Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-28 / 9. szám
9. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 67. oldal. lenül megy fel a szószékbe: bizony ez is jobban tette volna, ha beül valami csendes hivatalocskába, minthogy ennyi nép előtt élhetetlenkedik a magasztos szószéken. No de legyen ennyi elég, a tárgyra nem tartozó, lelkészek elleni megrovásaira. A dolog valódi érdemére még a következőket jegyzem meg. Az ön tulajdon szavait használva: csodálkozom viszonválaszának „képtelenségén és tájékozatlanságán“. Néhányszor, hónap elején várakoztam már 2—3 óra hosszant az adóhivatalban, amig rám került a sor. És ott nemcsak — amint Ön állítja — adó- és illeték levonások történnek a fizetésekből, hanem a nyugdíjlevonások és fizetés letiltások eszközlései is. És bármennyi legyen is a hivatalnokok létszáma, ezeket a hivatalnoki kifizetéseket csak 2 ember, az ellenőr és pénztáros végzik. Voltam olyan adóhivatalban is (Enying), ahol állandóan csak 3 hivatalnok volt, pedig ennek évi forgalma háromszor akkora, mint a kerületi pénztáré. Bármennyi volt is hó elején a munka, sohasem hallottam a sokféle naplózást és számítást végzett két hivatalnoktól, hogy zúgolódott volna a fizetésből történő bonyolult levonások miatt, hanem azt hallottam, hogy forgalmas napokon délután is visszatértek és este 6 óráig dolgoztak a restanciákon. Ön se sopánkodjék hát, ne „tegye össze a kezét“ a hivatalos órák végeztével január és julius hónapok első felében, hanem azonképpen cselekedjék és akkor nem lesz fennakadás. Az őrségi papok között van egy, aki virágzó pénzintézetet alapított és igazgat, négy van olyan, aki a kér. pénztárnoknál nagyobb évi forgalmú pénzintézet igazgatóságában részt vesz. Mi is forgatunk tehát pénztári könyveket és nem szükséges, hogy éppen Hantos Elemérre hivatkozzunk, ha belemerünk kotyogni a pénztár dolgaiba. Különben Ön sem öblös Wertheim mellől, hanem kopott eklézsia láda mellől került jelen állásába. Egyforma előképzettség mellett kár tehát azt a szeniori segítséget negligálni. (A pénztáros úr államszámviteli vizsgát is tett. Szerk.) Örülök annak a kijelentésének, hogy csodálkozik azon, miszerint őrségi pap szólal fel, hiszen azoknál rendben van minden. Ez bizonyítja, hogy felesleges volt a lecke, hiszen ime tudunk mi példát mutatni is és ez bizonyítja ez ügyben inkompatibilitásomat. Felszólalásom oka az volt, miszerint igen bántott az, hogy ha valamelyik lelkésztársunk másképpen nem tud magán segíteni, mint hogy januári és júliusi summásan kapott fizetéséből egy részt zálogul köt le: „amint a helyzet és jogviszonyok hozzák magukkal“, (ugy-e, most már érti ezt a kitételt) akkor a kerület pénztárnoka volt kollégáit nyilvánosan leckézteti és ezeket a legalább is diszkréten kezelendő belső ügyeket nyilvánosan szellőzteti. Ha annak a bizonyos szabószámlának kifizetése az Ön részéről privát szívesség volt, akkor az illetőnek adja tudtára nehezményeit magánlevélben, mert joggal kérdem, mit tartozik ez egyházi lapba, — ha pedig ez a kifizetés bírói letiltáson alapul, akkor minden megjegyzés nélkül kötelessége a kifizetés, nem pedig a nyilvánosság elé tárni volt kollégáinak ide nem tartozó ügyeit. Vagy talán abban a képzelődésben él pénztárnok úr, hogv csak a lelkészek intéztetik így el ügyeiket? Más téren sajnosabb tapasztalatokat tehetne ez irányban. Készséggel elismerem, hogy Ön a kerületnek pontos, lelkiismeretes hivatalnoka; de emellett megkívánjuk, hogy ott kollégáival, főképpen a lelkészek egyetemével szemben tapintatosabb és méltányosabb hangot használjon. 1 ŐRSÉGI LELKÉSZ. NYÍLT LEVÉL A SZEKESZTŐHÖZ NAQYTISZTELETÜ SZERKESZTŐ ÚR! z Ön kiadásában megjelent még a múlt év folyamán egy kötetnyi prédikáció a mostani háborús időkre. Ezt a munkát bírálat alá vették az összes hazai ref. egyházi lapok, csak éppen a Nagytiszteletüséged szerkesztésében megjelenő lap nem adott arról hirt. Úgy tűnhet fel a dolog, hogy vagy mi nem vettünk a munkáról tudomást, vagy a munka bírálását valamely okból nem akarja nyilvánosság elé bocsátani. Az első ok hátrányosan érintene minket, dunántúli ref. lelkészeket; a második Önt, mint szerzőt. A hivatkozott munkáról alulírott még dec. hónapban beküldtem bírálatomat. Tehát a vád rólunk lepattan. Hogy Nagytiszteletüséged miért nem közli le azt,-T 3 /fríTsV É , , | KIS TIVADAR könyvkereskedésében megrendelhető PÁPÁN. — Postafiók 12. szám. É & Bocsor László : Istené a dicsőség. Egyházi beszédek Harsányi Pál: Hétköznapi templomi imádságok tekintettel a háborúra Kecskeméthy István : Kezdetben. Egy könyv a könyvek könyvéről Mindszenti I.: Krisztus minden mindenekben. V. köt. Paulik János: Emlék a viharos időkből. Egyházi beszédek az 1914. évi háború idején Prohászka Ottokár: Dominus Jézus. 8 konferencia A diadalmas világnézet 3— K -'50 „ 4- — „ 4— „-■40 „ 120 „ 4 — % É i I É _________ w I & KIS TIVADAR könyvkereskedésében bárhol hirdetett és megjelent könyv megrendelhető. | "ísí 'irlíJsíJ' i?- * Prohászka Ottokár: A föld és ég „ „ Isten és a világ „ „ A keresztyén bűnbánót és bűnbocsánat Prohászka Ottokár : Magasságok felé. Kisebb dolgozatok Rácz Kálmán : Jézus a János evangélioma fényében Radácsi György. Emlékjelek, bizonyságok. I.—II. kötet. Egy-egy Vásárhelyi Lőrinc: „Erős várunk“. Buzgó imádságok 8'~ K 2-40 „ 3■- „ 4‘— „ P20 ,, 2‘ f?Sv íí—TYs. yfr^ /fr-* sfírS f z*z=f: riy. _
