Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-07 / 6. szám
6. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 45. oldal. Az idvesség a mi Istenünktől vagyon“' (Jel. 7 : 9—10.) Ha már itt alant e földön és a harcoló egyházban majd minden népek nem csak a külső, hanem a belső tűzkeresztséggel is élő hittel megállanak tusakodások utain és az önzést, gőgöt legyőzve leborulnak a Bárány előtt igazi keresztyénségben, ha zengedezve felkiáltanak ; az idvesség, az emberiség fejlődése, boldogsága elsősorban a mi Istenünktől vagyon és nem csak a szorosan vett „földi kultúrától“, annyival kevésbbé az utópiás politikai túlzók, ultra szabad gondolkodók posvánnyal kevert tévelygéseiből: akkor már e földön a tisztaság és békesség fehér ruhájában a győzelem pálmaágait tartjuk kezeinkben. E háború után valamikor megvalósuló, lehet, a messze jövő titkos fényöve, most még mint a Saturnus gyűrűje úgy öleli, leheli kőiül a földet. És bizonyos, ez fényesebben ragyog, mint az eddigi állapot szinképlete. Az egész földnek ez az égő felkavarodása, lehet, végképen eltisztítja a meggyülemlett és lázba borító pokolvart. A tetőpontra fokozódott gonosz egy kis országocska tályogán kifakadt. Vérbe borította az egész fertőzött nagy testet, hogy rósz dühe, vére ömlésében tisztuljon meg. Ezen remélhető új állapot lefokozza, megfékezi, sőt gúzsba köti a nagyobb hatalmak gonosz törekvéseit, különösen ama farizeus, kegyeskedő kalmárét, aki anyagiasabb és gonoszabb valamennyinél, öntudatra hozta, emberségesebbé teszi ama sötét és zilált zsarnokot, lehűti, bölcsességre, nemességre tanítja ama szertelen és féktelen revancsolót. Tisztúl a légkör, élesebbé lesz a látás, bölcsebbek lesznek a népek és a diplomácia. Okolván, humánusabbá és biztosabbá fejlődnek a nemzetközi törvények. Hága lesz a nemzetközi életnek megerősödött Rómája. Az általában kifáradt, irtózatos veszteséget és csapásokat szenvedett népeknek és kormányoknak lelke érettebb lesz a világbékére, amit a jók és bölcsek sem valósíthattak meg eddig a gonoszok miatt. Annak az örök Bölcsnek utait ki mérhetné meg, számításait ki húzhatná keresztül ? Most a gonosz, a szenvedés eszköz a jóra az Ő kezében. Ő tudja meddig és milyen mérvben sújtson még a sanyargatás vesszejével. Talán addig, mig el nem jő az idő teljessége, amig végképpen ki nem fáradt az emberiség a sanyaruságban, amig végképpen meg nem undorodott a háborúskodástól. Ha nem most mindjárt, hanem fokozatosan is, de e háborúval óriási lépésben, de végre is a világosságnak, igazságnak, békének és boldogságnak kell győzni szféránkon is. Isten lészen minden, mindenekben. (Vége.) FÖLDVÁRY JENŐ. EGY LEHETETLEN „HELYREIGAZÍTÁS“. P. L. egyházkerületi aljegyző úr ezen lap 4-ik számának vegyesei között kijelenti, hogy legutóbbi egyh. kér. közgyűlés jegyzőkönyvének 248. p. a. olvasható határozata csak az ő előadói javaslata volt; e javaslatot azonban a közgyűlés nem fogadta el. Á temetési stóla ügyben tehát minden marad a régiben. Ez a szerény kis bünvallomás igen sok helyen lehetetlen helyzetet teremtett és szerintem egészen a lelkészek belátására bízta, hogy most már mitevők legyenek. Az egyházkerületi jegyzőkönyvet sok helyen dec. végén, de január elején mindenütt megkapták. A Dunántúli Lapot az járatja, aki akarja, de aki járatja is, csak január 25-én olvashatta e helyreigazítást. Az egyházkerületi jegyzőkönyv 248. p. a. szereplő határozata olyan minden kételyt kizáró érvekkel indokol és hivatkozik arra, hogy 9 egyházmegye közül 8 elfogadta volna az 1913. évi egyházker. közgyűlés idevonatkozólag hozott 187. p. a. olvasható határozatát, hogy a lelkészeknek nemcsak joguk, de kötelességük lett ezen 248. p. a. „határozatot“ a kántortanítókkal, presbitériummal és gyülekezeti tagokkal közölni, mint akiket szintén közvetlenül érint, hiszen folyó évi jan. 1-től kezdődő érvényességgel módosítja a temetési stólát, ezen „szabályrendeleti erőre emelt“ egyházker. „határozat“. Mit tegyenek, akik ezen határozatot bejelentették a presbiteri gyűlésnek vagy talán szószékből is kihirdették, amit szintén, természetesnek találok? Most hirdessék ki az egyházkerületi aljegyző úr visszaszivó nyilatkozatát? Hiszen ez egyenesen arculcsapása lenne az egyházkerületi közgyűlés tekintélyének. Én meg tudom érteni az eskü alatt szolgáló egyházkerületi aljegyző úr végtelen kényes, nehéz helyzetét, aki ezen bűnbánó vallomással könnyített lelkén azok kedvéért, akik 8 egyházmegye alapos tanácskozása után felterjesztett egyértelmű határozatával szemben ötletszerű felszólalásaikkal elvettették az előadói javaslatot. Mondom, én értem az ő helyzetét, de mit fognak szólni a tanító urak és azok az egyháztagok, akik többnyire gyanakodva hallgatják a hitelesítés előtt felolvasandó jegyzőkönyveket, hogy ha megtudják, hogy az egyházkerületen ilyesmi történhetik püspöki hitelesítés mellett ? Az 1913. évi októberi egyházker. jegyzőköny 187. p. a. hozott határozata ez volt: „Az előadó által összeállított javaslat uj megtárgyalás és elfogadása tárgyában való véleményöknek jövő őszi közgyűlésre való beterjesztése végett letétetik az egyházmegyékre“. .___,,____________________,___ r __ •••••••*••••*•••»* STELCZER KAROLY lüülünnnnn müasztal°s> oltárépítő és templom-berendezési vállalata 111111111111111111 ßijö'r, Jíossuth £ajos utea 24-ik szám. □ ?!ÍeJ°lL:jI§: ............................ Számos elismerő nyilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért. ............................ .... —————
