Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-02 / 14. szám
14. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 109. oldal. felekezet uniójára vonatkozólag felszínre vetődő eszmecseréket s amely egyesülést magam csekélysége részéről is magyar nemzeti szempontból s az írásbeli egy akol és egy pásztor megvalósítására, ahoz való közeledés szempontjából, kívánatosnak, üdvösnek s még hitelvi egység alapján is lehetőnek tartok, felmerülő fontosabb mozzanatok feltüntetni akarásával talán sokáig is veszem igénybe a nt. lelkészértekezlet, az én kedves lelkésztársaim szives figyelmét, lehetetlen meg nem említenem ama lázas törekvést, erőteljes fellendülést, amely róm. kath testvéreink körében jelentkezik. Mintha új idők szellője lengedezne az ezredéves alkotás falai között: a Szent István Társulat Szent István Akadémiává alakul s hirdeti — szinte hallatlan — a tudomány szabad vizsgálának jogát, axiómáját, ezrével millió példánnyal szolgálja a katonák lelki szükségletét, vallásos lelki táplálékot nyújtva nekik, hasznos népies kiadványaival, messze megelőzve e téren bennünket, a háború alatt létesült charitatiw egyesületük százezreket, milliókat gyűjt sebesültek, elhagyottak gyámolítására, Münchenben a szövetséges német birodalom és osztrák-magyar monarchia katholikusai nagy gyűléseket tartanak, előkészítő lépéseket tesznek az u. n. keleti missió propagálására, Budapesten fogadalmi templomot építenek a háború szerencsés befejezése emlékére s a milliók, a százezrek már talán szükségen felül is egybe vannak gyűjtve. Jelek, az idők jelei ezek, nt. lelkészértekezlet, hogy erejének tudatában, teljességében megmozdul az a nagy, az a hatalmas tábor, lendítve, serkentve bennünket is a nemes, üdvös versenyre, fokozottabb tevékenységre, nem szabad engednünk, hogy a versenyben kath. testvéreink, már csak vallásunk szabadabb irányánál fogva is, megelőzzenek. az igazság törvényének betöltésén, akkor ez nem arra fogja ösztönözni őt, hogy szaporítsa a külsőleges vallásos cselekményeket, hanem, hogy élete benső szellemével törődjék, amelyből folyik minden, külső cselekvés s arra fog törekedni, hogy bensejébe beleplántálja a szeretet igazi lelkét, amelyet a parancsolat mindenkor céloz. S azok a legfontosabb indítékok, amelyeknek az önzés belső szellemével való elbánás minden ilyen határozott módszere mögött ott kell lenniök, csupán Jézusnak ama hitében találhatók fel, hogy Isten Atya és az emberek testvérek. 1 Jézus hegyi beszéde nem pusztán erkölcstan; amint főbb gondolatai mutatják, magában foglalja Jézus vallása lényeges elemeit is. Azonban nagyon gyakran megtörténik, hogy szűklátókörűén csupán erkölcstannak jellemzik. (V. ö. Gore, i. m. 1.1.; Augustine, Nicene and Ante-Nicene Fathers, VI. k. 3. 1.; zzel szemben Gladden, The Church and Modern Lift, 162—3.1.) 2 V. o. Gould, The Biblical Theology of the New Testament, 29. sk. 1. • (Folyt, köv.) oO@Oo S a mi kis egyházmegyénk e fontos tényezőjének a lelkészegyesületnek nagyobb, leginkább csak személyi változásokban jelentkező mozzanatairól ne emlékeznénk-e meg? Feledhetnők-e a gyásznak, a kegyeletnek érzését, nem nehezednék-e még ma is ónsúllyal vállainkra a veszteségnek az a nagy terhe, mely a mi kedves, szeretett elnökünk, örökre felejthetetlen kedves Lajos bátyánk, nt. Varannay Lajos újbarsi lelkész elhúnytával érte lelkészegyesületünket s benne mindannyiónkat. Óh hiszen nincs, bizonnyal nincs közöttünk senki, ki fájó kegyelettel ne gondolna rá, s mintegy maga előtt ne látná az ő tisztes, imponáló alakját, a régi idők, egyre fogyó, egyre kevesbedő jellegzetes igazi kálvinista papi egyéniségét. Erős akarat, hajthatatlan jellem, páratlan kötelességérzet s irántunk, minden egyes iránt odaadó kartársi szeretet, bajtársi hűség jellemezték őtet. Avatott ajak, hivatalában utódja fogja még egyszer elibénk idézni tisztes alakját, emléke legyen áldott közöttünk, nevét őrizzük meg évkönyveink lapjain, a gyászoló családja előtt fejezzük ki mélyen érzett részvétünket. Új erőket, új tagokat is nyert lelkészegyesületünk. Mi idősebbek elmúlunk a természet törvénye szerint, nyomunkba lépnek mások, az ifjabb nemzedék. Üdvözöljük szeretettel újonnan választott társainkat Konta Dezső zselizi, Juhász Pál nagysallói lelkészeket: közöttünk, szemünk láttára növekedtek fel, ismerjük őket, legyenek hű munkásai a reájuk bízott gyülekezeteknek: az egyik egyházmegyénk legnagyobb, a másik újra éledt, újjá teremtett, anyásított gyülekezetben, ifjúi erejükkel feleljenek meg a beléjük helyezett bizalomnak a hozzájuk fűzött várakozásnak. Ezzel befejezem máris hoszúra nyúlt szavaimat, s még egyszer szeretettel üdvözölve kedves lelkésztársaimat : a reánk váró nagy és fontos munkák testvéri szeretetben, kartársi egyetértésben végezésére a midenható Isten kegyelmét, édes magyar hazánkra, küzdő véreinkre a mi jó Istenünk megtartó, örökös erejét, s a béke, az áldott béke boldog verőfényének, minden áldásának mielőbbi elközelgetését kívánva: lelkészegyesületünk gyűlését ezennel megnyitom. KÜLFÖLD. Mercier bíboros. A mechelni érsek, Mercier bíboros, amint mostanában ismeretessé válik a dolog, az 1915. évi szeptember hó 21-én pásztori levelet tett közzé, „felhívást az imádkozásra“. A pásztorlevél a következő vasárnapon az egyházmegye összes szószékein felolvastatott. Jellemzéséül annak a szinte túlságba menő tiszteletnek, amellyel a német kormány a meghódított tartományok lakóinak vallásossága iránt viseltetik, a „Chronik der Christlichen Welt“ nyomán a bennünket jobban érdeklő helyeket kiemeljük:
