Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-21 / 21. szám
162. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. A lelkészválasztásról. % Mivel a lelkészválasztás kérdését egyházi életünk egyik legelevenbevágóbb és legaktuálisabb problémájának tartom — az új zsinat összeülésének ideje veszedelmesen közeledik —: Vörös János lelkésztársunk idevágó cikke kapcsán, nagy elfoglaltságom mellett is hozzá kívánok szólani. A vélemények abban csaknem teljesen megegyeznek, hogy a lelkészválasztási törvény a mai formájában nem maradhat. Törvényhozó atyáinkat annak idején a legnemesebb szándék: a választások tisztaságának biztosítása vezette, ám ők maguk is kénytelenek belátni, hogy e célt a mostani törvényekkel elérni egyáltalán nem sikerűit Miképpen változtassuk meg hát e törvényeket ? Mik legyenek a szempontok? Meg kell keresni a mostani bajok forrását, a törvénynek azt a rendelkezését vagy hiányát, amely akaratlanul is, alkalmat ad a visszaélések elkövetésére és azt kell megszüntetni, ahelyett kell a célt jobban biztosító intézkedést hozni. Abban teljesen egyetértek Vörös Jánossal, hogy magát a gyökeret: a szabad választás elvét megdönteni nem lehet, nem szabad. Amellett még lehetne érvelni, hogy ezt az elvet esetleg kombináljuk a kijelöléssel, de maga az elv egyházunk épületének olyan szilárd alapjává lett, hogy azt megingatni, nagyobb rázkódtatások veszedelme nélkül, nem lehetne. Még ha a másik elv: a kinevezési rendszer csalhatatlanul biztosítaná is a célt, az egyházunk legerősebb jellemvonásává lett demokratikus felfogás akkor is tiltakozna ellene. Pedig nem kell messze menni példákért, hogy a kinevezési rendszer hibáiról meggyőződhessünk. Helyeslem Vörös János azon nézetét is, hogy a választási törvényeket szigorúan s hozzáteszem : következetesen alkalmazni kell. Hogy többet ne mondjak: hanyfélekép magyarázták és alkalmazták például az egy évig egy helyben maradást rendelő paragrafust? Némelyek szerint az újonnan választott lelkészt egy év előtt máshova se meghívni, se megválasztani nem lehet; mások szerint meghívni igen, csak pályázat útján megválasztani nem; ismét mások szerint pályázni is lehet, ha az új állás elfoglalásának idején az egy év kitelik. Az esperes urak közül az egyik rögtön intézkedett a választás elrendelése iránt, ha valahol az állás megüresedése hivatalosan tudomására jutott, a másik pedig megvárta, míg a más helyre választott lelkész régi állásáról külön is lemondott, ami néha — volt rá eset — egy év múlva következett be. Arra is volt eset — a háború idején —, hogy az esperes a választásnak a háború utánra leendő elhalasztására vonatkozó kérvény alapján nem intézkedett a törvény szerint s a következménye az lett, hogy a lelkészválasztás akkor ment végbe, amikor már csak a könnyen befolyásolható öregek és asszonyok maradtak otthon. Legyen tehát a választási törvény szigorú, világos» félre nem magyarázható. Ám, úgy gondolom, a mostani választási törvények legszigorúbb alkalmazása sem akadályozná meg a visszaéléseket. Hiszen Vörös János is konstatálja, hogy „egy-egy fellebbezés eme választások ellen olyan, mint a fehér holló“. Azokat a visszaéléseket napvilágra hozni, bebizonyítani igen bajos dolog. Gondoljunk csak arra, hogy az általában megfertőzöttnek mondható követválasztások ellen is aránylag mily csekély számban adatnak be a fellebbezések ! A megtörtént visszaélések bármily szigorú büntetése csak félrendszabály, afféle „eső után köpönyeg“. A visszaéléseket meg kell előzni, olyan törvényt kell hozni, amely azo-TÁRCA. A gyermek.* — Rabindranath Tagore. — Áldás. Áldd meg e kicsiny szívet, e tiszta lelket, amely a menny csókját hozta le a földre. Szereti a napfényt; szereti édes anyja arcát. Még nem tanulta meg, hogy megvesse a port és vágyódjék az aranyra. Szorítsd a szívedhez és áldd meg őt. Eljött ebbe az országba, amelynek csalóka útja százfelé vezet. Nem is tudom, hogyan választott éppen tégedet ki vala* Az 1913. év folyamán a Nobel-féle irodalmi díjat a legnagyobb meglepetésre egy addig ismeretlen hindu költő: Rabindranath Tagore nyerte meg: „A fiatal hold“ cimű dalciklusával, E nehány szemelvény a prózában írt, mystikus hátterű gyönyörű költeményekből v. Seidewitz Margit német fordítása után készült. mennyi ember közűi, hogyan jött az ajtód elé és ragadta meg a kezedet, hogy az útat te mutasd meg neki. Kacagva, csevegve követ; a kétkedésnek még az árnyéka sincs a szívében. Őrizd meg bizalmát, vezesd egyenes utakon és áldd meg őt. Tedd a kezedet a fejére és imádkozzál érte, hogy az égbolt szelíd lehelete dagassza kis hajója vitorláit és juttassa el a béke kikötőjébe, ha bármennyire fenyegetik is a hullámok. Ne feledkezzél meg róla, mikor hatalmasan előre törsz. Vond a szívedre és áldd meg őt. A bíró. Beszéljetek, amit akartok: én ismerem a gyermekem hibáit. Nem azért szeretem, mert jó, hanem azért, mert az én kis gyermekem. Hiszen ti nem tudhatjátok, mily kedves tud lenni ő, ha megpróbáljátok jó tulajdonságait hibáival összemérni.