Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-11 / 24. szám
186. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. Válasz Rácz Kálmán úrnak. Rácz Kálmán pápai tanár „Patak—Miskolcz“ címmel brosúrát adott közre; melyben az én „Néhány szó“ című brosúrám is fel van említve annak a bizonyságául, hogy a pataki akadémiai tanárkar „nyugodt méltósággal és meggyőzően“ írt emlékiratát az ellennézetűek animozitással tárgyalják. A Rácz Kálmán úr szavaival élve, nyitott kaput döngetnék, ha az ő brosúrájával részletesen foglalkoznám, nem csak azért, mert a kérdés már minden oldalról igen alapos megvitatásban részesült, hanem azért is, mert az abban felhozott érvek legfontosabb részeikben egymásnak ellentmondók, így megcáfolásukat önmagukban hordják. Ha — például — Patakon nem érvényesülhetnek az ambiciózus akadémiai tanárok, mert mindig egymás útjában állnak, hogyan fognak érvényesülni nagyobb városban, ahol a kollegákon kívül még mások is fognak útjokban állani, holott nagy városban „az a szerencse, ha állandó küzdelemmel kell biztosítani a domináló szerepet“ ? — Avagy hogyan képzeli Rácz Kálmán úr egy akadémiának felvirágoztatását, ha annak tanárai minden ambíciójukat abba ölik, hogy a társadalomban domináló szerephez jussanak? Nem a tanítás, a tudományos működés terén kell versenyre kelni, hanem a domináló társadalmi szerep elnyerésében? Avagy a professzor domináló társadalmi szerepétől fogja a jogász és theologus a mégis csak első sorban szükséges és kívánatos szakismereteket elsajátítani ? Az akadémiai tanárok a bennök „összegyülemlett nagy szellemi és erkölcsi tőkének“ megszerzéséért bejárták a világ mindama részeit, amelyekbe a tőke gyökere nyúlik? A világ tudós professzorai egymással való közvetlen fizikai érintkezés útján kelnek nemes versenyre és így lesznek tudósokká? Abból nem is lehet tudós, aki más úton szerez tudomást, mint közvetlen érintkezés útján, a szellemi és erkölcsi erők működéséről; termékeiről ? Avagy olyannak képzeli Rácz Kálmán úr Sárospatakot, ahol a betű és vasút ismeretlen fogalmak? Ezekkel s általában a sikeres szellemi és erkölcsi tanítás és tanulás kérdéseivel — mondom — nem kívánok foglalkozni, bár jogászi és ügyvédjelölti éveimben Budapesten volt alkalmam elég tapasztalatot szerezni, hanem intelmére az animozitást, nyugodt méltóságot és meggyőző érvelést illetőleg kötelességemnek tartom válaszolni már csak azért is, mert nem lévén szerencsém ismerni Rácz Kálmán urat, semmi okom nem lehet arra, hogy őt feleletemmel meg ne tiszteljem. És tessék egész komolyan venni kijelentésemet, hogy sem animozus, sem maliciózus nem akar lenni a feleletem, hanem csupán az a célom, hogy meggyőzzem Rácz Kálmán urat, mikép brosúrám a való tények — és nem feltevések — figyelembe vételével a legkevésbbé sem animozus s egyben meggyőzzem, hogy Rácz Kálmán úr téved — jóhiszemmel hívén az akadémiai tanárkar Emlékiratának. Én brosúrám megírásakor legnagyobb részt tudtam mindazokat, amiket Zilahi Kiss Jenő barátom a biztos tudomásom szerint Önnek is megküldött „Tegnap és Ma“-ban ismertet, tehát tudtam, hogy a tanárkari Emlékiratnak az az alapvető állítása, hogy a pataki jogakadémia sorvad, valótlan, mert fennállása óta soha annyi hallgatója nem volt, mint a háború kitörését közvetlenül megelőző években, amikor a kötelező kollokvium eltörlésével a többi jogakadémiával egyenlő körülmények közé jutott és tudtam azt, hogy az akadémiai tanárkarnak közvetlenül a háborút megelőző TÁRCA. A dogmatika anyaga és felosztása. — Theologiai magántanári próbaelőadás. — (Folytatás.) Csodálatos, hogy a rendszerezésnek már a tartalom kijelölésénél való alkalmazása nem nagyon foglalkoztatta a dogmatikusokat. A modern dogmatika atyja, Schleiermacher, a vallásos érzelmet fogadva el anyagúi, már rendszerez s a keresztyén vallásos öntudat térfoglalásának nyitja meg útját. Sem ő, sem követői nem vonják le azonban a végső konzekvenciákat s így a dogmatika csak részleteiben válik rendszeressé. Általánosságban ma is skolasztikus szempontok az uralkodók s ezért olyan divatos a theologiai, anthropológiai, krisztológiai, soteriologiai és eschatologiai ötös felosztás. Mindig jobban és jobban megélénkült azonban az a vágy, hogy a keresztyén öntudat tartalmát egységes, összefoglaló szempont alá foglalják, abból kiindúlva tárgyalják. Hiszen a történeti Jézus bizonyos célért jött, bizonyos életfelfogást és világnézetet adott követőinek ; hiszen a keresztyén ember vallásos élete is e szerint igazodik, a keresztyén ember bizonyos életfelfogásban és világnézetben foglalja össze vallásos öntudatának tartalmát. Ezzel kapcsolatban felvetődött egy objektiv norma kérdése is, mely mint érintettük, nem lehet más, mint a názáreti Jézus történeti személye, pszichológiailag az ő istenfiui öntudata. Míg egyrészről tehát rendszeres dogmatika kezdett kialakúlni, másrészről meg krisztocentrikus dogmatika. Lobstein már ennek megfelelően ad sajnálatosan szétfolyó és rendszertelen felosztást. Bovon a megváltást, Bouvier az isteni életet veszi fel rendszerező princípiumul és a felosztás alapjául. Megragadják ezzel a keresztyén életfelfogás és világnézet gerincét, de azt csak egyoldalúig, az egyén szempontjából fejezik ki. Az isteni életnek, a megváltott életnek ki kell lépnie az egyéni korlátokból és át kell karolnia az emberiség életét. E nélkül tökéletlen, nem bevégzett. Az isteni életnek emberi organizmusát kell figyelembe venni. Az isteni élet ennek csak apriorija, elengedhetetlen
