Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-19 / 12. szám
12. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 93. oldal. eljárásáért, melynél fogva egyes lelkészek érdekében több ízben síkra szállott s azoknak ügyét a magáévá tette. Ezután a tárgysorozat következett, melynek legelső pontjaként az elmúlt közgyűlés óta történt dolgokat, valamint a háború eseményeit rövid, de erőteljes vonásokkal rajzoló esperesi jelentés szerepelt. Az esperesi jelentésből kifolyólag — hogy csak a fontosabb ügyeket érintsem — a közgyűlés a méltó megbántódás érzésével vesz tudomást azon, egyházunk méltóságát és a vallásegyenlőséget sértő s úgy látszik egyetemes katonai intézkedésekről, melyet a kanizsai missió egyház lelkésze jelentett be panaszképpen s amely szerint az elhalt katonáinkról vezetett katonai anyakönyvbe újabban csak a róm. kath. lelkésznek szabad az adatokat bevezetni, aki akaratlanúl, de lehet szándékosságból is, hibás adatokat vezethet be az anyakönyvbe, miként ezt nevezett lelkész a nagykanizsai kórházat látogató főtörzsorvos előtt be is igazolta. E baj ellen egyházunk felsőbbségének erélyes orvoslást kell kérnie, mert különben a háborús statisztikai adatok lezárásánál egyházunk hátrányos színben fog feltűnni s ami fő: a hibás adatok az állami anyakönyvekbe is belekerülnek. Megerősítette a közgyűlés a zádori és patai lelkészválasztásokat. Előbbi helyre Takácsy Dániel brekinskai missió lelkész, utóbbira pedig Gombos Lajos pécsi s.-lelkész választatott meg egyhangú meghivással. Végül Simon Károly patai lelkész s Vecsey Lajos kisdobszai tanító elparentálása után, kik mindketten hűséges szolgái voltak az Úrnak, az esperesi jelentés letárgyaltatván, az egyesek és lelkész! körök által benyújtott indítványok megvitatása következett. így a többek között Izsák Aladár s.-jádi lelkész indítványára a konventi alacsony átlagárakra, ezzel szemben a lelkészeknek és tanítóknak évenkint mindig elviselhetetlenebbnek mutatkozó anyagi károsodására s több más körülményre tekintettel, a kerület útján felterjesztést intéz az egyházmegye az Egyetemes Konventhez oly értelemben: „...hogy a lelkészi és tanítói javadalmazások a normál költségvetésben megállapított összegeknél (természetesen csupán a termény és a szolgálmányok értékösszegeinél) a folyó 1916. évre 80%-aI magasabb összegben, 1917 január 1-től kezdve pedig a legközelebbi zsinat erre vonatkozó rendelkezésének törvényerőre leendő emelkedéséig az utolsó 5 évi árakból folyó átlagár szerinti értékeléssel állapíttassanak meg. A szükséglet fedezését viselje — ha elég erős hozzá — az adóalap. Ha ennek ereje fogyatékos lenne, kerestessék meg az állam az évi adócsökkentési segélynek e célra elegendő felemelése iránt. Alig hihető, hogy amikor a 10 évre megállapíttatott, kezdetben is túlalacsony átlagár ideje a jövő év végén amúgy is lejár, erre az utolsó két évre vonatkozó kérést teljesen méltányosnak ne találná úgy a kultuszminiszter úr, valamint a törvényhozás .. .“ stb. A csurgóvidéki lelkészi kör indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy ezentúl évenkint 100 kor. jutalommal díjazandó pályatételeket fog kitűzni, elmélet s gyakorlati tárgyú kérdések megoldására. A pályatételek kitűzése és megbirálása céljából öt tagú bizottságot választott, melynek tagjai Mozsonyi S., Csertán M., Máté L., Izsák A. és Györék J. lettek. A szigetvárvidéki lelkészi kör indítványára a proteaz életemért". Tehát az élet egységének ez elvén magának az életnek és kiirthatatlan elolthatatlan szeretése ösztönzi az embereket a szeretet életének élésére. Minden szeretet az élet csírája. Mert egyfelől kénytelen vagyok belátni, hogy bármennyire megsértettek is, bármennyire megérdemelte is a másik a büntetését, a gyanakodás, a megvetés és gyűlölet mégis magát a halált munkálja bennem. Lehet, hogy az a másik teljesen méltatlanul bánt velem, de nem szabad megengednem magamnak, hogy az ő nemtelen lelkülete engem hasonló rosszra ingereljen; ez valóban sérelem volna. S ez épúgy igaz a nemzetekre és osztályokra, mint az egyénekre vonatkozólag. A gyűlölő nemzet sokkal nagyobb mértékben bűnhődik, mint a gyűlölt. Szem elől tévesztjük létezésünk végcélját, ha megengedjük, hogy a szeretettel ellentétes lelkűiét vegyen bennünk lakozást. A legkisebb gyűlölködés is halált nemz, tehát határozottan el kell távolítani, bármi áron is, mint a rákfekélyt. Viszont a legcsekélyebb igaz szeretet is a jót mozdítja elő. Jó fiúnak, jó testvérnek, jó férjnek, jó atyának, jó barátnak, jó szomszédnak, jó polgárnak lenni, — ezek az élet nagy, természetes útjai, az élet csirái s magukban véve is az élet megnagyobbodásai. Egyetlen, becsületes, önzetlen szívesség mások iránt mily mértékben törekszik megsokszorozódni, mennyire derültté teszi a napot és menynyivel természetesebbé és könnyebbé lesz általa minden igaz ösztön! A következetesség követelménye. Az emberek nagyon hajlandók Jézus e rendíthetetlen elvének, az élet egységének tagadására és azt mondják: „Itt kudarcot vallhatunk, az nem fog tenni semmi különbséget amott. Bizonyos ponton gyávák és habozók lehetünk, de másutt ép ellenkezőleg, derekak és határozottak. Most a szeretet tekintetében nagyon mélyre bukhatunk, de azért később annak a jelentése ugyan az lesz ránk nézve. Lehetünk tisztátalanok anélkül, hogy a becsületességünket érintené. Lehetünk hamisak és mégis tiszták". De ez lehetetlen. S Jézus követeléseinek a szigorúsága és határozottsága csak teljesebb, tökéletesebb szeretetre, az az teljesebb életre hív. E követelmények csak Jézus ama mélységes meggyődéseinek adnak hangot, hogy maga az emberi természet szólít fel teljes következetességre a benső éleioen. (Folyt, köv.) . W5ESSÍ-
