Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-14 / 7. szám
7. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 51. oldal óriási. Működési köröm kiterjed az egész III. hadtest területére, amely délen Póláig, délnyugoton az olasz határig nyúlik. Igaz, hogy újabban behívtak ehhez a hadtesthez két ev. lelkészt, de németet, akik egy árva szót sem tudnak magyarul! Jólesett látnom, hogy Balogh E. pozsonyi lelkész úr a messze idegenben levő hittestvérekre is kiterjesztette gondját, amennyiben a villachi, klagenfurti, stb. ev. lelkészeket megkereste, hogy miként lehetne az ottani ref. magyar sebesültek részére magyar iratokat kiosztani. Megnyugtatom nt. lelkész urat, hogy a magam részéről igyekszem az összes kórházakban, melyek a III. hadtest területén vannak, gondját viselni messze idegenbe szakadt véreimnek és hálás köszönettel venném, hogy ha a részükre szánt vallásos iratokat egyenesen hozzám küldené, aki azután gondoskodnék azoknak tervszerű kiosztásáról. Egyáltalában nagyon kérem lelkésztársaimat és a buzgó hitsorsosok további szives jóindulatát, melynek gyümölcseit igyekezni fogom — amennyire gyenge erőmtől telik — egyházam javára kamatoztatni. Graz, Leonhardt-str. 30. EÖRl SZABÓ DEZSŐ cs. és kir. ref. tábori lelkész* AZ ŐRSÉGI LELKÉSZNEK. em volt szándékom megjegyzéseire válaszolni, mert azok képtelenségét, tájékozatlanságát mindenki belátja, aki ismeri a kerületi és főiskolai pénztár dolgait. Nehogy azonban a hallgatással annak helyeslése láttassák, válaszolok rá röviden. Első sorban is csodálkozom azon, hogy éppen olyan egyházmegyéből történt a felszólalás, ahonnét sohase volt semmiféle levonás. Úgy, hogy az őrségi egyházmegye e tekintetben kivételt képez, és ha mind úgy tenne, a kér. pénztárnak sohase lett volna panasza. Azt mondja az őrségi lelkész úr, hogy a fizetésekből való levonások a fizetési helynél történnek. Ez igaz. Csakhogy ebből még nem következik, hogy okvetlen kell lenni levonásnak is, hogy a lelkész urak minden magánkötelességeik alól fölmentessenek és minden munka a pénztárt terhelje, hogy mint már volt rá eset, a lelkész szabó-számláját is a kér. pénztár volt kénytelen kifizetni. Azt hiszem, a lelkésznek elmulaszthatatlan kötelessége az egyházi közigazgatás minden teendője és így a pénzügyek rendben tartása is. Hát még mennyire kötelessége a maga személyi ügyeit rendben tartani. Azt mondják: „aki magának rossz gazda, rossz gazda az másnak is“. És kinek kell előmenni jó példával minden dologban, ha nem a lellésznek? Tehát semmiféle mulasztás nem menthető a kényelemmel. Megjegyzéseiben azt nem értem, mit tesz: hogy „ki-ki úgy rendezi ügyeit, ahogy a helyzet és jogviszonyok kényszerítik, hozzák magokkal“. Talán azt akarja mondani, hogy jogviszonynak tekinti, ha magánügyeit mások rendezik ? Kényszeiítő körülmény pedig az, hogy nincsen rá mindig fedezet. Aki jól beosztja jövedelmét, ha csak valami rendkívüli körülmény közbe nem jön, annak kell rá fedezetének is lenni. Én ismerem az egyházak és lelkészek helyzetét, atyám is pap volt 40 évnél tovább, én is 10 évet töltöttem az egyházak szolgálatában, tudom mi jövedelmet lehet egy papi pályán produkálni, ha valaki nem összetett kézzel várja a mennyei mannát. Most meg még könnyebb a helyzet, mert van kongrua, korpótlék és családi pótlék is. Utal az adóhivatalokra, ahol szintén vannak levonások. Igen, vannak, de csak a szakmájuk körébe tartozó adó- és illeték-levonások. Az adóhivatal erre van berendezve és tessék megnézni, hány ember dolgozik egy adóhivatalban. Minden külön szakmára egy vagy két szakértő áll rendelkezésre. Ott 7—8 ember végzi a tendőket, itt pedig kettő. És az adóhivatalnak nincsen 300 adós egyháza és mintegy ezer jelzálogos adósa. Ezzel magával van annyi dolog, amennyi két hivatalnoknak elég, nem is említve a konvent és az egyházmegyék által ránk rótt dolgokat és a sok postai munkát, levelezést. Most jön azután a legképtelenebb javaslat, mint új eszmény, hogy a pénztári munkáknál segítségül vegyük a széniort és tanulókat. A javaslat tervezőjét szeretném olyankor pár napra segítségül, ugyan mit tudna itt csinálni? Ha az a tömeges utalvány-kiállítás, naplózás csak olyan volna, hogy ezt elvégezni mindenki képes, akkor mi itt tisztára feleslegesek vagyunk, mennyi MW ^r;:^K. MS^^->jy \l' ÍIaÍ^ík" /f7^ yfrS^SY? yfri^J ifr5>^S>v VíS^Sk >f^^V ytrk^SK /Tr^^TK í^SX /fr^íSX /fríiiíSX /fr^^X /^»SX. /fr^^V vfr^i^K Vfr^^TK yf'r^í'iX ?t\^ É É I Ä7S TIVADAR könyvkereskedésében megrendelhető PÁPÁN. — Postafiók 12. szám. $ ff Bocsor László: /sferce a dicsőség. Egyházi beszédek 3 — K Prohászka Ottokár: j4 föld és ég 6‘— K ff jí Harsányi Pál: Hétköznapi templomi imádságok te„ „ Isten és a világ 2 40 „ * kintettel a háborúra —‘50 „ „ „ A keresztyén bűnbánat és bünff Kecskeméthy István: Kezdetben. Egy könyv a könybocsánat 3‘— „ ff L vek könyvéről 4‘— „ Prohászka Ottokár: Magasságok felé. Kisebb dolgovL jt Mindszenti I.: Krisztus minden mindenekben. V. köt. 4 — „ zatok 4‘— „ * 4 Paulik János: Emlék a viharos időkből. Egyházi Rácz Kálmán : Jézus a János evangélioma fényében P20 „ 4* Á beszédek az 1914. évi háború idején —•40 „ Radácsi György. Emlékjelek, bizonyságok. I.—II. a-W. Prohászka Ottokár: Dominus Jézus. 8 konferencia P20 „ kötet. Egy-egy 5‘— „ 4^ „ „ A diadalmas világnézet 4■—„ Vásárhelyi Lőrinc: „Erős várunk“. Buzgó imádságok 2‘— „ 4* É KIS TIVADAR könyvkereskedésében bárhol hirdetett és megjelent könyv megrendelhető. ^ | | '^J/á ==jy \+/ /+> /SX ytr^ í^SX /fr^í^X /fr\ yfT^í^íX 7s>v" /fr^^JX /fP*^SX /fr^/TX ífr^^SX /?SX /fí^íSX /fr^>SX yfr^^-ÍX /fi*^ »-^Ttv /fr^^SX /fr^^SX /fr4.oX /fT^^íX /fP\/SX yfr^íoX /Ja
