Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-23 / 17. szám
130. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. Patak—Miskolcz. (Folytatás.) Eddigi fejtegetéseinkből megállapíthattuk, hogy a -tudományos és társadalmi életre nevelés sikeresebb lehet kulturális központban mint primitiv viszonyok közt élő kis, faluszerű városkában. Eddig az ifjúság szempontjából tekintettük a kérdést, most menjünk tovább egy lépéssel s vizsgáljuk meg azokat az igényeket, amelyek jogosan kapcsolódnak a tanár személyiségéhez úgy a társadalom, mint a tudomány nevében. Alig lehet valakinek kétsége a felől, hogy annak a nagy szellemi és erkölcsi tőkének, amelyet egy akadémiai tanári testület a maga összességében képvisel, meg kell adni a kellő alkalmat a gyümölcsözésre, hogy minél többet kamatozhasson a nemzeti műveltség és a társadalmi közélet számára. Mi magyarok és kivált reformátusok kis számunk folytán nem tékozolhatjuk el legjobb erőinket azzal, hogy megfelelő életfeltételek hiányában az elsorvadás veszélyének tegyük ki őket. A kultúra előmunkásait — aminők az akadémia tanárai — olyan környezetbe kell juttatnunk, hogy égjenek a vágytól hatni-alkotni kathedrán épp úgy, mint künn a közéletben. Nemzet nevelői! Ez az eszmény, amely után vágyódni nemes törekvése minden tanárnak. És itt elvonúlnak szemeink előtt azok a nagyszerű munkák, amelyeknek szemtanúja lehet mindenki az egyetemi városokban, külföldön még inkább, mint nálunk. Jogtudós, orvostanár, filozófus, theologus odaáll egy-egy, a társadalmat érdeklő kérdéssel a nagy nyilvánosság elé és szakértelemmel megadja az irányt, a tiszta látást, eloszlatja a téves nézeteket s így az élőszó hatalmával (nem csak könyvek és lapok utján), tehát közvetlenebb módon is hozzájárúl a társadalom neveléséhez. Budapest, Kolozsvár, Debreczen szintén érzi az effajta munka áldásait s pl. a kolozsvári theol. tanárok által tartott háborús előadások aligha történtek volna meg a régi nagyenyedi környezetben. Ilyenféle hatást vár a társadalmi élet a sárospataki akadémia tanáraitól is. Tollal az Íróasztalnál, élőszóval társadalmi csoportosulatok körében, hogy belépjen az iskola az életbe s lüktessen élet magában az iskolában is. Ám az életnek ettől a hatásától szinte valami gonosz végzet munkája révén el van zárva Patak, amelynek iskolán kívüli társadalma oly kezdetleges, igény nélküli, mondhatnám : kultúra-érzéketlen, hogy vele nem is törődik az iskola. Kollégium és város között egyedüli kötelék — persze a város javára — a gazdasági érdekkapocs s így az élet törvénye szerint el is kellett sorvadni még a hatás vágyának is. Ha nincs a földben nedvességet befogadó képesség, hiába hull reá még a májusi eső is. Bár teljesen egyetértek az akadémiának továbbra is Patakon maradása mellett komolyan érvelő dr. Finkey Ferenc pozsonyi egyetemi tanárral abban, hogy „nem a jogakadémiának vagy általában a főiskolának kell szívni a kultúrát a várostól, de a főiskolának kell a kultúrát terjesztenie“ (Sárospataki Ref. Lapok 15. sz.), azonban — eltekintve az akadémiai polgároktól — vájjon megérezhető-e Patak társadalmi életén a iskola hatása megfelelő mértékben ? Ő, kinek születési helye is Patak, jobban ismeri a viszonyokat és mégsem tud rá mutatni olyan szellemi hatásokra, amelyek a TÁRCA. Jézus erkölcstana a hegyi beszéd alapján. (Részlet dr. King C. H. „The Ethics of Jesus“ c. könyvéből.) (Folytatás.) Az Atyában vetett bizalom következményei. Az Istennek Atyaként való felfogása, a világ legmélyén levő, élő szeretetbe vetett valódi hit, lehetségessé teszi a bizalomteljes, békességes, reménykedő, bátor életet (64, c, 8» 9-13.18.25-34). a Magasságosséhoz hasonló szeretet (544_48) és a kitartó szolgálat életét (539_42). S ezek mind a legnagyobb jelentőségű, erkölcsi eredmények. Az összes, többi indítékok hátterében ott ez a felfogás: az Isten Atya. E négy indíték Krisztus nagy indítékai az életben, ezek, szerinte, az élet titka. Mindenik egy hitből származik: a mindenség szívében lakozó szeretetbe, az Islenbe, mint Atyába vetett hitből. Mindenik egy lelkületre irányul: a szeretetre. Mindeniknek hátterében ott áll magának Jézusnak a személyisége, amely megmutatja és megmagyarázza, mit jelent az Istent szeretni és mint szerette Isten túláradó szeretettel az embereket, és amely egyszersmind képesít bennünket, hogy higyjünk ilyen szeretetben és elnyerjük annak legalább is valamelyes mértékét az Ő, saját életével való érintkezés folytán.4 Az Isten Atya. A szeretet nem lehet részrehajló. Épen ezért az élet csodálatos egység, a bűn saját magának legrettenetesebb büntetése és a szeretet saját maga legszebb jutalma. Mienk az önmagával következetes szeretet hatalma. Az Isten Atya. Épen azért parancsolataiban van a mi életünk és mindkettő, a törvény megtartása és a törvény alól való felszabadulás, a megigazultság és a szabadság a törvény teljes betöltése utján lesz a mienk, azaz akkor, ha a szellemet, amelyre a törvény céloz, belevisszük az életünk legbensőbb rejtekeibe. Mienk a mélyreható szeretet hatalma. Az Isten Atya. Tehát minden ember, hozzánk hasonlóan, Isten gyermeke, akinek élete szoros kapcsolatban van a mienkkel. Mienk a szíves szeretet hatalma. Az Isten Atya. S a szeretet az élet. A dolgok mélyén végtelen és örökkévaló szeretet van. Gondolkozhatunk s ugyanakkor mégis élhetünk, mivel az Isten szeretetében vetett emez alapvető hitből indulhatunk ki. Mienk az Istenhez hasonló szeretet hatalma.
