Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-02 / 14. szám
108. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. újabban a debreczeni nagy gyűlés és protestáns írod. társulat gyűlése alkalmával, egy nagyszabású protestáns nyomdavállalat létesítése, mely talán hivatva lesz az annyi hiábavaló kísérlettel mindeddig meghiusúlt napi lap előállítását is biztosítani, az eszmék, az irányoknak az az egészséges harca, mely egy idő óta Debreczen, másfelől Kolozsvár és Budapest között foly, de amelyik harc tényekben ugyanazt miveli, akarja mindhárom helyen : az intenzív egyházi élet fellendülését, a cura pastorális, a belmissiói tevékenység teljes erővel, igyekezettel szolgálását s legfeljebb ha egy kis nemes irigység vegyül bele az egyre jelentősebben kiemelkedő, a kálvinizmus valódi Romájává fejlődni készülő Debreczen ellen, mely fejlődés csekély véleményem szerint a mi kicsiségünk, szétszórtságunk mellett szükséges és kívánatos, hogy legyen egy igazi kálvinista központ, emporium, hol a magyarországi kálvinizmus a maga imponáló erejében, nagyságában nyilatkoznék s ebből a szempontból üdvözlöm én a debreczeni egyetem létesítését, melyre az ős kálvinista Róma bizonnyal annyira reá fogja vésni a maga sajátos bélyegét, hogy idők folytán mintegy össze olvadva vele, jellegzetes kinyomata, erőtényezője lesz a mi kálvinistaságunk kifejeződésének, megnyilvánulásának! Ez a felfogás természetesen mitsem von le azon elismerésből és kétségbevonhatlan tényből, hogy az u. n. belmissió, valláserkölcsi élet fejlesztése, eszmék, gondolatok felszínre vetése, megvalósítása terén Budapest vezet és hinti messzire a fénysugarakat, s az elismerés lobogóját kell meghajtanunk nagyirányu működése előtt. S mellőzhetnénk e hallgatással ama felemelő és a parányi mustármag hatalmas erejét, életképességünket fennen hirdető lélekemelő tényt a hajdúböszörményi Kálvineum felállítását ? Rövid 5 év, mióta az eszme amire a szeretet ösztönöz. (539_42). Egyedül csak ez úton találhatunk békességet, szabadságot és életet. Jézus sohsem felejti el, hogy a kötelesség az Atya akarata, az Atya akarata pedig a mi életünk és nem az élet korlátozása. Vagy erkölcstani kifejezésekkel: a kötelesség az ember saját lényének törvénye és csupán e törvény betöltésén belül van élet. A kötelesség e szerint a gazdagabb élethez és nagyobb áldáshoz vezető utat megmutatja s életünket egyetlen ponton sem akadályozza. Igazi életben tehát ' nem a kötelesség törvényének áthágása, vagy annak eltörlése útján részesülhetünk, hanem inkább úgy, hogy azt szívesen fogadjuk, s teljes erővel rajta vagyunk, hogy azt a legtökéletesebben betölthessük. Nem kell tehát félnünk, a teljes engedelmesség teljes élethez vezet. Az új szabadság. Gyakran mondták a hegyi beszédről, hogy csak mélységesebb kárhoztatást jelent, mivel az igazság magasabb mértékét állítja fel. Határozottan mondhatjuk, hogy ez a hegyi beszéd alapgondolatának félreértése.1 Mert Jézus a kötelesség törvényének a szokásossal ellenkező oly felfogását hangsúlyozza, amelymegszületett s ma már százakra menő árváink találnak biztos menhelyet, jövőt, neveltetést, kenyeret falai között maguknak. Hisszük, reméljük — biztosíték a csüggedést nem ismerő vezérek kitartása, lánglelkesedése, — hogy közelünkben, Losonczon is mielőbb felépül ama másik hajlék, a szeretetnek ama másik felséges épülete, mely árvaleánykáink szeméről törli le a könnyeket, sok édes anya leikéről űzi el a gyermeke sorsáért, jövőjéért aggódó borús gyötrelmeket! E magasztos alkotások, ez üdvös, áldásos létesítmények után ne mondja senki, hogy van lehetetlenség, van elérhetetlen magasztos és nemes cél! A semmiből teremtés csodás látványa újúl meg e magasztos intézmények, az összehordott milliók, e fejedelmi paloták látására! Élénken foglalkoztatja nemcsak lelkészi karunkat, de hitfelekezetünk egyetemét, a reformáció négyszázados évfordulójának megünneplése, annak a napnak, évfordulónak megünneplése, mely új irányt szabott az az emberiség haladásának, amelytől az az emberiség történelmének egy egészen új korszaka, új lapja, fejezete kezdődik. Nézetem szerint kicsit elkéstünk, a 12-ik óra ez s még mindig forrnak az eszmék, vájudnak a gondolatok, még mindig a tervezgetések idejét éljük: de hiszem, hogy ha már az idő rövidsége miatt nem is oly nagyszabású, de mégis egyházunkra, hitfelekezetünkre áldásos és üdvös eredmény fog a tervezgetésből megszületni! Vajha csakugyan úgy lenne : mi, ami kis egyházmegyénk is törekedni fog részét kivenni a nemes munkából s gyülekezeteink ünneplő, kegyelettel emlékező körében is igyekezni fogunk maradandó emlékeket, alkotást létesíteni. Mig így a magunk hitfelekezeti egyetemünk körében csak futólag említve meg a két protestáns testvérben benne van a törvény rabszolgaságából való szabadulás ígérete is. A kötelességnek, mint egyszerűen természetünk és ép ezért életünk törvényének modern felfogásával összhangban, Jézus nem állítja egymással szembe az Isten törvényét és az Isten szeretetét, sőt inkább úgy látja, hogy az Isten törvénye megbecsülhetetlen része az Isten szeretete kijelentésének, nem más az, mint éltünk növekedése utjának Isten által történő feltárása. Ha azért, mondja Ő, valóban hiszel az Isten szeretetében, nem kívánsz küzdeni akarata ellen, úgy fogsz tekinteni minden egyes parancsolatot, bármennyire nehéznek látszik is ez, mint az életre vezető út szeretetteljes, áldott megmutatását. S mikor valaki így nézi a tényeket, szívesen fogadja a kötelesség hívó szózatát és nem harcol ellene. Szabad lesz. Szabad akaratból választja a kötelesség útját. A kötelességet egyszerre más világításban nézi. Új lelkületet nyert, amely örömmel fogadja a kötelesség minden részét. A törvényt teljesen be kívánja tölteni.2 Ha most már valaki a kötelesség iránt való ez új magatartással a szívében teljes komolysággal rajta van
