Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-28 / 9. szám

68. óldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. legyen szabad itt, e helyen megkérdeznem. Értem az Ön lelke érzékenységét: más beszélhet munkájáról, csak éppen az Ön lapja ne szóljon. Nem veszi észre azt, hogy az Ön túlságos lelkiismeretessége és szerény­sége vád lehet mi ellenünk? Kérem, tegye ezt félre és adja le azt a beküldött bírálatot. Ha pedig az a postán elveszett s kézhez nem érke­zett, legalább a sorok kimentenek minket, dunántúli ref. lelkészeket. Hogy van tudomásunk a munkáról, hogy foglalkozunk azzal. S nem hallgatjuk agyon a közülünk valót akkor, mikor felé az egész ország hozsánnát kiált. Tisztelő hive: Sárkeresztes, 1915 február hó BABAY KÁLMÁN. ■SS* •§§' ■§§’ Igazad van, kedves Barátom, úgy volt, hogy vártam, mit szólnak a többi lapok. De azért el voltam hatá­rozva, hogy ki fogom adni jóakaratu ismertetésedet, íme jön. Sőt meg is toldom más egyházi lapokból vett idézetekkel. A szerk. EGYHÁZI BESZEDEK AZ 1914. EV1 VILÁGHÁBORÚ IDEJEN. IRTA: KIS JÓZSEF, PÁPAI ESPERES-LELKÉSZ. 126 OLDAL. ÁRA: 3*40 KOR. K □......-is József, mint prédikáció iró, ismeretes előt­tünk az Igehirdető és Debreczeni Lelkészi Tárból. Ott megjelent beszédeiből nem a n____n |sippal-dobbol dolgozó, hangzatos frázisokkal csömörletileg megtömő, zengő érc és pengő cimbalom, újkori „nyugat“-oskodó erőlködnők : de szin­­magyar nyelven, nép ajakáról levett mondatokban be­szélő, napvilágos tiszta értelmű, komoly és becsületes törekvésű prédikáció iró beszél hozzánk. Soha a szélső­ségek felé nem hajló, de annál inkább a tiszta magnál megmaradó, azt minden oldalán megvilágító, a textust szeme elől soha nem tévesztő prédikátor. Első beszé­dének elolvasása után tudjuk, hogy az ő vas logikája egyformán érvényesül minden darabban : egyszerű sza­vakban, keresetlen nyelvvel az igazi tartalmat kihozni s ezáltal olyan beszédet adni, melyet mindenki fel­használhat, hallgatóságát egy építő, megnyugtató órához juttatva. Mely a fő cél. A ma élő legnagyobb prédikáció írók közül Lukácsy Imrét hasonlítom hozzá, az azonban művésziebb for­mába öltözteti beszédeit, nagyobb perspectivát tár s nagy előadót követel. Kis József beszédei a falusi egyszerű prédikátornak szólnak, aki a napi kérdéseket a biblia szemüvegén át adja hallgatóságának, azt tájé­koztatja, kioktatja, neveli s a hitben erősíti. Egyszerű előadó, közvetlen hatással beszélő. Szinte elvész alakja s a hallgató nem őt látja, csak a tárgyat, amiről beszél. A református hívek zöménél voltaképpen nem az a fő, hogy kit hallgat, hanem a beszéd, a tárgy, mely előadatik. Nagyon kevés azoknak a száma, akik válo­gathatnak az előadó szónokban s élvezhetik egyúttal az előadás művészetét is; a legtöbb egy prédikátorra van utalva, akinek előadásától — megszokásnál fogva — eltekinthet s egyedül azt keresi, amit az elmond. Ebben a körzetben érvényesülnek Kis József beszédei. És itt kitéröleg rá kell mutatnom arra, hogy Kis József beszédei valóságos míssiót teljesítenek Pápán, honnét a seminariumi ifjúság kiindul legációkba papoló káplánoknak stb. s akik körében — fájdalom! — még mindig dominálnak egy letűnt korszaknak egész frazeo­lógiai gyűjteményt felölelő s a magyar kálvinista nép helyes nyelvérzékét valósággal megtámadó s elrontani akaró bombasztok zuhanyával teli „szekeres prédiká­ciók“. A pápai gyülekezet lelkésze beszédeiben mutatja meg az ifjúságnak, hogy a „pihedelem, áldott pihe­­delem!“ korszaka letűnt a perifériákon is, megértik és jobban megbecsülik ezeknél az egyszerű, természetes és az értelemhez szóló magyar beszédet. Ezért is van szükség kiadásukra. Lukácsy Imre beszédei olyan vas-logikusak, mint a sróf, mely hézagot sehol sem enged; de azok oly nagy conceptiójuak, akkora művészettel vannak megszer­kesztve s olyan felséges élvezetet nyújtanak, amelyek csak kevesek által, illetve előtt érik el igazi értéküket. Az előadó által való népszerűsítésük legnagyobb érté­küknél fosztja meg azokat, zománcukat hámlasztja le, letörli róluk a himport. Kis Józsefnél erre szükség nincs. A beszédek szerkezetében meg van a vas-logika; de hiányzik a művészi köntös. Ezeknek zománca egye­dül a bibliai tartalom és nyelv, amely annak is meg­van a többi melleit. De kevés az a hallgató, mely distingválni tud s külön-külön mindegyiket élvezni is tudja. Kevés hallgatónk rendezkedik úgy be, amikor egy beszéd meghallgatására a templomba megy. Kurtább a — hogy így fejezzem ki magamat — figyelmi kör. Ezért a legtöbbet azok kifárasztanak s a figyelem le­lankadván, elvész a legmagasztosabb élvezet. Azt hiszem, megértik az olvasók, mit akarok mon­dani, amikor a két irót itt, egymás mellé állítom. Nagyon rosszul esnék azonban nekem, ha valaki az RÉGNER PÁL dFszfestő “ PÁPA. TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL l — TÖBB KIÁLLÍTÁSON KITÜNTETVE! — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA I — EL­VÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉTI — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK!

Next

/
Thumbnails
Contents