Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-26 / 52. szám
414. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1915. kísérelték ezt, úgy látszik, hiábavalónak is tartottak minden ezirányu kísérletezést! . . . Békehangok hallatszottak ugyan majd mindegyik küzdő fél országából, de ezek még csak olyanok, mint Noé hollója, amely nem tért vissza a béke olajágával .. . Ám azért csak bizzunk, reméljünk s majd eljő egyszer, talán nem is olyan sokára, az az idő, amidőn a galamb is kibocsáttatik az özönvizek felett hánykódó hajóból s ez a galamb azután a béke ezüstös olajágával csőrében tér vissza a kibocsátóhoz. Ez az idő pedig akkor lesz és semmivel sem előbb, amikor az Úr „felkelvén, megdorgálja a szeleket és a tengert és lészen nagy csöndesség!“ Erdő-Csokonya, 1915 december 22. HALKA SÁNDOR ref. lelkész. IMÁDSÁG. Irta: Kozma Andor. Seregeknek Ura, I Tekints e hazára, | Fegyverünkre bízott, Szent, nagy igazára. Vitézi mérésünk, Keserves tűrésünk Legyen diadalunk Elégséges ára. Seregeknek Ura, Tekints a magyarra, Lásd, magáét védi, Másét nem akarja. Töltsd el nagy erővel, Sátánt leverővel, Kérub pallosául Lángoljon a kardja! Seregeknek Ura, Tekints a vívókra, Sebtől roskadókra, Éltet áldozókra. Adj azoknak enyhet, Nyiss ezeknek mennyet — S tekints az ö értük. Siró milliókra. Seregeknek Ura, Tekints a sok vérre S özvegyek és árvák Tengernyi könnyére, Vesd a harcnak végét, Adj diadalt s békét, Hogy e sok vért s könnyet Jobb jövőnk megérje! Ámen ! KONYORGES. Irta : Tihanyi Kiss Sándor. A föld embere Téged vár Uram! Porlepte lelke nagy bánatba* van. Nehéz csapással ráütött az Elet, Nehéz csapástól béna benn a lélek. Uram jöjj hozzám, Uram tekints rám. Úgy érzi Uram! Hogy sok, sok a bűne, Egy sugár magasból, Uram! Jön-e ? Ige, ki voltál kis gyermek szívemben Áldó sugarad most bocsásd lelkemre. Uram jöjj hozzám, Uram tekints rám! Isten, — ki az ember szívében vagy, lm — hívlak Téged! Magamra ne hagyj! Bűnös szavamat emelem Hozzád! — Halld meg a lelkem imádsága szavát. Uram jöjj hozzám, Uram tekints rám! JAVASLAT A KÉR. TANTERV REVÍZIÓJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ. slőtt tantervűnk revíziójának kérdését tárgyalnánk, meg kell állapítanunk, miszerint tantervűnk célja: vallás-erkölcsi alapon hazájához ragaszkodó magyar honpolgárok s áldozatkész református egyháztagok nevelése; hogy azok, kik iskoláinkból kikerülnek, szivükben nemes érzelemmel, lelkűkben okos értelemmel eltelve munkálhassák hazájuk és egyházuk javát, önmaguk és övéik boldogulását. Ha tantervűnket e szempontból vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy semmi kívánni valót nem hagy maga után. A múlthoz képest haladást jelent, a jelen igényeinek megfelel, felöleli mindamaz ismereteket, melyekre a gyermeki lélek kimerülésénél szükség van. Nem számol azonban az idővel, mellyel a tanító rendelkezik, nem veszi tekintetbe ama körülményeket, melyek a legszorgalmasabb tanító munkáját is léptennyomon befolyásolják. Irányítónak tartja az állami tantervet, mely tükre a nemzeti nevelésnek és bár tág téren mozog, számol az idővel, körülménnyel, ragaszkodik az óraszámhoz, ami a felekezeti iskolában — tekintve annak jellegét — kivihetetlen. Könnyű azt elmondani, hogy a felekezeti iskola tanítója mint kántor — mert legtöbbje az is — végezze a templomi és temetési szolgálatot az iskolai időn kívül, mintha annak megállapítása tőle függene; hogy tanítson meg évenként 87 vallásos éneket, egy és kétszólamu hazafias dalokat, tanítsa meg a Hymnust, Szózatot, mindezt 8—9 hónap alatt heti másfél órán, végezze el a hit- és erkölcstan összes anyagát az ágendázással együtt heti 6 órán és végezze el mindazt, amit még az állami tanterv előír, holott az a fontiekre egy külön hitoktatót vesz számításba, szabván neki heti 4 órát munkája idejéül. Mintha csak hallanám: „Hja, az állami iskola, az más! Igen, ott a hitoktató tartozik az óraszámhoz alkalmazkodni, hát nem is végezhet el annyit, mint a felekezeti iskola tanítója“. Nagyon helyes! Hiszen éppen azért felekezeti iskola, hogy a felekezet érdekeit szolgálja és pedig híven szolgálja. Az iskoláink vizsgálatairól kiadott jelentések és a jó Isten a tanunk, hogy igyekszünk is szolgálni szivünkből, lelkűnkből, minden erőnkből, mert ennek az emlőin nevelkedtünk, ennek a kenyerét esszük s aki csak teheti, igyekszik is hív lenni, már pedig aki csak kötelességét teljesíti, az haszontalan szolga. Bizony, sem a hit- és erkölcstan tananyagának elvégzésére, sem az egyházi énekek begyakorlására nem elég a kiszabott óraszám, már pedig azt el kell végezni. Mivel pedig mi is emberek vagyunk, a napot meg nem állíthatjuk, hogy az órák hosszabbodjanak meg □= M □= |íl =□
