikus költő, Horatius. A választott nép története ennél mélyebbre engedi pillantani a kutató szemet s megláttatja a szentek szentélyébe zárkózott Istent. Aki őt keresi, annak megjelenti magát. Szolgái legnagyobb részének tűzoszlopban jelenik meg, munkája fogalmilag kapcsolatban van az emésztő, de egyúttal tisztító tűzzel. Ki ne emlékeznék az égő csipkebokorra, a Sinai és Karmel lélekemelő jeleneteire? Amidőn János egyengeti a Megváltó útját, a zsidók szemében dicső fénnyel körülfont egyénisége nem szégyenli megvallani, hogy ő csak vízzel keresztel, de aki utánna jő, tűzzel. Nem csalódott. A keresztyén világnézet alapjainak lerakója fennen hirdeti, amin talán első pillantásra némelyek megütköznek: „Azért jöttem, hogy a világra tüzet bocsássák, de mit akarok, ha az immár meggerjedett“. (Lk. 1249.) Ez a tűz a benne munkás lélek, mely izzó parázszsá teszi Őt a világ kohójában, hogy megemésszen minden gonosz elemet: a kislelkűséget, a bűnt s aranyként válassza ki a bűn tudatára jutott s megtérő lelkeket. Látta, mint száll le Isten lelke tűz alakjában egyik-másik tanítványára. Midőn pedig a megígért Szentleiket elküldötte, a felső házban összegyülekezett tanítványok kettős tüzes nyelveket láttak. Azonban Jézust a tanítványok subjektiv látomása nem elégíti ki, többet vár, az egész világ lángba borulását, egyenként és összesen az egész emberiségnek meg kell látnia a tüzes nyelveket. Ennek szükségességét hirdeti az évszázadok óta megünnepelt Pünkösd és hirdetni fogja mindaddig, míg megünneplése fölöslegessé nem válik. Ha Jézus a Szentlélekről is mondott volna példázatot, mint az Istenországáról, bizonyára a földműveshez hasonlította volna, aki, hogy a különböző gazok el ne nyomják búzavetését, összeszedi, összefogasolja s megégeti; vagy az orvoshoz, ki, hogy elejét vegye a seb tovaterjedésének, kiégeti azt. A Szentlélek is égő tűzzel tisztítja meg az emberi lelket mindattól, ami létét veszélyezteti, ami a jó csíráját elfojthatja. Hogy a társadalom reformja elérhető legyen, előbb egyeseknek kell átmenni a tisztító tűzön, melynek a vesékig érő lángja a lelket Vesta oltárához hasonló, állandóan izzó krematóriummá alakítja. Amig akad egyetlen egyén is, aki ettől vonakodik, aki eltaszítja magától a sóhajára tűzzel felelő Istent, ki eleven szénnel akarja illetni ajakát, addig mindig szükség lesz Pünkösdöt ünnepelni. De ha mindenek az Úrnak nevét hívják segítségül, feleslegessé lesz az ünnepi ruha, az ajkak dicsérete, mert a lélek öltözik ünnepi mezbe. Ha mindenki fel tud emelkedni, mint tűz felszálló füstje az élő Isten trónusához, akkor érezni fogjuk, hogy a régiek álma megvalósúl a kegyelem szövetségében. Egy igen szép görög hitrege tartja, hogy a régiek vágya az volt, hogy felülről kapjanak tüzet. Prometheus érezte, hogy semmire sem képes e tűz nélkül. Tehát lelopta az égből. Ezért az egek istene megátkozta és parancsára Vulcanus a Kaukázus csúcsára szegezte, hol lekötözött testének mindig újra kinövő szívét saskeselyük marcangolták. Nekünk nem kell Istentől semmit sem lopnunk, mint minden ajándékot, úgy az égi tűzet is ingyen adja. Az azt kereső átkozott helyett áldott, megkötözött helyett szabad lesz. Szívét nem marcangolja semmi, sőt begyógyulnak sebei. Nem lesz sziklára láncolva, de szirtre áll és világosság .lesz a setétségben járók előtt. Azért mindenkor, de különösen a nehéz napokban, tekintsünk az ég felé, hívjuk segítségül az Istennek nevét s meglátjuk, minden „jó lesz!“ Gy. E.
