Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-26 / 13. szám
98. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. mindennél ragyogóbban nyilvánult meg: Isten váltságát. Csak akkor Isten ereje rám nézve a kereszt, ha tudom, hogy az jelzi az én megtartásomat is. De akkor azután valóban erő. Ad új bátorságot, új örömöt, új célokat, új barátokat, szóval mindent, ami az életet életté teszi. Vajha e kereszthordozó napokban megnyílnék szívünk a Keresztrefeszített előtt! Te is sok szenvedésen át Mentél a mennybe fel S minden hívődnek e pályát Nyomodban járni kell. Adj részt hát szenvedésedben, És részt majd dicsőségedben; Halálod által vezess el A dicső fénybe, mennybe fel, Szent ügyeddel, A fénybe, mennybe fel! m. Az idők jele. Eddig is tudtuk s bizonyos szomorúsággal szemléltük, hogy a lelkészfiuk nem igen választják apáik pályáját, most meg megdöbbenünk arra a kiáltásra, mely egyházi lapjainkban mind sűrűbben hangzik a lelkészi atyák szájából: nem adjuk fiainkat a falu kenyerére! Érdemes gondolkodni az idők jelei felett, mert nem valami időleges, múló bajról van szó, hanem idült betegségről, mely református anyaszentegyházunk létalapjait támadta meg. A pásztor nélkül való nyáj elszéled. (Máté 9:36.) A baj gyökerére nem fogunk ráakadni, ha beérjük azzal a szólásformával, hogy a fiuknak bő alkalmuk van látni, átélni apjuk hivatalának fény és árnyoldalait; tapasztalni, hogy akadémiai készültség és erőfeszítéssel járó munka mellett is szerény a munkabér és hogy a szerény, de tisztes kenyeret gyakran megkeseríti a korszellemben meghonosodott lenézés, lekicsinyelés. Ennél mélyebbre kell néznünk, hogy a helyes diagnózist megállapíthassuk és a kellő gyógyszert alkalmazhassuk. Igaz — nem tagadjuk —, hogy a kenyér, illetve a javadalom elégtelensége nagyban hozzájárni a betegség súlyosításához, sőt azt mondhatjuk, hogy vele jár, tőle elválaszthatatlan és ha a bajt sikeresen akarjuk gyógyítani, a lelkészi javadalom korszerű rendezését figyelmen kívül hagyni nem szabad. Vegyük kezünkbe a lelkészi díjlevelet s lássuk meg a saját szemeinkkel a dátumokat, hogy mikor készültek? Azt hiszem, kevés kivétellel mind idősebb százévnél, tehát a gyülekezetek most is azt biztosítják lelkészüknek, amit akkor a kegyes ősök. Nincs a világon több ilyen, kortól elmaradt pálya, mint a ref. lelkészé. Magának kell (törvényben a presbitérium, de gyakorlatban a lelkész készíti) a saját fizetéséről, annak kivetéséről, beszedéséről, nem ritkán végrehajtásáról is gondoskodni; ő neki kell az összes szellemi és anyagi ügyek vezetését a markában tartani, gyakran a presbitérium akarata ellenére keresztül vinni azt, amitől a gyülekezet javát, fejlődését várja. Ha teszi erős kézzel, jutalma szidalom, ha nem teszi, sorsára és a „má meg“-re hagyja, akkor ismét szidalom az osztályrésze. A lelkészi kar sorsa sokban hasonlít a szülőjéhez, aki gyermeket fel tudott nevelni és tisztességesen el-TÁRCA. Jézus erkölcstana a hegyi beszéd alapján. (Részlet dr. King C. H. „The Ethics of Jesus“ c. könyvéből.) (Folytatás.) 2. Betöltés. Hogyan használja Jézus ez elvet a beszédben ? ki élet egységének ez az elve önkéntelenül elvezet Jézus második nagy indítékához, az alaposság hangsúlyozásához, azaz ahhoz, hogy a helyes elvet valósítsuk meg legvégső következményeivel együtt. Az ember teljesen töltse be az igazság törvényét, ha annak eredményeit teljes mértékben akarja elnyerni. Valamint gondolkozásunkban legnagyobb nehézségeink abból származnak, hogy „korán beszüntetjük a kutatást“, azaz bem engedjük, hogy az ész levonja a legvégső következményeket is, épúgy a gyakorlati életben a ki nem elégítő eredményeknek az az okuk, hogy nem voltunk kérlelhetlen komolyak az élet és az igazság elvének megvalósításában. Ép ezért a hegyi beszédben Jézus a betöltésnek ezt a gondolatát teszi tanítása alaphangjává. „Nem jöttem a törvénynek, vagy a prófétának eltörlésére“, mondja, „hanem inkább azok betöltésére“ (517). Kövessétek, mondja, a kötelesség törvényének legkisebb parancsolatát is (518,19). A ti igazságtoknak felül kell múlnia a legszőrszálhasogatóbb pontosságú farizeusét (520). Küzdelmetekben nemcsak a gyilkosság hátterében rejtőző gonoszság ellen kell harcolnotok, hanem a szívben lakozó harag és megvetés lelkülete ellen is és annak helyébe a megbékülés lelkületét kell megszereznetek (ö^gg). Nemcsak a könnyelműen elkövetett testi bűn ellen kell harcolnotok, hanem az azt előidéző tisztátalan szív ellen is, és pedig minden áron (527_30). Ne elégedjetek meg eskövéstek megtartásával, hanem törekedjetek a legőszintébb igazmondás lelkének megnyerésére, ami minden esküt szükségtelenné tesz. (533_37). Nem szabad megelégednetek csupán azzal, hogy a sértésnek sértéssel való megtorlásában némi, látszólag igazságos korlátozással éltek, hanem törekedjetek mindenféle megtorlás megszüntetésére, annak helyébe szerezzétek meg a tettekben nyilvánuló szeretet lelkét, amely sokkal nagyobb mértékben szolgál, mint a másik önzése azt tőle megkövetelhetné (538_42).
