Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-14 / 46. szám
46. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 365. oldal. Hirdesse hát e mostani s idővel meg-megújuló hajlék az Isten dicsőségét, szolgálja a változó nemzedékeken át a haza s emberszeretet nagy eszményeit; neveljen testben erős, erkölcsben puritán, tudományban józan, hitben erős, lélekben ép ifjúságot s terjessze Isten országát már e porhazában. Ti pedig gyermekek és ifjak, kik az idegenre szállt apai hajlék helyett új apai otthont találtok itt s hagytok el egykor, szenteljétek meg ittlétetekkel s majdan egy egész élet nemes munkásságával az alkotó magyar református lelkészek életcélját s vezérgondolatát: Isten-, ember- és hazaszeretet által tölteni be földi s mennyei hivatásunkat. Ezzel, mélységes köszönetét mondva a fillérek s ezerek adományozóinak, e nemes városnak és egyháznak, a magyar királyi kormánynak s minden egyesnek, ki csak jókivánsággal is hozzájárult e magasztos intézmény létesítéséhez s őszinte hálámat jelentve azoknak, kik ünnepélyünket megjelenésükkel megtisztelni méltóztattak, a Kálvineumot a tulajdonos ORLE megbízásából, Isten nagy nevében rendeltetésének átadom. ki EGYHÁZ HÉTKÖZNAPI MUNKÁJA. (Folytatás.) annak azután az életnek olyan kérdései, amelyeknek az előkészítésénél is ki kell venni a munkás szeretetnek a maga részét és itt is talál az egyház az ő hétköznapi munkája számára anyagot. Nem szabad elzárkózni az élet folytonos figyelésétől s a forrongó eszmék világába az egyháznak is bele kell dobni a maga evangéliumon nyugvó felfogását. Az egész világon s nálunk is folyton nyugtalanító kérdés a munkás és munkaadó egymáshoz való viszonya. Mikor még a rabszolgaság uralkodott, teljesen rendelkezett az úr az ő szolgájával. Később a hübéresi rendszernél már volt némi szabadság s majd ez is megszűnvén, látszólag elérkezett a teljes egyenlőség a két hatalom között. De ha vizsgáljuk a sokat emlegetett tőke és a munkaerő egymáshoz való viszonyát, feltétlenül arra a véleményre jutunk, hogy még van itt sok kívánni való. Ott van az a feltétlenül megállapítható tény, hogy a kettőnek szabad küzdelméből a munkás jogos érdeke nem találja meg a kielégítést. Úgy, ahogy megadja a tőke a mindennapi megélhetés eszközét, de nem adja meg azt az u. n. amortizációt az ő munkása után, amelyet pedig még a legegyszerűbb gép után is leír esztendőnkint s így azután a munkára már nem képes ember ki van téve sokszor a legnyomoruságosabb helyzetnek, amikor a szintén a megélhetés lehetőségével küzdő s talán csak a saját új családjának a fenntartására elégséges keresettel rendelkező gyermeke családjától kell elvenni a ridegen oda dobott száraz kenyeret. Mindnyájan láthatunk erre példát az életben. Szabad-e nekünk összetett kézzel nézni ezen állapotot, vagy talán elég ha legfeljebb a hálátlan gyermekekről tartunk dörgedelmes prédikációkat!? Nem volna-e a mi kötelességünk előkészíteni azt az időt, amikor az a munkás megtalálja az ő öreg és munkára nem alkalmas idejében is a mindennapi kenyeret. Azok a vállalatok, amelyek részvényeik emelkedését a tőke és a munkaerő közös együttműködésének köszönhetik, fordítsanak gondot a már használhatatlan munkás ellátásara is, hogy kiszabadulhasson abból a nyomorúságos helyzetből, amely akkor vár reá, amikor már nem végezheti munkáját. Nem lehetne-e az egyháznak kivenni részét ezen ügynek a felkarolásából is! ? Nem kellene-e pl. egy-egy egyházkerületi gyűlésnek rámutatni illetékes helyen az ilyen kérdésekre, mert ma már az egyes ember szavát nem hallják meg; de ha egy tekintélyes testület szenvedélyesség és egyoldalú pártérdek nélkül megmutatná a helyes utat az élet kérdéseinek a megoldásánál s megmondaná a hatalmasságoknak is, amit cselekedniök kötelességük, én azt hiszem, nagy mértékben elősegítené az élet igazságosabb berendezkedését s a meglevő javaknak igazságosabb szét osztását és ami szintén nem megvetendő, a munkások nem dobnák oda magukat azoknak a szerveknek, amelyek kitapogatván a fájdalmas részeket, ezek emlegetése által keltenek ellenszenvet a meglevő társadalmi rend iránt. Tudom és látom azt is, hogy a nép igen sok hibával teljes s nem egyszer saját maga a megsemmisítője a boldogulásának, de sokkal könnyebbben férhetnénk hozzá s jobban eszközölhetnénk javulását, ha cselekedetekben is látná az érette dobogó szív munkáját még akkor is, ha a bűn fertőjében jár, hiszen az Úr felhozza napját mind a jókra, mind a gonoszokra s esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak földjére. Ezen kiegyenlítő munkára serkenthet az is, hogy azok az értékek, amelyeket még nem tudott lefoglalni az ember, mint amilyenek a napfény, viláv £ £ $ $ Itj ifjúsági könyvek ! Uj ifjúsági könyvek ! 100 Gyermekjáték. háború költészete. JCépekkcl. J\ra fűzve 1*60 je, kötve 2 )C. Szerkesztette dr. Vajda Gyula. Jtra 2 JC. JCaphatók: JCis Tivadar könyv-, zenemű- és papirkereskedésében Jpápátl, Jö-utca. Ugyanitt mindennemű szépirodalmi művek nagy választékban kaphatók. Uj ifjúsági köngvek! Játékkönyv. JCépekkel. Jkva 4 korona. + $ $ ¥ $ s £ ? í
