Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-16 / 3. szám

20. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

1916.

Megjegyzések.

Dr. Lencz Géza és Varga Zsigmond aláírásával az ismert Hegedűs és Sándor papirosán „Értesítés“ jött a lelkészekhez, mely bejelenti, hogy az eddig könyvalakban megjelent „Debreczeni Lelkészi Tár" a szintén könyvalaku háborúi „Beszédek és Imák“-kal egyesülve 1916 januárjától a fentiek „szerkesztése alatt átalakul 3—4 ivén megjelenő füzetes vállalattá“. Bejelentett tárgyköre miatt lehetetlen megjegyzés nélkül hagyni. „Első része Theológiai Értesítő cimen havonként egy ívnyi terjedelemben mindig valamely theologiai tudomány jelenlegi állásának ismertetését fogja hozni“ úgy, hogy „pl. két év alatt minden theol. tudomány ismertetve lesz“. Jegyezzük meg itt, hogy ez az ismertetés csakugyan szükséges. Hiszen, — mint mondja az Értesítés tovább — különösen falun lakó lelkésztársainknak nincs módjukban az irodalmi újdonságoknak s a theol. kutatások eredményeinek figyelemmel kisérése“. Jaj! aranyozzák meg a száját, de ki tudta mondani a szivünk gondolatját! Nincs módunkban, sőt, nevezzük nevén a gyermeket, pénzünk nincs rá. De hát — erre az új vállalatra majd csak lesz. És lesz a Lelkészegyesületre is, melyet szintén Lencz Géza szerkeszt. Zokon ne essék senkinek, hogy amíg 6 koronáért voltunk tagok s kaptuk a lapot, addig Lencz Géza

is. Óhajtom, hogy a kétségkívül kiváló szerkesztő lássa meg a vizeket, melyeken eveznie kell, ne járjon az egyházkerületi hivatalos lapok utján, de meglátva a lelkészegyesületi tagok szellemi szükségleteit, azokat iparkodjék kielégíteni. Sok ilyen szükség van, amelyek fokozatos meglátásával és kielégítésével a lap színvonalát folyton emelni kell. Ezek közt a theol. tudomány állásának ismertetése a legelső ránk nézve. Sok ideig ez meg is volt. Szabad most elhagyni ?

Úgy mellékesen hozzászólok a vállalat 2-ik részéhez is, amely „Beszédek és Imák különféle alkalmakra“ címmel „havi 2—3 Ívnyi terjedelemben prédikációkat, imákat, szertartási, vallásos estélyekre szánt beszédeket, bibliamagyarázatokat stb. fog tartalmazni“. Kiváncsi vagyok, mi rejlik a „stb.“ alatt. Mert a fölsoroltakat tekintve, önkéntelen az a gondolat, hogy ez a vállalat az „Igehirdető“ ösvényein fog haladni. Én nem ismerem az Igehirdető színvonalát, de magától értetőnek tartom, hogy a verseny mindkét vállalat üdvös fejlődését eredményezi, ha ugyan az előfizetni tudók csekély száma miatt el nem bukik valamelyik, mint ahogy elhalt az Igehirdető megjelenésével apáink kedves „Protestáns Pap“-ja. Ha ugyan?! Mert — mondjam-e? — lesznek sokan, akik nem ismerik el, hogy az ilyen vállalatnak eredménye az lesz, amit célul tűztek ki a szerkesztők: „a lelkészi munkálkodás iráadott nekünk minden számban theol. értesítőt a tudomány állásáról, amely havi négy, néha öt számot véve körülbelül kitette a fent tervezett havi egy ivet. Már én csak azt szeretném, mint lelkészegyesületi tag, hogy ha egyesületünk lapja az alapításkor kitűzött irányelveket beváltva, a theol. tudomány állásáról a szokott, de abbanhagyott ismertetést folytatná tovább

részét képezték-e a hegyi beszédnek: Máté 520, 26., »., 32; 67—15; 76., 7 —11., 22—23.

7 í. m. 2. 1. Azt az óvatosságot, amellyel a beszédnek Máténál található szövegéhez közelednünk kell, helyesen fejezi ki Allen: „Világos, hogy a kiadó (t. i. a kezünkben levő Máté evangéliumáé) a mózesi törvényt a maga teljességében kölelezőnek gondolta a keresztyénekre nézve. Valószínű, hogy bizonyos helyi és nemzeti előítéletek előtérbe nyomulása Jézus egyes mondásait olyan színben tüntette fel, amelyet a zsidó nép története igazolni látszott s amely Jézus egyes olyan mondásainak kiválasztásában, elrendezésében és magyarázásában nyilvánult meg, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a kiadó által szándékolt benyomást létrehozzák“. E tendenciának a hegyi beszédben való jelentkezése illusztrációjául felhozza 5is—19: „A törvényből egy jóta, vagy egyetlen pontocska el nem múlik“ stb , és 5 32-ben e kifejezés betoldását: „paráznaság okán kívül“. (L. Mátéról szóló cikkét a Dictionary of Christ and the Gospelsben 11. köt. 148. 1.) V. ö. 5i8 —19. Allen azt mondja: „Egészen valószínű, hogy a 18. és 19. versek Krisztusnak hiteles mondásai, melyeket oly alkalommal mondhatott, mikor alkalmazásuk teljesen világos volt, mikor azok az ótestamentumi erkölcsi elemek maradandó értékének paradoxonban való kifejezései voltak. Jelen helyükön azonban a beszéd alaphangját nagy mértékben megzavarják“ (I. m. 149. 1.). Jézusnak az Ó-szövetséghez való viszonyát illetőleg hasonló értelemben nyilatkozik Votaw, mikor azt mondja: a 17. v.-ben „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynyitása, megtermékenyítése, emelése“. Közgondolkodás már Magyarhonban is, hogy a lelkész munkálkodását nem kész prédikációknak, hanem Isten igéjének, az életnek s az Ige naponkénti hatásától érzékeny lelkiismeretnek kell irányítania. Ez a közgondolkodás két derék lapot hozott létre a közelmúlt hónapokban. A „Keresztyén Lelkipásztor“ s „Az Út“ két, egymástól

nek, vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem“, — „Jézus csupán azt akarta mondani, hogy Ő olyan értelemben jött a törvénynek és a prófétáknak a betöltésére, hogy azokat először tökéletesíti és csak azután hajtja végre. Ma ez az általánosan elfogadott nézet“. A 18. és 19. versekre vonatkozólag azonban Votaw megjegyzi: „A theológusok egyre növekedő száma e nyilatkozatok kifogástalan hitelességét, amint azokat Máté. 5is—19-ben olvashatjuk, kétségbe vonta . .. Valószínű, hogy e két versben van valami abból, amit Jézus ez alkalommal mondott, de lehetséges, hogy ez a hagyományban némi zsidó-keresztyén színezetet nyert.. . Amit e versek mai alakjukban mondanak, az nem egyeztethető össze Jézusnak másutt található tanításával s az ótestamentumi törvényre vonatkozó szokásos eljárásával“. (L. Hastings, Diet, of the Bible. Pótkötet 24, 25. 1.) E két vers kivételével talán nincs egyetlen vers sem a beszédnek Máténál található szövegében, amelynek Jézustól származását kétségbe vonhatnók.

8 Votaw i. m. 3. 1.

9 V. ö. Votaw i. m. 7. 1.; Adeney cikke a hegyibeszédröl, Diet. of. Christ and the Gospels. II. köt. 609. 1.

10 Votaw i. m. 7., 8., 9., 10. 1. Votaw ez ítéletét megerősíti Harnack, amikor kimutatja, hogy Máté és Lukács mennyiben használta a Q-t, „Jézus mondásai“ XII, 37. 1. sk.

11 V. ö. még Bacon, The Sermonon the Mount, 85. 1.; Gore, The Sermon on the Mount, XI—XII. 1.