Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-28 / 22. szám
22. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 173. oldal. Az „Ébresztő“. Isten iránti hálával mondjuk, hogy van már, ha nem is egyházi, de egyháztársadalmi, mert a kér. ifj. egyesületek lapjából kifejlődött igazán nemes szépirodalmi lapunk. Körötte csoportosult egy kis sereg író, ifjú emberek, kik a mai fertőzött irodalom irányától elfordulva, de jelennek és múltnak műveltségével megrakodva, szebb és dicsőbb jövőnkben törhetetlenül bízva tisztogatják az ifjúságnak és a rájuk hallgató mindig sokasodó társadalomnak szívét, felköltik s erősítgetik a valóban emberi boldogságra törő nemes vágyakat s kerülik az állatokhoz lealacsonyító szenvedélyek dicsőítését. Illő, hogy egyházi lapjaink hasábjain elhangozzék a fölhívás: mindnyájan, kik megundorodtatok a VII. parancs elleni vétkezésre fölbújtó, munkás törekvés és sikerdús élet helyett a tétlen, de gőgös rangot dicsőítő, szolgáló irodalomtól és hisztek a krisztusi erényekkel boldoggá és naggyá építhető Magyarországban, csoportosuljatok az Ébresztő köré! Kiss Zoltán. mm IRODALOM. A németek múlt évi gyakorlati theologiai irodalmáról. A gyakorlati theologia a theologiai tudományoknak az az ága, amely nemcsupán elméleti érdekeket szolgál, hanem egyúttal az egyház napi életében előforduló, megoldásra váró problémákra és e megoldás célszerű s kívánatos módozataira is reámutat. Például, ha az egyháztörténelem elmondhatja is magáról, hogy neki „a valóságos történeti tény megismerésén, az igazság temet, theol. akadémiát) tartanak fenn Mandsuriában s van több állomásuk Kínában, önálló missziói területeik vannak Afrikában s ezenkívül sokat áldoznak kath. misszióra az Írország déli részeiben lakó katholikusok között. Ez az egyház tudja azt, hogy a keresztyénség adás és nem vevés csupán, és hogy az otthoni ügy is annál fejlettebb, erősebb lesz, mennél többet törődnek a távoliakkal. Az egyházépítés munkáját otthon se hanyagolják el. Hadd írjam le egy gyülekezet belsejét, mint szemtanú. A gyülekezeti élet, mint mindenütt, úgy itt is vasárnap a legmozgalmasabb. Ekkor reggel, az istenitisztelet előtt van gyermek-istenitisztelet, utánna jön a felnőtteké, vagy a kettő egyesítve van. Délután van a vasárnapi bibliai iskola (gyermekek számára) amelyre a tanítókat a vezető előző héten már előkészítette. Utánna, vagy az előbbivel egyidőben van a Bibleclass a gyülekezet fiatalsága számára: nem más ez, mint bibliamagyarázó óra. Utánna énekóra a kar számára, amely az orgona mellett vezeti a gyülekezet éneklését, gőt alkalomadtán (csaknem minden alkalommal) összfüggetlen, minden gyakorlati mellékcél nélkül való kutatásán“ (Heussi: Komp. der Kirchengeschichte 3. kiad. 6. 1.) túl semmi praktikus hivatása nincs, a gyakorlati theologia hasonló kijelentéssel létjogáról mondana le. Sőt a gyakorlati theologia elméletét, axiómáit egyenesen az élet, annak nagy kérdései irányítják s ha valóban gyakorlati akar lenni, nem vonhatja ki magát semmi, nagyobbhorderejű társadalmi jelenség hatása alól. Vagy, hogy közelebbi vonatkozással szóljak, a theologia minden ága közűi a gyakorlati theologia érezte meg legjobban a háború hatását; ez ment bele, mert természetszerűleg ennek kellett legjobban belemennie a háborúfelvetette nagy problémák megoldásába. Jelenünk, jövőnk, minden vonatkozású egyházi életünk szempontjából égető kérdés ránk nézve, hogy a nagyidőkszülte komoly helyzetben öntudatos, célszerű tervekkel és feladatokkal megtaláljuk és megragadjuk az egyházunk felülmúlhatatlan hivatásának megfelelő teendőket. E ponton jön segítségünkre s tájékoztatásunkra a gyakorlati theologia irodalmának ismerete. Abban a meggyőződésben, hogy ezek révén érdeklődésre igényt tarthatnak e sorok, megkísérlem az az alábbiakban hű szövetségesünk, egyéb tudományok közt, a theologiai irodalomban is vezető szerepet vivő németek múltévi gyakorlati theologiai irodalmából egykét munkamező termését ismertetni. Dr. Kropatschek Gerhard egyik, még 1915-ben megjelent cikkében olvassuk, hogy a háborús irodalmi termékek száma a barbárnak (?) kikiáltott Németországban meghaladta a 14.000-et, míg a „nation de gloire", a franciák nem sokkal vannak túl a 300-on. Gazdag, intenzíven és sok oldalról művelt volt tehát német testvéreink múlt évi gyakorlati theologiai irodalma is, miként ezt az e sorok megírásánál forrásúi hangzatos énekkel gyönyörködteti a gyülekezetei. Utánna, az esti istenitisztelet előtt imaóra, amelyen a lelkész és munkatársai találkoznak, amikor is nehány perc alatt Isten elé viszik a gyülekezet állapotát. Ezután az esteli istenitisztelet. Ha egy embernek mindezeken részt kellene vennie, az mindenesetre kimerítő és sok lenne, de — amint látható, az elsorolásból is —, a délután jobbára a gyermekeké és ifjaké. Ezenkívül csaknem minden gyülekezet (Belfastról van szó) tart hetenként openair-meetinget, mikor is egy-egy utcasarkon, alkonyat előtt megállnak ott egyházi dalokat énekelnek s bizonyságot téve a Krisztusról, — igyekeznek hozzáférkőzni azokhoz is, akiket a lelkész nem érhet el a szószékről, akik nincsenek kapcsolatban egy egyházzal se. Ez az egyház, bár nemzetének van sok baja és betegsége is, őrállója népének. Bár most ellenséges viszonyban vagyunk Nagybritánniával és benne Ulsterrel is, mégis egyeknek érezzük magunkat az ír presbiteriánus egyházzal az Úr Jézus Krisztusban, akitől közösen várjuk a világ békességének eljövetelét is. Spectator.
