Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-19 / 12. szám
92. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. A belsősomogyi ref. egyházmegye közgyűlése. A belsősomogyi ref. egyházmegye március hó 7-én Kaposváron, a városháza dísztermében rendkívüli közgyűlést tartott, Nagy Lajos esperes és Huszár Aladár törvényszéki elnök, egyházm. gondnok kettős elnöklete alatt, a lelkészi és világi tagok szokott élénk részvétele és érdeklődése mellett. A közgyűlés Nagy Lajos esperes imájával vette kezdetét, mely mig egyfelől hálaadás volt az Istennek a háború eddigi kedvező eredményeiben irántunk tanúsított atyai jóságáért, addig másfelől segedelem kérés a háború további folyamatára nézve. Két országot adott nekünk — úgymond — az Isten, melyeknek érdekében harcolnunk, küzdenünk kell: a földi és a lelki országot. Végtelen bölcseségének úgy tetszett, hogy ez idő szerint a földi ország, a haza érdekében rettentő küzdelmeket kelljen vívnunk, az ő országa, az Isten országa ügyéért való állandó vitézkedésünk melmellett. Mindkét ország érdekében végzendő munkásságunkra s legközelebbi közgyűlési tanácskozásunkra segedelmet a menyből kérve, végezte mély hatást gyakorolt imáját, mely a közgyűlési jegyzőkönyvben is meg fog jelenni. Utána Huszár Aladár egyházmegyei gondnok a tőle megszokott ékesszólással, egy a háború minden mozzanatára rövid tömör vonásokban kiterjeszkedő s a háborús viszonyok következtében előállott sokrendbeli kötelességek lelkiismeretes, hű betöltésére serkentő megnyitó beszédet mondott. (A beszéd lapunk más helyén olvasható.) Ugyancsak egyházm. gondnok úr gróf Tisza István egyházkerületi főgondnok úr üdvözlését indítványozta. Közgyűlés az indítványt általános lelkesedéssel magáévá tette s főgondnok úrnak a következő táviratot küldték el: „A b.-somogyi ref. egyházm. nevében, mai közgyűlésen, gondnok indítványára hozott egyhangú határozat alapján őszinte szeretettel és a legteljesebb bizalommal üdvözöljük Nagyméltóságodot, kihez, mint egyházunk hű tagjához és egyházkerületünk főgondnokához bennünket őszinte és szoros érzelmi kapocs fűz. Büszkék vagyunk reá, hogy a végzet Nagyméltóságodban lelte fel a mai idők nagy férfiát s e történelmi időkben koronás királyunk és a nemzet bizalmából Nagyméltóságod van hivatva hazánk sorsának irányítására. Nagyméltóságod nagy conceptiojú s nemcsak általunk és szövetségeink által, de ellenségeink által is elismert hazafias tevékenységére Isten áldását kérjük. Huszár gondnok, Nagy esperes“. Napirend előtt szólalt fel még Pap Kálmán, árvaszéki ülnök, egyházm. vil. számvevő s Varga Dezső darányi lelkész. Előbbi szívhez szóló beszédben ismertette a hadiárvák sorsát, nehéz helyzetét s kiindulva abból a tételből, hogy a „nemzet jövője a gyermekekben van“ a papság és tanítóság jóindulatú támogatásába s szeretetébe ajánlotta az apa elvesztése folytán gyámol nélkül maradt hadi árvák ügyét s kérte őket, hogy az esetben, ha a háború szomorú, ártatlan áldozatai vidékre helyeztetnének ki: felettük a felügyeleti, irányukban a pártfogói tisztet vállalják el. Varga Dezső darányi lelkéss pedig a lelkészi kar köszönetét tolmácsolta gondnok úrnak azon szíves pontos és igaz (537). Semmiféle más cél nem biztos, mint csupán az Atya életének harmonikus tökéletessége (548). Az igaz jellem valódi tutalma az a benső, elkerülhetetlenül bekövetkező ajándék, melyet az emberek nem látnak, de amelyet „az Atya ad, aki titkon néz“ (6t, 4, 6). Ha a látomás nem egyetlen pontra irányúi, az egész élet elsötétül; a „két úrnak“ való, kettős szolgálást hiába kisérlik meg (622_24). Ugyancsak lehetetlen másnak a személyébe megbizható bepillantást nyerni annak, aki a gonoszt dédelgeti szívében — a dédelgetett gonosz gerenda a szemben (55)- Egyetlen elv alkalmazása: képzeljük bele magunkat következetesen a mások helyzetébe, — betöltené a teljes igazságot (712). Keskeny az út, amely az életre visz (7Í3_14). Az egység benső és kikerülhetetlen. Jézus tanítása e részében is újra meg újra hangoztatja az embereknek a benső élet egységének ezt az elvét. Az egész benső élet egységes; egy egészből való. Az élet egy picinyke része sem tud sűlyedni, vagy emelkedni a nélkül, hogy az hatással ne legyen az egészre. A bárhol melengetett jó, vagy rossz, az egész áthatására törekszik. Ezt a benső következményt nem lehet meggátolni. így minden bűn saját magának legsúlyosabb büntetése, mert saját nemének újból való létrehozására törekszik, hasonlóképen, az igazság minden paránya saját maga legszebb jutalma. Tehát a jellemért folyó harcunkban nem az épen elibénk került és kívülről jövő dolgokat fogadjuk el, vagy utasítjuk vissza, hanem a saját választásainknak egyszerű, elkerülhetetlen, logikus következményeit kapjuk meg saját magunkban. Kettős mérték lehetetlen. Minden egyes, a saját életét jól megfigyelő ember tudja, hogyha egy ponton tudatosan hűtelen lesz legjobb énjéhez, ez az egész vonalon erkölcsi sűlyedést von maga után. Másfelől azt is tudja, hogy mennyire megerősödik az olyan akarat, amely bizonyos pontra teljes erővel irányul, a támadás minden pontján. Vagy azt is mondhatjuk: ha Jézus tanítása szerint csak a szeretet az élet és ha az ember szeretetre teremtetett, akkor a gyűlölködésnek még a paránya is a halált munkálja bennem, míg a szeretet minden cseppje életet teremt. Tehát még akkor is, amikor eszményeink, céljaink a legalacsonyabbak, amikor alig tudjuk egyáltalán felfogni, hogy Isten Atya, vagy hogy az ember testvér, még akkor is mondhatjuk ezt: „Nem engedem, hogy meghaljak; az életem egység, a szeretet az élet és a gyűlölet halál; megtanulok szeretni magáért
