Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-02 / 14. szám
106. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. Ebből a szempontból tekintve, az írásokban a legsúlyosabb és leggazdagabb résznek az evangéliumokat tudjuk. Itt közvetlenül Krisztus közelébe lépünk. Előttünk áll az Ember, aki mindnyájunknak rendelkezésére álló isteni erőforrásokból táplálkozva, tökéletes emberi életet élt. Nyomon követjük őt férfikora kezdetétől haláláig. Közvetlen szemlélői vagyunk nagyságának s egyszersmind annak a megmérhetetlen hatásnak, amit körére gyakorolt. S miközben a történelem lapjain szemléljük őt, valamiképen megtapasztaljuk, mint élő valóságot. Szelleme, amely átitatja az evangélisták emlékiratait, rabul ejt mindannyiunkat, — vágyakat ébreszt bennünk, lendítő erőt kölcsönöz belénk, mígnem észrevesszük, hogy új világban járunk, új életet élünk s új teremtések vagyunk. Tudakozzátok tehát az írásokat! Fazekas Lajos. Megnyitó beszéd. A barsi egyházmegye lelkészértekezletén elmondta Patay Károly. Nagytiszteletü Lelkészértekezlet! Kedves Lelkésztársaim! Szivemben szeretettel, testvéri érzés melegével, a megtartó, a gondviselő Isten iránt érzett mélységes hálával üdvözlöm az én kedves lelkésztársaimat, kik annyi idők hallgatása, oly régi találkozás után összejöttünk, hogy szeretettel köszöntsük egymást, hogy lelkészértekezletünkben hasznos, tanulságos eszmecseréket váltsunk s itt a békés munka, a nemesítő tanácskozás közt feledjük a vészt, a vihart, mely körülöttünk, népek, nemzetek, világok körében dúl. Rég nem láttuk egyesületünkben egymást, mely pedig egyike nemcsak hitfelekezetünk, de országunk legrégibb lelkészegyesületeinek, több mint félszázados múltra tekinthet vissza már. Mikor más helyen még csak eszmecsere, tárgyalás, vitatkozás tárgya volt, nálunk már rég eleven, pezsegő élet folyt ennek keretén belül s nem egy életre való eszme, üdvös gondolat látott benne napvilágot, Most közel 3 évi szünet, állott be működésében, világokat rengető, népeket, nemzeteket rombadöntő, gyászt, pusztulást vészes szárnyain hordó ádáz vihar, áldatlan harc, vészes háború borzalmai odahaza, csendes falvainkban! Istennek legyen hála, békés gyülekezeteinkben tartottak bennünket, mint parányi fészek levegőmagasságában szárnyaló lakóit, légnek dalnokait az elemek harca, bősz fergeteg, vadul száguldó szélvész ereje! Építgettük, erősítettük kicsiny fészkünket, felemeltük, bátorítottuk megrémült lakóit, vigasztaltuk a kesergőket, kötözgettük a sebeket, enyhítettük a fájdalmakat; ott állottunk kicsiny fészkünk, parányi gyülekezeteink megrémült lakói, híveink serege mellett, hogy erőt ne vegyen leikükön a kétségbeesés, bizonytalan jövő áldatlan rémképei, fájó veszteségek minden gyásza és keserve el ne csüggesszék őket! Istennek, a mi megtartó, nemzetünket megőrző jó Istenünknek legyen hála, dicséret és minden magasztalás; vitézül küzdő, a világ minden tájékán diadalmas lobogók alatt harcoló hős fiainké legyen a forró köszönet, az elismerés, hogy messze távol zúg tőlünk a vihar, csak mint távoli földrengés vészes moraja, hangzik a háború minden vésze, minden pusztítása. Sőt, mint a rémes özönviz kicsiny bárkájának lakói előtt a reményt, szabadulást hozó kis galamb a béke olajágával, úgy már e borzalmat, haladást, műveltsé-TÁRCA. Halljátok-e ? . . .* Halljátok-e keresztyének, Áldozatos magyarok? Odafönt Mezőlaborczon, A vértől szentelt Kárpáton Építsünk egy templomot. . . . Mezőlaborcz, Mezölaborcz ! De drága lett ez a név, A betörő muszka ellen Értünk küzdve hősiesen Ott esett el sok honvéd. Ott alussza ez is, az is Hősi álmát csendesen . . . * Ismeretes a mozgalom, mely abból a célból indúlt meg, hogy Mezőlaborczon építsünk református templomot. Dr. Tüdős István püspök úr külön is felhívta gyülekezeteinket, adakozzunk e célra . .. F. Varga Lajos barátunkhoz már 1005 korona ment. Vajha érintené meg a szíveket mélyen ez a buzdító vers. Szerk. S fönt a bércen kálvinista Magyar templom, hej! de ritka . . . Nincs és nem volt még egy sem. A kis kálvinistaságot Ki ott lakott, ott éle, Elriasztá, eltapodá, Tán örökre elnémítá A muszkafegyver éle. Fent a bércen épül minden: Minekünk is fel kell ott — Hogy beszéljen magyarságról, Magyar hitről, buzgóságról — Építnünk a templomot. Jer magyarság áldozatra, Hív a hősök emléke! Mezőlaborcz templomában Milyen szép lesz szent imában Egybeolvadni véle!
