Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-26 / 39. szám
Huszonhatodik évfolyam. 39. szám. Pápa, 1915 szeptember 26. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 450 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. HOGYAN TEKINTSÜK ÉLETPÁLYÁNKAT ?! * □= A □= =□ háború után sok ember világnézet nélkül marad. Az utóbbi 30 év alatt elszaporodott „világnézetek“ hamarabb elestek a harminc és felesek lövéseire, mint a modern várak. A történelmi materiálizmus, a sexualis életfelfogás s ennek édes gyermeke, a neumalthusiánismus, az élet értékét rontó tényezőknek bizonyultak. Már most látszik bizonyos ruganyosság az embereken, hogy megszabadulhattak anyagiasságuktól. Egyelőre még csak a szemek nyíltak fel a nagy dörgésre s egy pillanat elég volt, hogy meglássa az ember, hogy minden életviszonylata (különösen a lelkiek) anyagiakkal van motiválva s jutatmazva. Mit jelent ez mást, mint, hogy materializáiva vagyunk, sőt elmondhatom, hogy nem vagyunk annyira evangelizálva akik itt vagyunk, mint materializáiva. Azonban azok az „elesett“ világnézetek csak a belátásos elme, a történelmi ítélet előtt dőltek meg, mi magunk, egy egész generáció nem tudunk tőle szabadulni, mert egész értékrendszerünk abból vette értékeit. Most már ez a generáció értékeiben lefokozva arra van tán csak kárhoztatva, hogy e jövendő építésében, mint rósz elem, részt nem vehet; avagy van igénye a jövendőhöz is?? Minden esetre nagy, benső átértékelés nélkül ezzel a generációval kezdeni nagy dologba nem lehet, az átértékelésnél pedig vigyázni kell, hogy az, egyszer már tiszta keresztyén értékekre történjék, különben a meghasonlott életek egész tömege áll elő, amint ez a jelenség a történelem folyamán szinte lélektani törvényszerűséggel előjött. (Pl. a nemesség átértékelése 1848 után.) Mindenki igazolni fogja szavaimat, mikor azt mondom, hogy mindennek mértéke a pénzkészlet. Sőt az meg sem ütközik ezen a megállapításon, aki „túl van az erkölcs világán“. Mi magunk is megszoktunk minden munkát, tervet, * Vázlatosan elmondtam a nagyenyedi diákgyülésen. Sz. I. szolgálatot a megfizetés szempontjából némi, minden másokra irányuló cselekvésemnek ellenértékét hivatalos munkám minősítését abban a 2400, vagy 5000 K-ban látni. Mivel mindennek mértéke a pénz lett, pénzen minden megvehető volt. Ami pénzen nem volt vásárolható, annak értéke devalválódott, sőt éppen kiment a forgalomból. Az ilyen forgalmak, hűség, tisztaság, jellem, szeretet, bünbánat, értéktelenné váltak, mint a papirosbankó, melynek nincs érc alapja. Vagy ami még jobban növelte a vakságot, az erkölcsi fogalmaknak arany alapját hamis materialista ártékkel pótolták. Ez az álpótlék azután meglátszott korunk vérszegénységén. Félrevezetett társadalmi rétegek erény fogalmai alatt a tudatlanság folytán pedig mint szeretet, nehány családi vonatkozást leszámítva, tisztán erotikus síkra, tolódot, s amott is inkább az érzelgősség, mint az erő formájában mutatkozott. Nem szoktuk meg azt a gondolatot, hogy van olyan szolgálat is, melyet nem lehet megfizetni, ezért tetszik minden jövendőbe néző terv, ábrándnak, minden mozgalom, melynek az emberi személyiség a célja, ellenszenvesnek (Maga az egyház is az ilyen irányú munkaterein) s minden életpályán a lelkiismeretes munkást idealistának nevezték (bizonyos kijózanodott mosolylyal jámborsága miatt). Nos, most már ha a sok hamis világnézet értéktelennek bizonyult, ki fogja az álpótlékkal táplált társadalmat igaz értékekhez juttatni ? Ha bebizonyult, hogy hamis az az értékrendszer, melynek alapja a pénz is életrontó, ki fogja azokat az értékeket, melyek nem megvásárolhatók — csak megszerezhetők — megszerezni ? Az, aki belátja, hogy nem lesz vesztes, ha önértékét nem a megkeresett pénzben, hivatalán nem a keresztnek megfelelő fényűzés, élv, kényelem szempontjából látja, hanem új szempontokat hoz be, melynek értéke ércben ki nem féjezhető, hivatalos órákkal körül nem határolható s mégis eredménye kézzelfoghatólag kimutatható, emberekben, jellemekben magas, nemes
