Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-26 / 13. szám
Huszonhetetik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1916 március 26. DDNANTDLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József c=> felelős szerkesztő címére küldendők, a Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A kereszt Isten ereje. „Nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje". I. Kor. lis. A kereszt volt Pál kortársai előtt a legérthetetlenebb. A zsidók megbotránkoztak benne, a görögök kimosolyogták és fölényes nézéssel siklottak át rajta. Ez nem volt benne filozófusaik tanításában. Nem csodálhatjuk, hogy ez így történt. Hogy valaki a keresztet megérthesse, annak Istenről való felfogását kell gyökerestől felforgatnia. Pál megtette ezt az óriási változtatást, látta, hogy abból, amit eddig Istenről tudott, nem lehet a keresztet megmagyarázni, tehát a keresztből magyarázta meg Istent és így arra az eredményre jutott el, hogy Krisztus keresztje Istennek az ereje. A keresztnél csődöt mondott a zsidók fontoskodó, élettelen szertartásossága; megállt a görög értelem mérőónja is, nem talált a mélységben szilárd pontot, miből kiindulhatott volna; Pál az egyszerű hívő alázatával a damaskusi úton megsejtette a titkot: a kereszt nem gyalázat, nem is bolondság, sőt itt látható legjobban Isten felséges ereje. A kereszt, ahogy ma mondanánk, átalakította Isten fogalmát. Ránézve azonban Isten nem fogalom volt, a kereszt nem jelkép, hanem a lét mindennél erősebb valósága. Ezóta, ha Istenről gondolkozunk, mindig a keresztből kell kiindúlnunk. A kereszt azt mutatja, hogy Isten képes és hajlandó a legnagyobb, a tökéletes alázatra. Hajlandó volt elviselni ezt a legélesebb fájdalmat és ezt a legsötétebb gyalázatot. Hajlandó volt szenvedni. Emberileg beszélünk és érezzük, hogy a szavak mily gyengék a valóság leírására. Büszke, dölyfös szívem lázong a dicsőségben megjelenő Úr, a korlátlan Parancsoló előtt, nem hat meg az, aki nem érezte át a szegénységet, a kínt és gyötrelmet, mit az emberek bűnével való érintkezés okoz, de némán hajlik meg Az előtt, aki engedelmes volt mind halálig, egész a kereszt haláláig. A kereszt olyan Istent mutat fel, aki teljesíti a törvény rettenetes követelményeit. Az isteni törvény gyűlöli bűnömet. Nem a bűnömről általában van szó, lelkem, hanem a te egyéni bűnödről. Számolj be magadnak, minő gondolatok suhantak át lelkeden csak az elmúlt napokban is. Leplezd le a titokban lappangó irigységet, mely megkeseríti életedet, mikor örülni szeretnél barátod sikerén. Gondolj azokra a pillanatokra, mikor egyáltalán nem érezted, hogy mily jó Isten gyermekének lenni, amikor szürke közömbösséggel róttad utadat, nem törődtél azzal, honnét és hová, te csak mentél, mert valamit tenned kellett. Ha feljutottál a legnagyobb magaslatokra, amikről azt mondja az arasznyi lét embere, hogy az ottlétei egy pillanatra felér a síkság évtizedeivel, be tudtad-e tölteni a nagy látomást? Nem ragadt-e az eszményhez a kezed közt a porból is? Lesütött szemmel, nehéz szívvel hallgathatod az ítéletet; megmérettél és könnyűnek találtattál. Nyomorúlt, bűnös vagyok, Uram, tudom, bevallom; megérdemlem a halált, mit törvényed szab ki rám méltó büntetésül. Nem szólhatok semmit, bűneim, cselekedetiek és mulasztásiak némaságra kárhoztatnak. De Krisztusom betöltötte az egész törvényt és — óh csodálatos kereszt! — elszenvedte a büntetést érettem is. Én is érzem, amit Pál érzett, Krisztus az én igazságom. S ennél többre nincs is szükségem. Az Ő halála az én életem. Betüszerint igaz: Ö Megváltó. És a kereszt olyan Istent mutat, aki engem végtelenül szeret. Mire van nagyobb szükségem, mint szeretetre ? Minden szív arra vágyik, hogy szeressék, az enyém is. És Isten szeret, szeretete nem riad vissza sem a „sebes vizek mélységéitől, sem a „tövissel koronázásitól. Elejétől fogva tudja, mi következik Rá: „az Ember Fiának sokat kell szenvednie és megvettetnie a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletnie“. De érne-e valamit szeretete, ha erre nem volna hajlandó ? Ér-e valamit a számító szeretet, mely csak azt mérlegeli, hogy mibe kerül neki szeretni? Krisztusban Isten minden mellékcél és számítás nélkül szeretett, csupán jelleme nyilvánúlt meg. Oly szenvedélyesen vágyott utánad, lelkem, hogy pillanatig sem habozott rálépni és azután kitartani a Golgotára vivő úton. Kőszív, kénytelen vagy megpuhulni és önként foglyul adni magad e nagy szeretetnek. Ma sok keresztet emlegetnek. Csak egyről esik nálunk kevés szó: a Krisztus keresztjéről, pedig minden kereszt ettől nyeri értelmét, e nélkül teher, sokszor szégyen volna az élet. De jobb is, ha Krisztus keresztjét könnyelműen nem emlegetik. Ehhez csak azoknak van drága joguk, akik elfogadták azt, ami a kereszten
