Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-26 / 52. szám
52. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 413. oldal. bűvös varázsa ..még gyönyörrel hallgatjuk az angyalok istentdicsérő, békéthirdető himnuszát, még áhítattal pihen tekintetünk a nyájaik mellől felkerekedő s a jászolbölcsőhöz siető pásztorokon, a napkeletről zarándokló tisztességtevő bölcseken —: s már a másik percben elhal a szó ajkunkon, a két szemünk könnytől lesz fátyolos, amint fülünkbe jut a rámábeli Ráchel siralma s a Heródes által lemészároltatott kisdedek kinos jajveszékelése! ... íme: a fény mellett az árnyék, a világosság mellett a sötétség az ó- és új-testamentum hajnalán ! Az idyll mellett a görög tragédiák komor kórusa, de mig ott a végzet játssza a főszerepet, itt minden az Úr akarata szerint történik! . . . Már most, kér. állásponton, a tökéletesedés törvényének vezérelvét tekintve, nem úgy kellene-e lenni, hogy ami akkor, az első karácsonykor fellobbanó fény volt, ma az egész népnek, az egész földkerekségének világossága legyen s mindaz, ami akkor sötét pont, árnykép volt, ma már teljesen eltűnjön, tovaszálljon, mint rossz álom, mint rémes kisértet?! Ehelyett azonban mit látunk? A fény kialvóban, a világosság eltűnőben van . . . ellenben a sötétség, a rém még jobban kisért, szinte elhatalmasodott a világon ! . . . Hiszen az Isten angyalai talán alá se mernének szállani mostan a mennyei magas égből : hófehér szárnyukat vér mocskolná be, karénekük hangja elveszne az ágyuk dörejében, puskák ropogásában! . . . A betlehemi mezők, az egykor fényes, csillagsugáros betlehemi mezők pedig talán nemsokára ádáz tusák színhelyei lesznek, amikor majd, a költő szerint: „Isten sírja reszket a szent honban !“ . . . S hol vannak a békés, jóindulatú pásztorok, kik leborulva imádnák a született Jézust? Hol vannak a szelid, munkás, békeszerető ifjak és férfiak, kik karácsony ünnepén elindulva a maguk kis Betleheméből — családi otthonukból — az Isten házában buzgó énekléssel és imádsággal állanák körül Jézus bölcsőjét?! Hol vannak? ... A lövészárkokban, a rémes, téli éjszakában, hóban, fagyban, jeges árban, magános őrhelyen, halált szóró gránátok és búgó shrapnellek között! . . . S hol a bölcsek, a három királyok, kik messze földről zarándokolnak a názárethi jászolbölcsőjéhez ? ! . . . Látunk ugyan három királyokat: a képmutatás, a bosszú, a féktelen, őrjöngő hatalmi téboly, irigység, vak gyűlölet, hitszegés királyait, de azok nem tisztességet tenni mennek a Jézushoz, hanem elárulni, megöldökölni az ő szent ügyét, az igazságot! . . . Nem emlékeztet már bennünket arra az első karácsonyra más, mint az akkori sötét háttér: az ártatlanul legyilkoltak, halomra mészároltak rémes árnyai, mészárszékre vitetett ifjak, férfiak, a nemzet színe, virágainak megcsonkított tetemei, Rákhelként magzataikat sirató édes anyák jajveszékelése s azok a gonosz, kegyetlen Heródesek, akiknek ármánya, fondorkodása szolgáltatott indító okot e világháborúra! . . . Az angyali karének lágy szimfóniája helyett a pokol fajzatainak rémes üvöltése hallszik! . . . lm: ez maradt meg amaz első karácsonyból az Úr 1915. esztendejének szomorú, keserves karácsonyára! * . ...... .... Egy festményt láttam nemrégiben, mely a mostani világháború alatt készült s annak mintegy allegorikus kiábrázolása. Az előtérben egy földmi vés szántogatja földjét békén, nyugodtan .... Egyszerre döbbenve tekint fel, zűrzavaros hangok ütik meg fülét s a háttérbe tekintve, felperzselt faluját pillantja meg, körülötte vadul száguldozó ellenséges lovassággal . . . Fent, a magasban egy kísérteties, sápadt alak: a rombolás, az enyészet, a háború démona, a sátán, fáklyával, tüzes csóvával kezében ! A szegény földmivelő arcán visszatükröződik az aggodalom, a rémület feldúlt otthona, rombadült boldogsága, felzavart békéje és nyugodalma miatt! . . . Ilyen a mi életünk is most! Békében éltünk a legutóbbi ideig. A földmivelő szántott-vetett, a kereskedő, iparos boltjában, műhelyében, a tanár, a tanító katedráján munkálkodott csendben, nyugodtan, mind-mind a haladás, a kultúra, a gyümölcsöző szorgalom mezein dolgozva! . . . De jött a gonosz! S üszköt vetett nemzetünk, hazánk szent templomára . . ., az egész világra. , . . S a láng egyre jobban lobog, egyre messzebb éget, egyre több területet gyújt fel s a kivezető út a békesség nyugodalmas országában oly messze! . . . Pedig már úgy vágyódunk a békesség után, mint a rab madár a szabadulás, a zöld erdő után . . . Reméltük, vártuk, hogy majd karácsonyra talán elül a vihar, elcsitul az elemek vészes tusája, de fájdalom, talán még messzebb vagyunk a céltól, mint az elmúlt karácsonykor! Akkor legalább még voltak törekvések az iránt, hogy legalább az ünnep két napján legyen fegyverszünet a küzdő felek közt, de az idén már meg se legszebb karácsonyi- és újévi ajándék a könyv. Olcsó képes- és meséskönyvek, ifjúsági iratok, regények, legújabb zenemű-újdonságok. Naptárak 1916. évre. 2)ivaíos levélpapír különlegességek, remek kötésű ének- és imakönyvek, festő-, rajz- és Írószerek kaphatók: ^Vädcir könyv-, zenemű- és papirkereskedésében fő-utca 21. sz. Telefon 9. sz.
