Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-21 / 21. szám
Huszonhetetik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1916 május 21 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József a felelős szerkesztő címére küldendők, a Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János íömunkatárs címére küldendők Világtavasz. És monda az, aki a királyi széken ül vala: Imé, mindent újjá teszek. Jelenések 215. Napsugaras május, pacsirtadal, virágok nyílása, méhek zümmögése, mind jelzi, hogy a természetben tavasz van. Önfeledt pillanatokban nem érzünk mást, mint az új élet örvendező lüktetését; de ez csak röpke elmerülés a lét szépségének élvezésébe. A való, az embervilág, ami az életet egyedül teszi értékessé, széppé, feketegyászban. Országokat borít be halkan, csöndesen a halál szemfedője. Mintha őszi avart járnánk, úgy hullnak sokat ígérő, drága életek le a sírgödörbe. Jajszó hallatszik hegyen, völgyön, földalatt és levegőben, szárazon és vízen. A bűn minden hatalma kiszabadult titkos rejtekeiből. Hazugság, gőg, élvezet vad rohanásban szedi áldozatait. Valóban apokalyptikus idők! A gondolkodó lélek igyekszik gondolatrendszerében elhelyezni e világítéletes időket, próbálja megmagyarázni; össze akarja egyeztetni Isten bírószerepét a szerető Atya fogalmával s nem tudja; hol itt botlik meg, hol amott. Sok hívő lélek zokogva kérdi: hol késel Istenünk, miért nem jössz segítségünkre ? És az iszonyatos vérfolyam árad tovább. Mindig hevesebb a gyűlölet, mindig nehezebb a kölcsönös megegyezés. Ez időkkel szemben a látóké a szó. A jánosi lelkeké, akik a zűrzavaron, a pokoli erők fékevesztett tombolásain át kristálytekintettel néznek s olvassák a jelek értelmét. Egyedül ők hallják a királyi széken ülőnek hangját: „Imé, mindent újjá teszek“. Tavasz van a természetben; de tavasz készül a háborúban is: világtavasz. Amint a Jelenések könyvének írója éles szemmel, tüzes szívvel az ítélet után nagy, felséges tavaszt, teljes megújulást látott,, úgy láthatunk mi is e vérzivatarok elülte után új életet, diadalmas, erős jövőt. A világban is vannak tavaszok. S a születés mindig vajúdással jár. A világ tavaszai a legsötétebb gyászból, a legmélyebb bánatból, a bűn legszomorúbb győzelmeiből fakadnak. Minél mélyebb a bukás, annál magasabb az emelkedés. Minél könyfakasztóbb a bánat, annál édesebb a megvigasztalás. Volt idő, amikor úgy látszott, hogy a szentségnek a sorsa az, hogy harcaiban végleg elbukjék, amikor a bűn a legvakmerőbbre szánta el magát: megfeszíteni az Embernek Fiát. Sohsem látszott távolabb az ég a földtől, mint azon a gyászos napon. És mégis, nem a keresztből támadt-e a legdicsőbb tavasz? Nem a leggyalázatosabb bűnből fakadt-e a legdicsőbb jó ? Nem újított-e meg Isten akkor is mindent, még pedig úgy, ahogy ember azt sohsem merte álmodni? Világtavasz közeledik. Nem érzítek leheletét ? Fel fogunk ébredni dermedtségünkből. A panaszos zsoltárok helyett ujjongó Halleluják tolulnak ajkunkra. Félre a csüggedéssel, a kishitűséggel! Merőknek, lángolóknak kell lennünk. Tüzes lelkesedéssel dolgozóknak. Nem az éjszakába, a hajnalba megyünk. Ezt a tavaszt nem az újságok hirdetik, a a diplomaták el nem vehetik, a háború gyorsabb, vagy hosszabb időmúlva történő befejezése meg nem akadályozhatja, ezt maga az élő Isten ígéri: „Imé, mindent újjá teszek“. Kész vagy-e magad az Ő kezébe adni, hogy mindenestől fogva megújíthasson?! Világtavasz közeledik. m.
