Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-28 / 22. szám
172. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. Az alap rendeltetéséül állapítsa meg, hogy kizárólag csak az egyháznak és intézményeinek jövőben való fentartására és fejlesztésére szolgál. Az alap jövedelmei legyenek: 1. Az egyházközségek régebbi alapjaiból és alapítványaiból azok, amelyek egyenesen erre a célra adatlak; azok, amelyek az alapítók szándékainak teljes figyelembe vételével most e célra rendeltetnek. 2. Egyeseknek adományai, hagyományai és alapítványai ez alap javára. 3. Az egyházi törvényekben erre a célra rendelt összegek. 4. Az egyházközségek évi számadásai szerint mutatkozó tiszta maradványnak 25 %_a-5. Az egyházközségekre a lélekszám után kivetett két fillér évi járulék. 6. A tűzbiztosításból az egyházközségekhez visszafolyó jövedelem. 7. A perselypénzek és Isten dicsőségére hozott kegyes adományok. Az egyházfentartó-aiapról az egyházközségek külön számadást vezessenek. Jövedelméből 50 évig 50%-°L azon túl mindig 25°/<rot a tőkéhez tartoznak csatolni, a többit elkölthetik. K. j. Megjegyzések. Egyházi lapok költeményei. Örülök, hogy a P. E. és I. L. 17. számában Takaró Géza egy költeményről elmondta azt, amit általában az egyházi lapokban megjelenő költeményekről régóta fel az egyháza ügyeinek megtárgyalására, másrészt azonban felfrissülés céljából is. Mert a General-assembly gyűlésének ideje az egymás erősítésének az alkalma is. Az ír presbiteriánus egyháznak két theol. akadémiája van: az egyik Belfastban, a másik egy kis, Írország legészakibb partján fekvő, tengerparti városban: Londonderryben. A kettőnek van évenként kb. 60—70 hallgatója. A belfasti bennlakással van kapcsolatban, ami sok tekintetben előnyös a theologusra nézve. A theologiára lépő ember szükséges qualificátiója ugyanaz .itt, mint pl. a skót presbiteriánus egyházakban: három egyetemi év után a B. A. (Bachelor of Arts) vagy M. A. (Master of Arts) egyetemi fokozat elnyerése, illetve bírása. A theologiai évfolyamok száma szintén három, amelyeknek tárgyai nagyjából ugyanazok, mint a mieink. A theologusoknak aztán, különösen Belfastban, sok alkalmuk nyilik az egyház gyakorlati munkájának elsajátítására is, amint sokan ki is használják az alkalmat. Többen közülök tanítanak vasárnapi bibliai iskoákb an, vagy vezetői egy-egy open-air-meetingnek készülök megjegyzéseim között én is elmondani. Hogy ezekkel szemben a legszigorúbb mübirálatra van szükség. Értsük meg csak a dolgot! E lapok szerkesztői féltékenyen vigyáznak a beküldött cikkekre, sokat visszautasítanak, sokat megjegyzésekkel kísérnek. A beküldött verseket pedig müértő kritika csak a legritkább esetben utasítja vissza s bizony még az e teki-ntetben szerkesztői üzeneteiből szigorúbbnak látszó P. E és I. L.-ban is olvashattunk a lap nívójánál alacsonyabb verseket. Hát egyikben-másikban, ahol — szinte úgy látszik — örülnek, ha verset kapnak és nem kritizálnak! Nem akarjuk mondani, hogy a kritikán aluli verset bebocsátó szerkesztő nem ért a vershez, hanem bizonyára — egyszerűen nem ér rá egyéb fontos gondjai mellett a verssel is foglalkozni, vagy azt csak dísznek, lényeghez nem tartozó cicomának tekinti s nem törődik vele. És mi a következménye eljárásának? A valóban poéta resteli, hogy verse kritikán alóliak társaságában jelenjék meg s nem küld. A kádenciázó pedig úgy neki kótyagosodik, hogy utóbb — Tompával, Baksayval, Szabolcskával díszeskedő lelkészkarunk szégyenére könyvpiacra merészkedik. Világos, hogy ez így nem jól van. Egyházi lapjaink költeményeit a szépirodalmi lapokban megjelenő legjobb költemények színvonalára kell emelni. Alacsonyabbakra nincs szükség. Mindegyik szerkesztő úrhoz nagyon közel található irodalomtanár, akik a kritikusságot, hiszen foglalkozásuk, szívesen vállalják. Tessék biráltatni, a selejtest elvetni, fölemelt színvonalon kiváló verseket közölni, felemelt színvonalon, hol megjelenhetni a művésziéleknek dicsőség, Tompákat, Baksaykat, Szabolcskákat nevelni újra, mert reájuk egyházunknak szüksége van. (egy egész ciklusban) vagy vezetik a felnőttek részére tartani szokott Bible-class-t, mely különösen ifjúságból, mindkét nembeli ifjúságból áll s melynek célja a Bibliával való közelebbi megismerkedés, vagy részt vesznek, illetve segítenek az utca kivetettjeinek, lezüllöttjeinek gondozásában, illetve becsületes életre való segítésében. Professzoraik közül egyiknek sincs nagy neve, mint theologusnak. Még a legszélesebbkörü irodalmi munkásságot a londonderry-i akadémia egyik professzora, David Smith fejti ki, az ujtestamentumi theologia területén, de azt mondhatnánk, hogy ő is inkább népszerű könyveket írt e szak keretében, mint tudományos theologiai műveket. A belfasti Assembly’s Collegenak legrokonszenvesebb, legvonzóbb és legkedveltebb tanára az igazgatója, Matthew Leitch, aki a maga spiritualismusát rányomja diákjai lelkére is, aki szereti diákjait és megnyeri azok viszontszeretetét s e szeretetteljes kapcsolatnál fogva nevel egyházának derék és jóravaló lelkipásztorokat. Ez az aránylag kis egyház erős missziói tevékenységet fejt ki. Az amerikaiakkal együtt iskolát (egyete-1
